04/09/2026
Hungarian Darts Trophy - Magyar szemmel 2. rész
Az első részben kizárólag statisztikai alapon elemeztük a 6 magyar mérkőzést. Ebben az epizódban nézzünk meg konkrét szituációkat, hogy mi történt a mérkőzéseken. Nem vonatkoztatnék minden gondolatot egy-egy játékosra, több szempontból és általánosságban tekintenénk át, milyen tényezők voltak hatással.
Gyenge körök és hibák lereagálása
Kevés szó esik erről, illetve nem túl gyakran látom, hogy valaki kifejezetten ezt is gyakorolja az edzéseken. Pedig rengeteg múlik azon, hogy pl. a 26, 41, 45 vagy más gyenge körökre hogyan tud reagálni a játékos.
Kádár László kiemelte, hogy Jonny Clayton hiába dobott kétszer is 45-öt, nem tudta kihasználni.
Ezen kívül a játékosok reakciója is komoly hatással van a játékra: testbeszéd, önbiztatás, nézők felé irányuló reakciók.
Erről már korábban volt az oldalon bejegyzés, de a túlzott és nem kontrollált negatív reakciók biztosan nem jó hatással vannak a játékosokra.
Ha belekerülünk egy ilyen negatív spirálba: a gyenge körre adott negatív reakció egy megismételt gyenge kört eredményez, és így tovább. Ezután a jó kört sem igazán pozitívként könyveljük el, hanem “na végre” dobásnak.
Ezek a negatív reakciók a teljesítményromlás irányába visznek el.
Erre a felkészülés, edzés során kell gyakorolni, a meccsmenedzsment mentális része kulcskérdés. Nem beszélve arról, hogy az ellenfélnek is önbizalmat adhat a másik negatív reagálása, kommunikációja.
Nyomásgyakorlás - pressing
Habár lényegében mindenkinek a saját pontszámára kell elsősorban figyelnie, mégis lehet nyomást gyakorolni a másikra.
Több esetben pl. 267-264-ről sikerült kiszállóra kerekíteni: 164 vagy 170 maradt. Az ellenfélnek pedig hasonló helyzetben ugyanígy kellett reagálnia, dobáskényszerbe hozva őt; ezek mindenképpen pozitív jelek voltak.
Láthattunk példát arra is, amikor mindkét játékos azonos, 160+ kiszállón állt, és pontosan tudták, mekkora nyomás van a másikon. Több kulcsszituációt jól felismertek a játékosok: pl. amikor az ellenfél nem volt kiszállón, sikeres kerekítő dobások következtek a Bullos kiszálló út erőltetése helyett. Tudatos, eredménycentrikus játék.
Ugyanakkor több hasonló hiba – ami lényegében nem is volt hiba – megfigyelhető volt Bíró Milán mérkőzésén. Előfordult, hogy bogey number maradt, vagyis olyan pontszám, amiről egy körön belül lehetetlen kiszállni. Véleményem szerint, mivel szektorhibára két triplás folytatás jött, számolgatás és váltás helyett jó döntés volt maradni a triplán.
A saját játék és egyéni megoldások is kiemelendőek: Bíró 133-ra T19 után D19, D19-cel akarta folytatni. Nem jött össze a kiszálló, de szép elgondolás volt. Szintén Kádár László 80-ra D20 outside és D20 megoldása a mérkőzés kontrollálásáról szólt. Mivel biztos volt magában, 10-ről a kerekítés 2-vel, majd a D4 választása is a magabiztosságát építette.
A Bullos kiszállók, befejezések szintén erődemonstrációk, önbizalom-építő megoldások; Major Nándor 124-es kiszállója a meccsért pedig egy klasszis, bullos befejezés volt – erről még más aspektusban is szó fog esni.
Színpadi játék és közönség
A PDC színpadi mérkőzések esetén nincs idő bemelegedni a mérkőzésbe. Azonnal teljes fokozatra szükséges kapcsolni, különben nagyon hamar elviszi a legeket az ellenfél.
Több mérkőzésen is ez jól sikerült a vereség ellenére. Korábban gyakrabban fordult elő, hogy a 3-4-5. legben sikerült csak megérkeznie a mérkőzésbe a magyar játékosnak, és megmutatni valamit a játéktudásából.
Az időzítések több leget is eldöntöttek, sok esetben inkább az ellenfelek javára, mint a magyar játékosokéra.
Kiemelendő, ha egy játékos a közönséget a saját javára tudja felhasználni: Kádár László kiemelte, hogy úgy érezte, a közönség tolja hátulról, és szinte együtt játszanak a színpadon. Major is hasonlóan nyilatkozott.
Mindenképpen jól kell kezelni a helyzetet, hogy ne lámpaláz, idegeskedés és feszültség, hanem motiváció és önbizalom-építő legyen a nézők jelenléte és a szurkolás.
A színpadi játékot élvezni kell, nem pedig megterhelő feladatként tekinteni rá már a meccs, verseny előtt.
Azonos játékerő - van esélyem nyerni
Az egyik legnehezebb szakasza a mérkőzésnek, amikor játékosként realizáljuk, hogy van esélyünk nyerni. Ez egy extra nyomás, ami stresszreakciót vált ki. Dirk van Duijvenbode elmondta egy interjújában, hogy ilyen esetekben van, hogy remegni kezd, mint egy kisgyerek, aki sír az anyja után.
Nagyon fontos a türelem, a lehetőségek kivárása, a higgadtság. A kezdés előnyének kihasználása és az időzítés döntheti el a leget, meccset – az, hogy mikor jön egy-két triplás kör vagy egy jó kerekítés. Döntő tényező, hogy a kevés duplára dobási lehetőség sikeres-e. Ha a leg elején vagy közepén negatív reakciók viszik el a fókuszt, a leg végére csökkenhet az összpontosítás és a pontosság.
Sajnos Borbély Andrásnál a sok negatív reakció lehetséges, hogy nem pozitív irányba vitte el a mérkőzését, hiába vezetett 2-0-ra. Minden dobást, gyengébb vagy közepes kört nem célszerű lekommunikálni, lereagálni.
Major Nándor is sok figyelmet fordított minden eldobott nyíl értékelésére még a dobássorozat közben is. Néhányszor viszont nem: a 120-as kiszállója kifejezetten nehéz volt, ki kellett állnia a 20 és a D20-nál is. Különösebb reakció nélkül oldotta meg a szép Shanghai kiszállót máris az első legben Zonneveld ellen.
Összességében kiemelendő, hogy több magyar játékosnak sikerült megmutatnia nagyközönség előtt is a saját játékát, dartsstílusát, egyéniségét.
A vereségek okait ne másokban és a külföldi játékosokban keressük elsősorban, hanem a saját játékosaink teljesítményét vizsgáljuk, miért nem teljesítenek az ellenfél játékszintjén.
Sok esetben a vereség oka nem az ellenfél, hanem saját magunk. Ugyanakkor az ellenfél alul teljesítését (az 1. részben említett duplahatékonyság pl.) és a felkínált lehetőségeket kötelező lenne kihasználni.
