20/08/2026
A 2026-os BSSW24H leintése óta eltelt majdnem négy nap. Az izomláz szinte múlté, lassan a kialvatlanság érzése is megszűnik, és már nem kapod fel a fejed, ha egy szingaléz Wolt-futár elhúz melletted egy lógóbelű Yamaha Joggal. Ezen a ponton lehet talán a legobjektívebben összegezni az idei versenyünket.
A csapat sok változáson ment keresztül az idei szezonban. Az év elején kiderült, hogy az iparági helyzet miatt az AVL Hungary Kft. a korábbi évekkel ellentétben anyagi támogatást nem tud nyújtani a csapat indulásához. Így a tagoknak gyorsan kellett döntést hozniuk, hogy hajlandóak-e saját zsebből finanszírozni az idei felkészülést. Szerencsére a többség elég elkötelezett volt ahhoz, hogy a versenyen való indulás ne kerüljön veszélybe. Illetve az AVL támogatóként továbbra is a csapat mögött maradt, és rendelkezésünkre bocsátotta a műhelyt és minden eszközt, amire a felkészülés és a verseny során szükségünk volt. Emiatt továbbra sem lehetünk elég hálásak.
A fenntartói "modellváltást" követően úgy döntöttünk, hogy lazítunk a saját szabályainkon, miszerint a versenyzőinket kizárólag az AVL dolgozói közül választjuk ki. Ez a kitétel a korábbi években versenyképességben komoly limitációt jelentett számunkra, mert problémás volt négy hasonló képességű pilótát találni. Így ez a nagy változás komoly lehetőségekkel is kecsegtetett. Szerencsére versenyzőként továbbra is számíthattunk Hegedüs Zolira és Bósza Gergőre, így a pilóták felét továbbra is az AVL adta. Viszont lehetőségünk nyílt két külsős pilóta szerződtetésére, így csatlakozott hozzánk Harmath Kadosa és Györkös Gábor, akik tapasztalatukkal sokat tudtak hozzátenni a versenyre való felkészüléshez is. Tapasztalt 24 órás csapatként fel vagyunk készülve a váratlan helyzetekre, az viszont mindenkit hidegzuhanyként ért, hogy Gábor egy héttel a verseny előtt, egy bukás következtében komolyan megsérült, így nem tud rajthoz állni. Szerencsére az ismeretségi köréből gyorsan talált egy hasonlóan tapasztalt versenyzőt Diós Krisztián személyében.
Gábornak innen is mielőbbi, teljes felépülést kívánunk, reménykedve abban, hogy 2027-ben már lehetősége lesz rajthoz állni csapat színeiben!
A blokk felkészítéséért idén is Kovács Barna felelt, a motor további részeinek felkészítését pedig főszerelőnk, Tűhegyi Laci vezette. Annak érdekében, hogy a motorunk könnyebben felismerhető legyen a pályán, úgy döntöttünk, hogy új külsőt adunk az SP2-nek. A korábbi évek tapasztalatából kiindulva a türkiz szín kellően egyedinek tűnt, a felhős dizájnt pedig Hényel Gyula legendás "Felhőcske" Opel Astrája ihlette. A megvalósításért köszönet Bán Verának, Bujdosó Marcinak és Pretz Ádinak!
Na de milyen volt a verseny?!
A pénteki megérkezés és kipakolás után a dizájncsapat gyorsan kezelésbe vette a motort. Azt követően, hogy az utolsó felhő is felkerült, Tűhegyi Laci és Sándor Petya kisebb finomhangolásokat végeztek a járgányon. Ezt követően viszont szokatlan nyugalomban zajlott az este. Sem hegesztés, sem szerelés közbeni fogkiverés nem zavarta meg a megszokott kötetlen beszélgetést és sörözgetést.
Szombat reggel aztán már mindenki maximális fordulatszámon pörgött, hogy minden együtt álljon egy jó időmérős eredményhez. A gépátvételt követően megterveztük az időmérős felosztást a pilóták között. Kadosát követte Zoli és Gergő, mindhárman rövidebb ideig voltak a pályán, végül Krisztián kapott kicsivel több pályaidőt, hogy megismerkedjen a motorral. Meg is lett az eredménye, mert végül 1:05,121-es köridővel a 8. helyen kvalifikálta a csapatot a versenyre. Az időmérőt követően még akadt egy kis szerelnivaló. Krisztián nem volt elégedett a hátsó fékkel, de a csapat gyorsan orvosolta a hiányosságot.
Ha már megfutotta a csapat leggyorsabb körét, Krisztián a rajtolás lehetőségét is megnyerte. A rajtból a középmezőnyben sikerült eljönni, viszont a jó tempójának köszönhetően kb. fél óra alatt feljött a 7. helyre, amikor egy bukás miatt piros zászlóval megállt a verseny. (Utólag kiderült, hogy szerencsére nem történt komoly sérülés.) A motorról leszállva arra panaszkodott, hogy a kigyorsításoknál rendre elmennek mellette a vetélytársak. A csapattagok összedugták a fejüket, és egy gyors görgőcserére szánták el magukat, amit Laci főszereplésével sikerült befejezni addig, amíg az új rajthoz nem szólították a motorokat. A módosítás olyan jól sikerült, hogy Krisztián az etapja vége felé megfutotta az AVL FTRT történetének valaha volt legjobb időeredményét 1:02,701-gyel. Ezt követően a verseny csendesen csordogált, amíg a naplemente közeledtével a pit wallról észre nem vettük, hogy nem működik az első világítás. A javítást aztán összevontuk egy pilótacserével és egy tankolással, így viszonylag kis időveszteséggel tudtuk folytatni a versenyt.
Miután lement a nap, megérkeztek a problémák is. Krisztián az első sötétedés utáni etapján bukott egy kisebbet, aminek következtében a kormányt kellett egyengetni. Aztán az éjszaka közepén, Gergő hosszú etapjának kezdetén beütött az igazi szar, és elszakadt a gázbowden. Ezt a hibát egy viszonylag hosszú, kb. 45 perces szerelés után sikerült orvosolni, aminek következtében a 7–8. helyről visszaestünk a 22. helyre. Aztán csak hogy jó legyen, Gergő etapjának végén a vártnál jóval korábban kifogyott a TÜZELŐANYAG, ami miatt ismét összeszedtünk némi időveszteséget. Az éjszaka folyamán aztán még volt két kisebb bukásunk, de szerencsére ezek miatt nem kellett szervizelni a motort.
Az éjszakai megpróbáltatások után aztán szerencsére fordult a kocka, és a versenyünk nagyrészt a hátrányunk ledolgozásáról szólt. Pilótáink kiegyensúlyozott tempójának köszönhetően folyamatosan nyertük vissza a pozíciókat, és vasárnap dél környékén már a 10. helyen találtuk magunkat. Hamar világossá vált, hogy ez a helyezés lesz a maximum, amit ki tudunk hozni a versenyből, mert a 9. helyen álló Speedy Wolves csapata ekkor már 13 kör előnyben volt. Így már csak egy feladat volt hátra: hogy növeljük az előnyünket a 11.-hez képest, és biztonságban érjünk célba. Versenyzőink szépen végre is hajtották a feladatot, és Zoli az 1201. körben a 10. helyen hozta be a mi kis felhőcskénket.
Az összefoglalót végigolvasva elmondható, hogy ismét egy emlékezetes versenyt zártunk. Azzal, hogy a kialakult helyzetből kihoztuk a maximumot, talán a csapat minden tagja egyetért. Viszont az érzés, hogy ebben a versenyben több is lehetett volna, biztosan sokunkban ott motoszkál. Az alapján, ami a csapat Messenger-csoportjában folyik hétfő reggel óta, biztosan állíthatom, hogy ilyen éhesek talán még sohasem voltunk egy kiemelkedő erdményre, mint ezután a verseny után.
Nagyjából már világos, hogy milyen területen kell komolyan előrelépnünk, hogy jövőre versenyben lehessünk az előttünk végzett csapatokkal. Amin viszont nem szeretnénk változtatni, az a háttércsapat odaadó munkája, amivel segítették a versenyzőket, hogy a legtöbbet hozhassák ki magukból és a motorból. Különös köszönet illeti az étel-/italellátásért felelős csapattagokat, akik idén nemcsak a mi csapatunkat szolgálták ki leírhatatlan módon, de a baráti csapatok, a Rudi’s Garage és a HellRaisers RT csapatát is ellátták! Köszönet mindenkinek, aki a felkészülés , vagy a verseny során részt vett a csapat körüli munkában. (Bán Vera, Bósza Gergő, Bujdosó Marci, Diós Krisztián, Györkös Gábor, Harmath Kadosa, Hegedűs Zoli, Kollet Tibi, Kovács Barna, László Döme, Nagy Balázs, Pretz Ádi, Rózsa Ági, Sándor Petya, Szabó Zoli, Tűhegyi Laci) Nem lehet elmenni Sótér Tomi kiemelkedő munkája mellett sem, aki évek óta példás módon szervezi a csapat ügyes-bajos dolgait. Továbbá kiemelt köszönet illeti az AVL Hungary vezérigazgatóját, Dirk Janetzkot, aki olyan fontosnak tartotta csapat fennmaradását, hogy magánszemélyként igazán nagylelkű anyagi hozzájárulással segítette a munkánkat.
Végül, de nem utolsó sorban köszönet a Robogóverseny - BSSW 24 csapatának a kiváló szervezésért és lebonyolításért! Köszönjük a pályabíróknak a profi munkát! Hálásak vagyunk az AVL Hungary Kft.-nek az eszköz támogatásért! Illetve köszönet az összes résztvevő csapatnak, mert miattatok olyan ez a verseny, amit egyik évben sem lehet kihagyni!
📷Peter Guld
