27/08/2026
Ó..mi nők...Folyton elégedetlenek vagyunk.. Mindig az kell, ami nincs....az egyenes göndört, a göndör egyenest akar, akinek kicsi van, nagyobbat, akinek nagy van, kisebbet, a keskeny szélesebbet, a széles keskenyebbet, a magas alacsonyabb akar lenni, az alacsony magasabb, a szeplőtlen szeplős, a szeplős szeplőtlen, a comb legyen hosszabb, a bőr feszesebb, barnább, egyenletesebb, a fogak fehérebbek...
De nem lehetne egyszerűen csak elfogadnunk azt, amin nem tudunk változtatni??
Elfogadást gyakorololni egy olyan világban, ahol fénykorát éli a "tökéletesség" (??? létezik egyáltalán??) Elfogadni magunkat egy olyan világban, ahol minden második nő kés alá fekszik, töltet itt, töltet ott, tetováltat, műdolgokat tetet ide, tetet oda.... szóval ebben a világban az elfogadás nagyon nehéz...
Mindemellet az online térben mindenki tökéletes, minden hajszál rendezett, nyoma sincs szem alatti karikáknak, ráncoknak, szépséghibáknak, és minden ruha úgy áll, ahogyan annak állnia kell...
Heti szinten találkozom testkép zavarral, magam is átestem rajta, és hosszú hosszú ideig voltam elégedetlen, akartam mást, miből nagyobbat, miből kisebbet, combból hosszabbat, vádliból formásabbat, arcból szebbet, szabályosabbat, feszesebbet.
Hamarosan betöltöm a 42-t. És most tartok ott, hogy, ha nem is mindig, de az esetek döntő többségében elfogadom ezt a testet, amit kaptam, amiből azt formáltam, amilyen most, és most érzem azt, hogy nem szabatnék át semmit magamon pusztán azért, hogy megfeleljek annak az ideálnak, amit a social media tol elénk.
Bár nem szeretem az arcom, de elfogadom az öregedés jeleivel együtt. Nem félek a tűtől, de nem engedném, hogy bárki a számba, szemem közelébe bökjön akár egyetlen egyet is... Nem szeretem semmiben sem a mű dolgokat, de szeretem a saját pillám, a rövid lakkozott körmeim.
Nem az a baj, ha valaki él a szépészeti beavatkozásokkal, mert létezhet olyan probléma, betegség, baleset, bármi, ahol segít egy kis, szakember által végzett javítás. Láttam én is természetesnek tűnő, szolid, szép munkákat. És ez teljesen rendben is van, semmi kivetni való benne, a szépségiparra is van szükség. A baj az, amikor a nők mindent túltolva, hivalkodó mértékben változtatnak meg testrészeket, arcot, vonalakat. Pusztán azért mert félnek az öregedéstől, és mert nem tudják elfogadni azt, ami nem tökéletes.
Én is lehetnék szebb, lehetne nagyobb mellbőségem, hosszabb combom, kerekebb vádlim.. de ismeritek a mottóm... lehetnék királylány is, de nem vagyok... ;)
Hiszem, hogy önmagunk elfogadása tanulható. Hiszem, hogy az elfogadás és a mindent is meg akarunk javítani két véglet között mindenki megtalálhatja azt a vonalat, azt az intervallumot, ami testileg-lelkileg az egészséges kategóriába tartozik.
Őszintén hiszem, hogy a mozgás segít abban, hogy a testünket megértsük, megszeressük, és tiszteljük azért, hogy kiszolgál minket.
A címlaplányok képei nem tükrözik a valóságot. Nekünk pedig el kell fogadnunk, mitöbb szeretni kell magunkat a hibáinkkal, ráncainkkal, szem alattai karikáinkkal, hegeinkkel, szeplőinkkel együtt. Hiszem, hogy ez elsajátítható...
#
#
#
#
18/08/2026
12/08/2026
11/08/2026