17/07/2026
Mit lehet elérni tornával, ha szétnyílt a hasizom?
Ez egy érdekes kérdés, és még érdekesebb történet.
A valódi válasz ugyanis nem fér bele egyetlen hangzatos mondatba.
Ahány nő, annyi kiindulási állapot. És sokszor annyi különböző eredmény.
Óriási a katyvasz a témában – még szakértői körökben is.
Amikor személyi edzőként kezdtem, azt tanították nekünk, hogy amíg a szétnyílt hasizom nincs „rendbe rakva”, addig szinte tilos bármi mást csinálni. Már egyujjnyi rés felett is úgy kezelték a helyzetet, mintha az egész testet veszélyzónává kellene nyilvánítani.
Később azt tanultam, hogy a szétnyílt hasizom tornával összezárható. Talán nem teljesen, de zárható.
Aztán jött a következő álláspont:
Nem. Nem zárható. Sőt, ezt nem is szabad elvárni, mert ha a linea alba egyszer megnyúlt, akkor úgy is marad.
Akkor mi a valóság?
Őszintén szólva engem soha nem az érdekelt, hogy ki mit állít a leghangosabban.
Három dolgot csináltam, amit meglepően kevesen.
1. Mértem
A kezdetektől fogva mértem minden kliensemet – természetesen azt, amit az adott körülmények között megbízhatóan mérni lehetett.
Nem emlékekből dolgozom.
Nem abból, hogy „mintha jobb lenne”.
Nem abból, hogy egy könyvben húsz évvel ezelőtt mit írtak.
Nálam több év mérési eredményei és utánkövetési tapasztalatai vannak.
És mit mutatnak a számok?
Megfelelően felépített tornával az állapot javulhat. A hasizmok közötti távolság csökkenhet, de nem mindenkinél és nem egyforma mértékben.
Van, akinél szinte teljesen záródik.
Van, akinél részlegesen.
Van, akinél a távolság alig változik, miközben a hasfal működése, feszessége, kontrollja és terhelhetősége jelentősen javul.
És van, akinél kevés változást lehet elérni.
Ez a valóság. Nem egyetlen szabály, hanem különböző emberi válaszok.
2. Utánkövettem
Nemcsak azt néztem meg, mi történt néhány hét alatt.
Figyeltem, mi maradt meg hónapokkal később.
Hogyan változott a hasfal működése?
Visszatértek-e a panaszok?
Mit bírt a kliens a hétköznapokban és az edzésben?
Mert számomra nem az a siker, hogy valaki egyszer, ideális helyzetben szépen meg tud csinálni egy gyakorlatot.
Az a siker, ha később újra magabiztosan tud mozogni, emelni, edzeni és élni.
3. Folyamatosan tanulok
Könyvekből, kutatásokból, továbbképzésekből, szakmai anyagokból és korszerű elemzési eszközök segítségével.
Nem azért, hogy mindig igazam legyen.
Azért, hogy amikor az adatok vagy az új ismeretek mást mutatnak, képes legyek változtatni azon, amit korábban gondoltam.
És most lezárok egy gyakori konfliktust.
Időnként megtalálnak „szakértők”, akik magabiztosan elszavalják valamelyik tankönyv megfelelő fejezetét, majd közlik, hogy amit a saját klienseimen mértem és éveken keresztül utánkövettem, az nem történhetett meg.
Nem a gyógytornászokkal vagy más szakemberekkel van problémám. Rengeteg kiváló szakember dolgozik ezen a területen.
A mérés és utánkövetés nélküli bizonyossággal van problémám.
Azzal, amikor valaki úgy beszél abszolút igazságokról, hogy közben egyszer sem mérte rendszeresen a változást, nem végzett utánkövetést, és nem vet***e össze a saját állításait a valós eredményekkel.
Én nem azt állítom, hogy minden szétnyílt hasizom összezárható.
Azt állítom, hogy megfelelő tornával nagyon sok esetben érdemi javulást lehet elérni – a rés szélességében, a hasfal működésében, a kontrollban, a terhelhetőségben és az életminőségben.
Hogy kinél mennyit?
Azt nem egy tankönyvi mondat fogja megmondani.
Fel kell mérni. Dolgozni kell rajta. Újra meg kell mérni. És utána kell követni.
A többi csak vélemény.
