Vörös György

Sokszor nem az a probléma, hogy későn érsz oda a labdához.

Hanem az, hogy odaérsz, megállsz, és szemben maradsz vele.

Innen már sokkal nehezebb ugyanazt a természetes ütőmozdulatot végrehajtani, mint egy jól kialakított oldalhelyzetből.

Ebben az edzésrészletben azt nézzük meg, hogyan lehet a mozgás végén időben belefordulni az ütésbe.

Az alapvonalon belül óriási előnyöd lehet – ha jókor lépsz be.

Ha viszont csak azért mész előre, mert arra számítasz, hogy az ellenfél rövidet fog ütni, könnyen saját magadat hozod nehéz helyzetbe.

Egy hosszabb labdánál máris hátrafelé kell mozognod, és hiába érsz oda lábbal, onnan jó minőségű ütést játszani baromi nehéz.

Ebben a részben arról beszélünk, mikor érdemes kivárni, és mikor jött el tényleg az idő arra, hogy belépj a pályára.

Nem fogsz minden nap jól teniszezni. És ez teljesen normális.

Még a profik sem képesek minden mérkőzésen a legjobb formájuk közelében játszani. Amatőrként pedig végképp irreális lenne ezt elvárni magadtól.

A fontos kérdés inkább az: mit tudsz kihozni abból a játékból, ami aznap éppen rendelkezésedre áll?

Nekem ezt jelenti a „csúnyán nyerni”.

Kíváncsi vagyok, te mit csinálsz egy olyan napon, amikor egyszerűen nem érzed a labdát?

A mérkőzés nem feltétlenül az első ponttal kezdődik.

Sokat számít, milyen állapotban érkezel meg a pályára, mennyire vagy fejben jelen, és van-e egy egyszerű terved arra, mit szeretnél játszani.

Ebben a videóban három olyan dolgot mutatok, amit még a meccs kezdete előtt megtehetsz azért, hogy jobb eséllyel indulj neki.

Teniszben az erő önmagában meglepően keveset ér.

Lehetsz fizikailag sokkal gyengébb valakinél, mégis üthetsz nagyobbat nála, ha jobban használod a testedet, jobb a ritmusod és hagyod dolgozni az ütőt.

Sok játékos pont ott veszít rengeteg energiát, hogy mindenáron "izomból" akar ütni.

Lehet már benned is felmerült a gondolat, de nem biztos, hogy megéri. Mondom miért...

A távolságbeállításnál sokszor nem azokkal a labdákkal van a legnagyobb gond, amik messze érkeznek tőled.

Hanem azokkal, amik pont feléd jönnek.

Ilyenkor könnyű ott maradni a labda útjában, túl közel kerülni hozzá, és már csak későn helyezkedni.

Ebben a videóban megmutatom azt a gyakorlatot, amit én erre a legjobban szeretek használni.

Ez egyben a Távolságbeállítás minisorozat utolsó része.

Néha nem az a gond, hogy kevés erőt teszel az ütésbe, hanem pont az, hogy túl sokat.

Ebben a részletben egy olyan tenyerest nézünk meg, ahol a labda túl közel kerül a testhez, az ütés későn indul el, és utána szinte vállból kell „felhúzni” az egészet.

Ilyenkor az ütés működhet, csak közben sokkal több energiát igényel, mint kellene.

Mutatom, min változtatnék.

A jó távolságbeállítás nem ott kezdődik, amikor a labda már feléd repül.

Minél hamarabb le tudod olvasni, mire készül az ellenfeled, annál kevesebbet kell kapkodnod utána. 🎾

Ebben a részben azt mutatom meg, milyen jelekből lehet előre következtetni a következő ütésre, és hogyan tudsz már előre jobb pozícióba kerülni.

A Távolságbeállítás minisorozat 4. része.

Sok amatőr teniszező egyformán kezeli az összes hibát.

Pedig nagyon nem mindegy, hogy egy hiba mögött jó gondolat volt, csak rossz kivitelezés… vagy eleve rossz döntésből indult az egész. 🎾

Ebben az egyszerű vizuális ábrában megmutatom, hogyan érdemes más szemmel nézni a hibákat – és miért nem ugyanazt jelenti minden rontott labda.

Ha ezt megérted, sokkal hasznosabban tudod értékelni a saját játékodat.