LóLélek Tanya

A belovagló szó hallatán szinte mindenki egy veszélyes szakmára asszociál. Mintha valami túlélőjáték lenne, ahol a belovagló a ló jóindulatára, vagy éppen a lovat fizikailag korlátozó tényezőkre van bízva, és állandó veszélyek között él.

A belovaglás nálam egy közel eseménytelen folyamat - nincsenek is izgalmas akcióvideóim, mert jóformán semmi különös nem történik. Amikor elkezdem lovagolni a csikót, ő addigra már minden feladatot a földről megtanul és valóban meg is ért. A fiatal ló abszolút fel van készítve mindenre, ami vár rá - ismeri valamennyi részfolyamatot, földi munkában, nyergelésben, felszállásban és minden egyéb hétköznapi tevékenységben nyugodt, kiegyensúlyozott és együttműködő.

Az első felüléseknél az a legfontosabb, hogy a fiatal ló elfogadja, hogy a hátán ül az ember, és abszolút békességben éljen együtt új helyzetével. Meg kell ismernie és értenie az immár nyeregből adott segítségeinket, ez a tanulási folyamat csak nyugodt mentális állapotban, stresszmentes közegben tud végbemenni. A feszült, ideges, rettegő ló nem tud tanulni, nem tud értelmezni, nem tud gondolkodni.

A belovaglás célja számomra egy gondolkodó, feladatokat lovasával együtt megoldani vágyó, emberben bízó, odadobott szárral három jármódban stabilan, önhordásban járó ló. A belovaglás fázisában nincs helye a ló ‘összeszedésének’, lekötésének, bármilyen típusú fizikai kényszer alkalmazásának a ‘szent cél érdekében’. A lovat békén kell hagyni, hogy megtalálja a számára legideálisabb pozíciót, amiben minket hordozni tud. Ezt, ha a kezdeti szakaszban manipuláljuk, később lehetetlenné válik a ló számára a természetes egyensúly megtalálása lovas alatt, és évekig tartó meddő vita alakulhat ki ló és lovas között, amiben a lovas próbálja megmondani a lónak, hol van az az egyensúly, amit megtalálhatott volna, ha kezdetektől megengedik neki.

Az idei legnehezebb munkám a videón látható csikó, akin az első önálló lépések ugyanolyan eseménytelenül történnek, mint bármelyik másik társánál, csupán az előkészítés volt hosszabb és körülményesebb pár speciális momentum miatt, amit később talán elhozok anekdotaként - de csak azután, hogy hazalovagolom őt is, ezúttal majd egy hosszabb túra keretében, Mogyoródról a Jászságba.

Tudtátok, hogy sok viselkedési nehézség mögött egészségügyi probléma, rosszul illeszkedő felszerelés, vagy fájdalom lapul?

Ezek kinyomozásában tud segíteni Nektek Simics Júlia, forduljatok hozzá bizalommal!

A hátasló életében el kell jönnie annak a pontnak, amikor elhagyja a biztonságos négyszöget és körkarámot, és a biztonságban felépített képességeit a való életben kipróbálja. Jól felépített képzés esetén a ló maga is vágyik erre, hiszen kíváncsi és érdeklődő, lovasában bízik, ezen felül más íze van a munkának, amikor közös céljaink vannak, valahová megyünk, valami dolgunk van. Ez teszi igazán valódivá a lovaglást. Úgy van ez, mint a gyermekeknél. Először betűket tanulnak, aztán szavakat, mondatokat olvasnak, végül könyveket, de mindennek nincsen haszna az élet szempontjából, ha örökre az iskolapadban maradnak, és nem teszik próbára a képességeiket, nem alkalmazzák a mindennapokban.

Voltaképpen az egész lóképzésnek a célja: hogy lovunkkal összhangban kapcsolódva felfedezzük a világot, közlekedjünk vele, elmenjünk akár fagyizni, úszni, kirándulni, céltalanul tájat csodálni, nagyokat vágtázni, önfeledten játszani.

Videó: Ma Tamila lovam mutatta be Starinak, hogy mennyi örömet tartogat egy könnyű délutáni séta a szomszéd falu határában lévő víztározóhoz - hihetetlen élmény volt látni, ahogy az egykor ijedős, feszült, veszélyesen robbanékony Stari teljes jelenlétben, kíváncsian merészkedik be Tamila mellé tóba a maga ütemében, és jön rá, hogy ez a legjobb móka a világon.

Videó kredit: Viv Gergely

Kezd tradíció lenni nálam, hogy a frissen belovagolt csikókkal hazamegyek lábon (amennyiben nincs elérhetetlenül messze az a bizonyos haza). Ez egyben a záróvizsga is a csikóknak és nekem: milyen stabil az az alap, amit felépítettünk, mekkora a belém vetett bizalma a fiatal lónak, amikor árkon-bokron, tűzön-vizen átkelünk. A héten újabb babát lovagoltam haza.

Magi az idei év legkönnyebb csikója volt, egy gyönyörű sárga quarter kanca, akit a Jóisten is munkalónak teremtett. A megtestesült bizonyíték, hogy a sárga kanca mítosz tényleg csak egy mítosz, ami minden valóságalapot nélkülöz. Már kisebb korában is találkoztunk, amikor segítettem Gazdinak és neki a földimunka alapokat lerakni - végül 2 hónap alatt volt szerencsém túralóvá varázsolni őt.

Csodás utazás voltál, Magi, hosszú, boldog életed legyen. Az utolsó napon, a hazaút előtt még egy pár könnycsepp is kigördült a szemem sarkából, pedig nem vagyok az a fajta…

Pika, egy hatéves lengyel sportló egyike azon lovaknak, akik nem mennek előre. Az erőszak mindenféle formáját már kipróbálták rajta, de egyik sem volt megoldás a problémájára. Egyszerűen csak teljes mértékben megszűnt menni előre. Lovasai féltek, ezért fejét megfogták, hajtották minden módon, de nem volt hová menni, hát ment fölfelé. Veszélyes utazás volt ő a próbálkozóknak.

Senki nem gondolta végig, hogy MIÉRT nem megy előre, és hogy hogyan lehetne meghozni a kedvét hozzá.

Új gazdája azonban gondolt egy szokatlant, letért a nyers erő sajnos túl jól ismert útjairól, és földről elkezdte újra felépíteni a lovat. Én akkor kerültem az életükbe, amikor földről már ki volt javítva minden, amit kellett, és útmutatásra volt szükség a nyereg alatti munka elkezdéséhez.

E rövid kis videó a kilencedik találkozásom Pikával, mindösszesen a nyolcadik felülésem, és az ő első önként felajánlott lendületes vágtája. Sikerült megtalálni azokat a dolgokat, amik motiválják őt arra, hogy szeressen az emberrel együttműködni és örömét lelje a mozgásban. Túl sokan fókuszálnak arra, hogy tökéletes legyen a kör íve, minél magasabb az ugrás, és szögletesen kilovagolt a sarok, miközben a ló jelzéseit észre soha nem véve a vágóhíd peremére sodorják őt. Majd lesz szép körünk, sarkunk és terepünk, ha a Ló örömmel dolgozik, lendületesen és lelkesen mozog lovasával, és boldogan teszi mindezt.

Nincs rossz ló, csak meg nem értett lovak vannak, és elsietett, nemtörődöm belovaglások.

A 'problémás' (meg nem értett) lovakat nem visszafogni és kontrollálni kell, hanem kiképzési hézagjaikat becsületes munkával kitölteni, kérdéseikre pontos és korrekt válaszokat adni. Jó vezetőjükké válni, bölcs döntéseket hozni. Nem sok csodálatosabb dolog van az életben, mint amikor egy teljesen bezárt ló visszatalál a Kapcsolatba és élvezni kezdi az emberrel együtt töltött időt. ❤️

Nem lehet elég gyakran hangsúlyozni, hogy amit a lónak földről megtanítunk, azt tökéletesen tudja csinálni akkor is, amikor nyeregből kérjük a feladatot.

Ha elsietjük a belovaglás előkészítő, földi munka szakaszát, a ló nem fogja érteni, mi a feladata, és ez a nemértés, és abból fakadó frusztráció vezet a későbbi kisebb-nagyobb, néha katasztrofális problémákhoz.

A videón láthatjátok, milyen csodálatos könnyedén veszi a fiatal ló élete egyik első vágtáját lovas alatt, pusztán kötőfékkel lovagolva, szabadon.

A kíváncsiak kedvéért elmesélem, hogy a zablával való viszonya nem volt sima, amikor elkezdtünk dolgozni, és célszerű meg sem kísérelni lovagolni és zablán keresztül irányítani, amíg azt tökéletesen el nem fogadta és meg nem értette a fiatal ló. Már tudja feszültség nélkül viselni a kantárat, de még dolgozunk azon (földről!), hogy tisztán értse is azt.