Tekerjünk Evezzünk Túrázzunk

"Bólyatábor" - 2026
Vizitúra, fürdőzés, tábortűz, paprikáskrumpli, jó hangulatú beszélgetések extrém sportos, nyolcezreseket is megjárt barátainkkal...

𝗡𝗲́𝗴𝘆 𝗻𝗮𝗽 𝗮 𝗦𝘇𝗹𝗼𝘃𝗲́𝗻-𝗔𝗹𝗽𝗼𝗸𝗯𝗮𝗻
𝟮𝟬𝟮𝟲. 𝗮𝘂𝗴𝘂𝘀𝘇𝘁𝘂𝘀 𝟮𝟳-𝟯𝟬

Csillagtúra-szerűen jártuk be a Triglav Nemzeti Park turisták körében népszerű látnivalóit.
Ennek minden előnyével és hátrányával.

Mivel én a hátrányokra - mint a tömegnyomor, a sűrű büfézés, a sok állásidő, a mosdók előtt töltött órák, a sziklákon való toporgás, stb. - jóval érzékenyebb vagyok, mint a nagy átlag, most is be kellett látnom, hogy a tömegturizmushoz még nem vagyok eléggé elkényelmesedve.

Persze kárpótolt a jó társaság, a finom kaják, meg az az egyszeri szarrá ázás, de a kiscsoportos, keményebb túrákat azért jobban kedvelem.

Volt minden: vízesések (Martuljuk, Pericnik, Boka), kisebb-nagyobb tavacska (Bled, Jasna, Lago de Predil), szurdoktúra, meg fürdőzés az Isonsoban.

A mindenki által ismert Bledi-tó tényleg nagyobb és látványosabb környezetben fekszik, mint a Beledi-tó, de a Jasna-tó szerintem igazi átverés.
Néhány barátomnak a kert tava is nagyobb, igaz azok mellett nem bronzból készült kecskék piszkolják tele a füvet.
A tó mellől rálátni a Triglav csúcsára. Zsuzska, Laci, Imre és jómagam, akik már jártunk a legmagasabb pontján visszavágytunk.
A többiek megelégedtek a látványával.

A Tolmin-szurdok tényleg igazi kuriózum.
Meredek sziklafalakkal, vaslépcsőkkel, hidakkal, kristálytiszta folyócskával.
A hátránya, hogy akkora a tömeg, hogy csak csoportképre van esélyed idegenekkel.

A kobaridi Napóleon-híd jó példa rá, hogyan lehet kommersz dolgokat profi marketinggel látványosságnak eladni.

Az alatta folyó Soca (Isonso) viszont kész megváltás a nagy melegben a maga alig 14 fokos vizével.
Többen is lejöttek lábáztatni, mi Vilivel azért csak úsztunk benne egyet.

És a jó marketing ékes példája a híres trojani óriásfánk.
Megkóstoltuk.
Száraz és ízre sem csúcs kategória.
Néhai öreganyámnál valószínűleg a tyúkoknál végezte volna...
Nem is értem ezeket a turistákat.
A polcon ott a fánk mellett a valóban lehetetlen méretű és kitűnő ízű krémes vagy az almás pite.

A Zelenci-lápvidék egy órácskát megér ugyan, ahol a sásos réten átfutó patakocska néhol kis, pisztrángokkal teli tavacskákat táplál, de nekünk, a Szigetköz világában szocializálódott csavargóknak piciny csepp a mi tengerünkben.

Mindezek ellenére az utat nagyon élveztem, a túratársak visszafogottan viselték a nehézségeket és többen eldöntöttük, hamarosan - igaz kisebb létszámmal - visszajövünk bepótolni a most elmulasztott élményeket.

Köszönet Mindenkinek!

Ferrata edzés Cseszneken...
Két pálya: az Ostromlók útja (C) és a Várpanoráma út (D) egy délelőttre pont elég.
Az MZ/X-et (F) meg sem próbáltam most...

Csatlakozási lehetőség!
Szeptember 19-20. reggel megyünk a Raxra "ferrátázni".

Indulás Győrből telekocsival. Az útiköltséget szétdobjuk.

Szállás panzióban vagy vendégházban. (kb. 50 EUR)

A Gustav Jahn Steig biztos benne lesz, ami ugye könnyű "B"-s, de lesz kicsit nehezebb "C" és egy rövid "D" is.

Saját vagy a bérelt felszerelést neked kell hoznod, nekünk plusz nincs.
Tapasztalat nem hátrány!
Ha csatlakoznál, írj ránk!

𝙏𝙪́𝙧𝙖́𝙠 𝘼𝙪𝙨𝙯𝙩𝙧𝙞𝙖 𝙠𝙚́𝙩𝙚𝙯𝙧𝙚𝙨𝙚𝙞𝙣
6. 𝙂𝙧𝙤𝙨𝙨𝙜𝙡𝙤𝙘𝙠𝙣𝙚𝙧 - 𝙂𝙖𝙢𝙨𝙜𝙧𝙪𝙗𝙚

Utolsó fél napunkba Ausztria legmagasabb pontja, a Grossglockner majd 3800 méteres csúcsa ugyan nem fért bele, de egészen közelről megcsodálni őnagyságát azért beterveztük.

Korán reggel léptük át a 48 kilométeren át Heiligenblutig húzódó fizetős panorámaút Ferleiten oldali kapuját.
A nagyon jól megépített, 36 hajtűkanyarral rendelkező szerpentint előre váltott napijeggyel 46,50 Euróért járhatod be.
Ezzel a parkolókat, kilátókat már ingyenesen használhatod, a kiállításokat is ingyen tekintheted meg.
A sörért persze fizetni kell!

Már útközben is tátott szájjal bámulja a bamba turista a fölé magasodó "háromezreseket", a júliusban is havas hegycsúcsokat, a völgyben zöldellő réteken futó patakokat, melyeket a több száz méterről lezúduló olvadékvizek táplálnak.
Még az autó ablakán át is jó fotókat igyekeztem lövöldözni.

A fő vonalról letérve aztán kitűnő minőségű aszfalton jutunk el a 2369 méter magasan fekvő Ferenc Jóskáról elnevezett kilátó/hotel/vendéglőig, ami egyben egy turistacentrum is.
Parkolóházzal, ajándékbolttal, kiállításokkal.

Mivel itteni „időszámítás“ szerint korán érkeztünk, még van parkolóhely.
Már az épület előtti térről is pompázatos a látvány.
Előttünk a Pasterze-gleccser által kivájt völgy a maga tavaival, kőfolyásaival, de maga a gleccser alaposan összement.

De még így aszottan is monumentális.
Az elmúlt 160 évben több száz métert sikerült lefogynia.
Az akkoriban 26 éves császár egy magasabb pontról szemlélte a völgy túloldalán magasodó csúcsokat, mert a mai parkoló szintjét még a jég uralta.
Szinte hihetetlen, de a sziklákon jól láthatóak a bizonyítékok.

Több erős füttyögésre kapjuk fel a fejünket.
Az itt nagyon elpofátlanodott mormoták szórakoznak velünk.
A turisták által odadobott sárgarépát már unottan tologatják arrébb.
Hát, az alkatukon nem látszik a vega étrend!

A terasz szélén ingyenesen használható erős távcsöveket látni. Belenézek.
A cél maga a Grossglockner!

Hátha próbálkozik valaki a király meghódításával.
Először nem hiszek a szememnek.
A csúcsra vezető meredek gerincen kész tömeg.
Mint láncra fűzött gyöngyök kapaszkodnak a sziklákon.
Még a biztosítókötél is látszik.
De nem irigylem őket.

Mi szerényebb magasságokban gondolkodunk.
A felettünk húzódó 3331 méter magas Fuscherkarkopf oldalában futó Gamsgrube panorámautat választjuk.

Az első pár kilométer jól kiépített, a meredek falat hat kivilágított alagúton lehet belülről megkerülni.
Bent hűvös van.
Az alagutakat elhagyva még vagy két kilométert tudsz ezen a széles, de omlásveszélyes úton megtenni, aztán a Wasserfallwinkel nevű helynél ennek vége.

Innen a sziklákon lépdelve, kapaszkodva kell továbbhaladni.
Egyre kopárabb a táj, de egyre közelebb kerülünk a gleccserhez és a völgybe visszanézve is fenséges a látvány.

Egy kis völgyhöz érve egy nagyobb tavacskához érünk.
Vagy húsz kisebb-nagyobb vízesés táplálja.
Egy hídon tudsz átmenni a túloldalra.

Még megmászom a felette húzódó magaslatot, hogy jobban rálássak a az egész gleccserre, a környező "háromezresekre".

Innen már rálátni a 2973 méter magas Grosser Burgstall tömbjére és az Oberwaldhüttére.
Kb. hatszáz méter és a létrákon, sodronyokon felmászva már ott is vagy.
Ha több időnk lenne, ki nem hagynám.

Most azonban visszafordulok.
Még a cipőt levetve megpróbálom, meddig bírom a fagyos vizet (nem sokáig!), aztán visszaügetünk a parkolóig.

A kijárat előtt az ajándékboltban még elszörnyülködök a plüssmormoták tömegén.
Ki a fene veszi meg ezt a giccsmennyiséget?
Az autóhoz sétálva elmosolyodok.
Majd minden marcona bőrszerkós motoros hóna alatt minimum egy mormota.

Aztán háromkor elindulunk.
Még ma este jó lenne hazaérni.

𝐓𝐮́𝐫𝐚́𝐤 𝐀𝐮𝐬𝐳𝐭𝐫𝐢𝐚 𝐤𝐞́𝐭𝐞𝐳𝐫𝐞𝐬𝐞𝐢𝐧
𝟓. 𝐖𝐞𝐢𝐬𝐬𝐞𝐞 - 𝐒𝐨𝐧𝐛𝐥𝐢𝐜𝐤𝐤𝐞𝐞𝐬 (𝟐𝟕𝟎𝟎 𝐦)

Enzingerboden a szállásunktól úgy ötven kilométer, de nem kellett túl korán indulnunk, mert sógoréknál későn indul a nap és nekik korán is ér véget.

A településről a Weissee melletti Rudolfshüttéig (2315 m) 22 euróért visz fel a zárt felvonó.
Csak fel, mert Imre kivételével gyalog tervezünk visszajönni.
Már csak azért is, mert a személyzet öt előtt már letakarodik és leáll minden.
A gleccserre meg idő kell.
Nem a mászáshoz, hanem a nézelődéshez.
A pénztáros csodálkozó, tágra nyílt szemeiből sejlett: nem lesz tömeg lefelé...

A Weissee egy mesterséges tározó.
Van ilyen Ausztriában sok ezer.
Több praktikus oka is van.
Pl. innen veszik télen a hóágyukhoz szükséges vizet.
Aztán meg olcsó francia éjszakai áramból felpumpálják, amit aztán, ha kell, egy csőrendszer végén lévő turbinán keresztül leengedik, áramot termelve a rendszerbe. Nem hülyék ezek!

A Rudolfshütte teraszáról két nagyobb gleccservölgy is megközelíthető:
Az Ödenwinkelkees a Johannisberg (3453) és a Hohe Riffel (3338) ölelésében csúszik lefelé.
A Sonnblikkees a Weissee déli-délnyugati oldala felett, a Stubacher Sonnblick (3088 m) és a Granatspitze (3086 m) csúcsok lábánál húzódik.

Mi a könnyebbet, az utóbbit választjuk.

A betongáton átkelve izgalmas út vezet felfelé.
A sziklás falakon vaslétrák és acélsodrony segítik a feljutást.
Feljebb mintha kibetonozták volna a meredek lejtőket.
Az évezredek alatt a gleccser simára csiszolta a sziklákat.
Ma már a jég határa sok száz méterrel feljebb, így a száraz felületen kitűnően tapad a Terrex.

Több gleccsertavat is érintünk. Mellettük táblák jelzik, hogy mikor ért eddig a jégfolyam.
Körbenézve több száz vízesés jelzi, most is erősen olvad.

Mire 2650 méteren elérjük a gleccser alját, egyedül maradunk.
Istvánnal még feljebb mászunk, fel egészen úgy 2750-ig.
Innen látni a merőlegesen futó hatalmas repedéseket.
Próbáltam itt is egy panoráma-videót prezentálni.

Jó egy óra múlva indulunk lefelé.
Többször átkelünk az olvadékvízből táplálkozó folyócskákon.

Még lejjebb is vannak több száz négyzetméteres hófedte jégszigetek.
Egyiken átkelve hógolyózunk egyet a nyári napsütésben.

A Rudolfshüttében még bedobunk egy sört, majd elindulunk lefelé.

Az Odelwinkelkees-i oldalon sem könnyű a terep.
Fentről megcsodáljuk a Weissee méretének többszörösét kitevő Tauernmoossee-t, majd a vasalt sziklákon leereszkedünk a fenyvesek szintjére.

A felvonó középső állomása kihalt, sem személyzet, sem turista nincs sehol.
Egyedül maradtunk.

Az itt lévő Grünsee partján kap el bennünket az eső.
István marad, vár, mi Árpival elindulunk lefelé.

Mire leérünk ronggyá ázunk. Megérdemeltük. Nevetünk.

Átöltözünk, majd hazaindulunk.
Az utunk Zell am See mellett vezet.
Szürkül, de mivel régen voltunk, benézünk.

Nagy csalódás. Zsúfolt, a partot sok helyen magánterület zárja el.
És fura itt a divat is. Minden második emberkén burka és csador.
Változik a népviselet.

Késő este érünk haza. Jól esik a melegített vacsora.

𝑻𝒖́𝒓𝒂́𝒌 𝑨𝒖𝒔𝒛𝒕𝒓𝒊𝒂 𝒌𝒆́𝒕𝒆𝒛𝒓𝒆𝒔𝒆𝒊𝒏
4. 𝑺𝒆𝒆𝒌𝒂𝒓𝒔𝒑𝒊𝒕𝒛𝒆 (2350 𝒎)

A már jól bevált, de hiányos csapattal vágtunk neki újabb három napos kalandtúránknak, Ausztria kétezer feletti csúcsainak.

Dante, a németjuhász a várható időjárás és a nagyobb szintemelkedés miatt most - igaz nem önszántából - otthon maradt.

A cél a Hohe Tauern háromezresei közti gleccservidék és a terület kétezreseinek bejárása.

Az odaút lerövidítette az első napon rendelkezésre álló időt, ezért a félnapos túrát útközben megállva, az obertauerni felvonó alsó állomásától indítottuk.

Meredek legelőn futó jelzett ösvényen felsétáltunk a Grünwaldsee-ig, ami egyébként egy horgásztó, tele pisztránggal és a látványt csúfító giccshattyú formájú vízibiciklikkel.

A szokott kopár, köves, apró tavacskákkal nehezített mászópályán jutottunk el a csúcsot szegélyező, sziklás terepig.
Viszonylag rövid kapaszkodó és már fenn is vagy a Seekarspitze tetején lévő keresztnél, ahol körpanoráma a jutalmad. (Ezt próbálom egy videón is visszaadni)

Lefelé más irányba, de ugyanolyan terepen értünk vissza a parkolóba.

Egy 2350-es kipipálva.
Majd négy óra aktív idővel mentünk tizenegy kilométeren le-fel 840 méter szintkülönbséget.

Időben tovább kellett indulni, mert Saalfelden még messze van és holnap a Hohe Tauern nyáron is jeges világa vár ránk.

Rajka - (Luzny most) D4 Ártéri híd - Keszölcés - Vajka - Rajka kerékpáros túra a víztározó körül kompozással, büfézéssel, sirályokkal és szembeszéllel...

Táv: 66,5 km három és fél óra aktív idővel.

𝙏𝙪́𝙧𝙖 𝘿𝙚́𝙡-𝙈𝙤𝙧𝙫𝙖𝙤𝙧𝙨𝙯𝙖́𝙜𝙗𝙖𝙣, 𝙖 𝙁𝙚𝙝𝙚́𝙧-𝙆𝙖́𝙧𝙥𝙖́𝙩𝙤𝙠𝙗𝙖𝙣 + 𝙝𝙖𝙟𝙤́𝙯𝙖́𝙨 𝙖 𝙈𝙤𝙧𝙫𝙖́𝙣

Jó két óra buszozás után léptük át a cseh határt, majd hamarosan megérkeztünk a Radejov közelébe, ahol a Fehér-Kárpátokban tervezett túránk kiindulópontja található.

Itt nincsenek ezer feletti csúcsok, csak a magyar szemnek „otthonos“ dombocskák, de a nagy meleg és a nyílt terep nem könnyítette meg a csapat dolgát.

Először egy alacsonyabb, majd egy magasabb, amolyan igazi kilátót látogattunk meg.
A termetesebb, vas szerkezetű 52,6 méter magas Travicna-kilátóra csigalépcső vezet.
Két eurónak megfelelő koronáért olyan negyven méterig juthatsz, ahonnan körpanoráma tárul a szemed elé.

Legelők, rétek, zárt erdők és takaros víkendházak adják a díszletet a Lucina-tóhoz vezető úton.

Innen busszal mentünk Hodoninra, ahol hajóra szállva jártuk be a felső hat kilométeres folyószakaszt.

A tulajdonos hölgy egy szatyor hideg itallal készült, na meg egy üveg szilvóriummal, amit a tolmácsolást is felvállaló társunk rögtön meg is vásárolt és bedobta a közösbe.

A Bat’a-csatornától visszafordulva a jó hangulathoz a tulajtól kértünk cseh népzenét.
Kaptunk helyette Karel Gottot.
Nem tudtuk eldönteni: ezt most kedvességnek szánta vagy a hajókorláton való átmászásunkat büntette.

Visszatérve a kikötőbe elbúcsúztunk, majd hazaindultunk.

„SZIGETKÖZ“ KENU-MARATON
2026.07.11.

Útvonal:
Rajka (Trianoni Zsilip) - Homoki hallépcső - Tilosi tavak - Homoki mellékág - Szigeti-Duna-ág - Szirti-ág - Doborgazi átvágás - Csákányi-ág - Kisvesszősi Duna - Nyárasi átvágás - Ilonai-ág - Televényi Duna - Bodaki ág - Agg-Duna - Mosó-Duna - Szigetelt csatorna - Hatvanas.Duna - Iparosi-ág - Szürke-Duna - Szilfási-ág - Gatyai-Duna - Árvai áteresz - Bagaméri Dunaág

Táv: 51,3 km

Két hajóval hatan vágtunk neki a távnak, folytatva a még 2022-ben megszakadt hagyományt.

Büfézni egyszer, Cikolaszigeten álltunk meg, fürödni azonban kétszer is.

Sőt, a Mosói-bukónál Gyuri és Dósa Peti egy be nem tervezett lubickolást is kierőszakolt a folyótól.
Egy elveszett fejfedő volt az ára...

Jó időt evezve, elfáradva délután 16 óra után értünk aznapi végállomásunkra, a Medvei híd melletti Bagaméri hallépcsőhöz.

Köszönettel gratulálok túratársaimnak, akik a név szerinti említést is megérdemlik:

Bólya Peti, Dósa Peti, Dürvánger (Jeti) Peti, a 13 éves Kolos, Tóth Gyuri és jómagam.

Jövőre folytatjuk...