Tank Carp Product

Néha a legegyszerűbb dolgokban manifesztálódik a sikerünk kulcsa. Lehet-e egy doboz pop‑uppal versenyt nyerni? Kristóf bebizonyította, hogy bizony simán!

"Sziasztok!

Hétvégén egy feeder versenyen vettem részt a Tótszerdahelyi horgásztavon. A meleg idő miatt vajsavas pop‑upot vittem magammal, és utólag elmondhatom: nagyon jó döntés volt.

Az elején lassan indultak be a kapások, de a végére sikerült egy igazán szép eredményt összerakni.
A csalit 8‑as méretű horogra kínáltam fel, mert ezen a tavon a halak óvatosabban veszik fel a csalit, így a kisebb horog segített a biztosabb akadásban.

Végül első helyezett lettem. Összesen 56 kg pontyot sikerült fognom, a legnagyobb pedig 7,40 kg volt, ezzel elhoztam a verseny legnagyobb haláért járó díjat is.

Köszönöm a szervezőknek, nagyon jó peca volt!"

Gratula Kristóf!!

Ha érdekel, milyen az, amikor egy többnapos Széki‑tavi túra nem egyszerűen jól sikerül, hanem átfordul egy egészen beteg számokkal záró őrületbe, akkor ezt a beszámolót mindenképp olvasd el!
És ha megnéznéd is, hogyan zajlott, a videót megtalálod a kommentek között.

"Sziasztok!

Bryan barátommal a Széki-tavat vettük újra célpontba – a tavalyi év utolsó nagyobb túrája volt, tehát mindent is bevetettünk a siker érdekében. Ki sem pihentem magam a horvátországi túra után, és arra eszmélek, hogy újra a parton vagyok…

A taktikánk egyszerű volt: 4 bot egy etetésen, farkasfogban elhelyezve, amit spombbal indítottunk meg, és csővel folyamatosan fenntartottunk. Az etetési mennyiséget pedig a kapásszámhoz igazítottuk.

Bojliból? Természetesen TankCarp: FB, FB oldódó, FC, F1 jöhetett szóba, 24–30 mm-es méretben… és volt pár kg 35 mm-es gombóc is.

Az időjárás pedig? Szokás szerint: szél, eső, éjjel 0 fok körüli hőmérséklet – a szokásos változékony idő, nehogy már egyszer szép őszi napsütésben lógassuk a lábunkat a parton.

A tábort délre állítottuk össze, a horgászatot pedig az etetés után meg is kezdtük. Mivel ezen a helyen már horgásztam párszor, tudatosan állítottuk irányba a botokat és pontos távolságokra. A távokat a kapások után finomítottuk, így egy pár méteres sávot lefedve tudtuk a halakat „összetömöríteni”, sokszor dupla vagy egymás utáni folyamatos kapásokat elérve.

Bryannel megegyezve a 9 kg fölötti halakat jegyeztük csak fel, mindenki írta magának a napi darabszámot és az összsúlyt.

Az indítás után sokat nem kellett várni, jöttek is sorjában a kopoltyúsok. Az érdekesség az volt, hogy az első 24 órában inkább éjjel kaptak a halak. A nappali időszakot csak egy-egy kósza hal zavarta meg.

A második 24 órában a kapások többsége nappal jött, éjjel csak pár alkalommal keltünk fel. Csalinak 24-es, dupla 24-es, illetve 24-es felezett popup került a horogra. Néha kacérkodtunk a 30 mm-es gombócokkal is. Sokszor a kapástalanságot a nagyobb bojlik csövezésével törtük meg.

Előkének egy egyszerűsített D-riget használtunk horogbefordítóval, 4-es, 6-os és 8-as méretű horgokkal. A legtöbb kapást a 6-os és 8-as mérettel értük el, szabadon futó inline ólmos végszerelékeinken.

Minden horgászat előtt megbeszéljük a taktikát, és azonos felszereléssel vágunk neki: főzsinór, dobóelőke, végszerelék, horgok, horogelőke – minden egy sémára kötve, összerakva.

A botok mindkettőnknél a Nord Rod manufaktúra szüleményei. Bryannel 390/3,75 lbs, nálam 3,6/2,5 lbs és 4/3,5 lbs voltak bevetve. Amikor a szél engedte, a lágyabb pálcákat használtuk, maximalizálva a fárasztási élményt.

A harmadik és negyedik napon az időjárás tovább bolondult, csökkentve a kapások számát. Az eső hol esett, hol nem, a viharos erejű szél pedig tépázta a sátrainkat. Amit lehetett, megtettünk, de a halak kapókedve nem akart megjönni – pontosabban nem akartak úgy „zabálni”, mint az első két napon. Az első 48 órában fogtam meg a „mérhető” halak kétharmadát.

Elérkezett az utolsó este: az etetés megvolt, pizzáinkat megettük, a környéken ólálkodó rókát is jól laktattuk, majd mi is kényelembe helyeztük magunkat. Beszéltük is, hogy már eddig is egy nagyon erős pecán vagyunk túl, amikor egy határozott, komótos kapás törte meg a nyugalmat.

Nem kapkodott, nem rohant, csak ment, mint egy dízelmozdony, és ráemelés után sem zavartatta magát – ugyanúgy folytatta. Fogtam már a tavon két darab 20+ halat, több 19+ példányt, de ő más volt.

Mindenki megélte azt az érzést, amikor ráemelés után a szíve majd kiszakad az izgalomtól, és beüt az adrenalinlöket, amit egy ekkora állat megakasztása okoz.

A bot hajlott, a fék szólt, ő pedig fittyet sem hányva arra, hogy a bot túloldalán próbálom lassítani. 50–60 méter zsinór lehúzása után éreztem egy megtorpanást, amit kihasználva sikerült megfordítani.

Bryannel hol egymásra néztünk, hol a botra, hol a sötétbe meredtünk, hogy mégis mi lehet a túloldalon.

Ő nem kapkodott, komótosan folytatta a fárasztást. 30 perc után láttuk meg lámpafénynél a korántsem karcsú pikkelyes testet. A szákolás megtörtént, én örömmámorban úszva, remegő lábakkal próbáltam magamhoz térni, majd egy nem éppen halk üvöltéssel tudattam az egész tóval a fogást.

Ő lett a Széki-tavi harmadik 20+ halam, amely 24,4 kg-mal mérlegelt. Ha minden igaz, már csak három 20 feletti példány maradt a tóban, amit még nem fogtam meg.

A végére maradt a statisztika: a feljegyzett halak alapján 37 darab 9+ halat fogtam, összesen 454 kg súlyban, 12,28 kg-os átlaggal. Bryan szerényebben zárt: 118,4 kg, 10 darabból.

Az okát ne kérdezzétek: csali, előke, minden egyezett, egy tégelyből csaliztunk, egy etetésen horgásztunk, a botok sem mindig ugyanoda kerültek vissza. Több közös pecán is tapasztaltuk ezt – van, hogy egymás botjaival dobunk, hátha „átkerül az átok”.

A 8–9 kg közti példányokból 300 kg, ha nem több jött össze, mindössze 3-3 halvesztéssel. A ~900 kg körüli összsúly már-már hihetetlen, de valós – és igen, beteg. A cél a tonna átlépése minél nagyobb átlagsúllyal.

Etetés? Csak golyó. Nincs mag, nincs pellet, nincs más – csak a TankCarp!"

Egy ilyen túra után az ember csak annyit mond: ezért érdemes csinálni. Ezért érdemes kimenni, fázni, ázni, fáradni. És ezért érdemes olyan csalit használni, amivel tényleg a siker a kezedben van.

Gergő Puskás és Szilveszter Ranyák meginvitál minden kedves érdeklődőt a Széki-tóra, ahol testközelből is megismerkedhettek a Tank Carp termékeivel:

"Sziasztok Tankok!

Hamarosan itt a születésnapom, és ilyenkor minek van itt az ideje?

Születésnapi pecának 😀

Horgàszni pedig mindig kell 😀

Széki- tó van újra kiszemelve, és ha már ott leszek Szilveszterrel lehetne Tank Carp talàlkozó mini verzióban. Kis pénz, kis foci…lóf..szt, 30-as bojli 😀

Szeretettel várjuk a nyugati régió Tankjait, ha van kedvetek egy beszélgetésre, ismerkedésre akkor ott a helyetek! Lesz nálam pár zacskó próbatermék, amiből lehet csipegetni, ha addig az adott ízvilàgot nem próbáltad 😀

Időpont: Augusztus 26-30, konkrèt hely a tavon belül nincs, valamelyik szabad helyen leszünk 😀

Jah a végszerelékről.. egyszerű, nagyszerű, ez is messze megy, filléres, és működőképes… vettem volna flancosabb cuccokat dehát
A BOLJIRA kell a pénz 😀

TankCarp- Siker a Te kezedben"

Azt hinnéd, hogy egy klímás faházból induló peca nyugis lesz… hát Alex Fehér -nél ez most nagyon nem így történt.

"Az Árpád‑hegyi túra után nem sokkal ismét akadt egy kis időm két műszak között egy rövid, 24 órás horgászatra.
Mivel a hőmérő higanyszála napközben továbbra is a 40 fokot simogatta, így kétségekkel, de határozott elképzelésekkel indultam neki.

Mivel “öregszem”, és puhányabb vagyok, mint 10 éve — valljuk be, a nyár sem ugyanaz már — így nomáditásban nem gondolkodtam.
„Úgyis régen voltam” alapon szülőfalum határában lévő Reed Carp Lake személyzetével egyeztettem (nekem ők jó baráti státuszban vannak), és le is foglaltam egy rövid pecát a 2-es faházba.

A terv egyszerű volt:
délre érkezem, amilyen gyorsan lehet kipakolok, a bérelt etetőhajóval a jól ismert helyekre behúzok, aztán mint aki jól végezte dolgát, befekszem hűsölni a klímás házba.
Majd ha már embernek való idő lesz, kijövök, és ráfekszem a halfogásra.

A szerelék megegyezett az előző túrán használttal, ezúttal azonban 5 kg szárított, sóban tárolt FBK-t vittem magammal — ezzel mellényúlni nem igazán lehet.

Körülbelül 1 óra és 4 liter izzadság után minden a helyére került, én pedig a lehűtött házba úgy léptem be, mint a mennyek országába.

Felszáradni nem sok időm volt, ugyanis az első kapás igen hamar jelentkezett — rögtön egy 15+ tükrös, amit nem voltam rest vízben állva kezelni.
Ilyenkor nyáron a horogszabadítás, mérlegelés, fotózás a kellemes és a hasznos tökéletes találkozása: mi felfrissülünk, a hal pedig minimális kockázatnak van kitéve.

Gyors visszaszerelést követően némi szünet jött, és levontam a következtetést: egyszeri eset, ebben a melegben nem kell csodát várni.

Az elméletem délután fél 5 körül dőlt meg — de úgy istenesen.

Ahogy a fényváltás közeledett, egymást kezdték érni a kapások, lélegzetvételnyi időket hagyva egymás között.
Én kis naiv gondoltam, hogy majd megcsendesednek — ami meg is történt, úgy hajnali fél 4 körül.

Soha nem gondoltam volna, hogy eljutok odáig, hogy az járjon a fejemben: kitekerem a botokat és lefekszem.
De közel jártam hozzá.

Az éjszaka is kitartó meleg, a folyamatos munka, a rendkívül erős halak, és a tudat, hogy nekem még haza is kell vezetni biztonságosan — szépen lassan szívták ki az erőt belőlem.

Viszont a büszkeségem nem engedte, hogy vízparton nekem ne legyen bent szerelék.

A végére azonban a halak is elfáradhattak, mert hajnalban sikerült fél órát kapástalanul tölteni.
Ekkor rápróbáltam az alvásra, és egészen fél 8-ig húztam a lóbőrt.

Majd ismét ütemesen kezdtek jönni a kapások, végül 10 óra körül döntöttem úgy, hogy most már nem lesz visszahúzás.
Dél előtt kicsivel az utolsó bot is hallal jött ki.

Összességében a megfogott halak számát olyan 20 körülire becsülöm — az események sűrűjében már kezdtem elveszteni a fonalat.

A tó törzsállománya javarészt 10 kg (+‑0,5–1 kg) példányokból áll, és jelentős számban vannak 11–15 kg közötti egyedek is.
A kapások jó része ilyen halakból állt.

A törzsállományt már nem szoktam “kínlasztani” méréssel-fotózással: szákban horog ki, szájfertőtlenítés, és már engedem is útjukra őket.
Csak az igazán fotogén halakat tartom meg egy kicsit — szerencsére most akadt jelentkező: 4 halam is 15 kg feletti volt, köztük a big, egy kerek 17 kg-os spanyol mintás.

Sok szép emlék köt a Reed Carp Lake‑hez, de ez a túra biztos nem fog egyhamar a feledés homályába veszni.

Hogy egy örök klasszikust átköltve zárjam a storyt:
Csak az FBK ad neked erőt és mindent lebíró akaratot.”

Ha te is olyan csalit szeretnél, ami még 40 fokban is megállíthatatlan, és ilyen tempót diktál, akkor nézz körül a TankCarp webshopban — tankolj fel, és legyen a SIKER a kezedben!