Komarnicki.hu

EZ TÖRTÉNT...
1994. június 20-án volt a Rangrik Rang (6553 m) első megmászása.

Az indiai Himachal Pradesh állam Kinnaur kerületében emelkedő csúcs a közvetlenül alatta fekvő Rangrik Tungma templomról kapta a nevét ("Isten által formált templom").
A történelmi sikert egy indiai és brit mászókból álló csapat érte el Christan Bonington vezetésével. Erről a The Alpine Club legutóbbi évfordulós visszatekintésében az alábbiakat olvashattuk.

The first ascent of Rangrik Rang (6553m) was made 30 years ago by Pasang Bodh, Sir Chris Bonington, Muslim Contractor, Jim Fotheringham, Graham Little, Jim Lowther, Divyesh Muni & Paul Nunn.

Bonington's write-up of the expedition in the Alpine Journal is perceptive about the changing nature of Himalayan climbing at that time. Discussing the expedition's decision to visit the recently opened Tirung Gad range, he commented: "There are very few areas left that are so relatively untouched. The 8000 metre peaks are beginning to resemble the mountains of the Alps, with networks of routes up them and base camps reminiscent of Snell's Field in Chamonix. The climbs are challenging and the crowded base camps have their social charm, but that delicious sense of surprise engendered by the unknown is lost."

The expedition would certainly experience surprise. During their walk-in they were informed that their planned route of approach to the mountain skirted too close to the Tibetan border and so was off limits. Left with two possible methods of approach, they scouted the Racho Thach which would allow them access not just to Rangrik Rang, but to a number of other peaks for which they had permission. Sadly this route proved too dangerous and they were forced to approach up the Racho Khad.

With fewer climbing options than expected, the team was unable to climb as planned - splitting into several smaller groups to tackle different objectives - and instead were forced to attempt their primary objective en masse.

With such a large group, it made sense to fix ropes up the headwall to the col and this was achieved on 17 June. Over the next two days, camps were established at the col and part-way along the ridge, enabling a summit push early in the morning of 20 June.

"It was snow all the way - not very steep, but nerve racking - with a few inches of unconsolidated snow on ice threatening a constant risk of avalanche."

Reaching the summit, they found a flat space some 20 metres across with, improbably, a pool of meltwater to one side, the water from which was used to brew a summit cup of tea as the party admired the view.

Ezt a sikert követően a csapat egy része - Bonington, Fotheringham, Little, Lowther - visszatértek az Egyesült Királyságba, a többiek átköltöztek Spitibe, hogy megmásszák a 6593 méter magas Manirang csúcsát is (első megmászása már 1952-ben megtörtént).
https://publications.americanalpineclub.org/articles/12199527103/Asia-IndiaHimachal-Pradesh-Rangrik-Rang-Kinnaur

Kapcsolódó
Az ismert adatok szerint a Rangrik Rang eddigi megmászói között nincs magyar állampolgár.
http://komarnicki.hu/page.php?21

Ha ezt a bejegyzést érdekesnek találod, kedveld az oldalt is, ha még nem t***ed meg. Kövesd, hogy értesülj az újabbakról. A bejegyzésre való reagálásoddal és a poszt megosztásával segíted az oldal szélesebb körben való megismertetését.
🙏 Köszönöm! 🙏

Képek: via The Alpine Club

EZ TÖRTÉNT...
1957. június 20-án volt az Alpamayo (5947 m) első megmászása.

A Perui Andok Cordillera Blanca hegycsoportjában lévő csúcsot állítólag már 1951-ben sikerült egy francia-belga expedíciónak megmásznia. Az általuk publikált könyvben közölt képek alapján a következő, 1957-ben indult német vállalkozás tagjai utólag megállapították, hogy elődeik nem a legmagasabb ponton jártak. Ezért Günter Hauser, Bernhard Huhn, Frieder Knauss és Horst Wiedmann lettek hivatalosan az első megmászók, akik az északi gerincen jutottak fel a csúcsra.

Kapcsolódó
1966 júliusában a német Alpinismus magazin közölte az amerikai Leigh Ortenburger képét, amely alapján az Alpamayot a világ egyik legszebb csúcsának választották.
A mászók körében manapság is legnépszerűbbek a csúcs délnyugati falának különböző jégútjai, köztük 1975-ben nyitott Ferrari-út megmászása.

A rendelkezésre álló adatok szerint még nem sok honfitársunk mászta meg ezt a csúcsot, ami 2022 nyaráig a legmagasabb magyar ötezres siker volt:
http://komarnicki.hu/page.php?31

Ha ezt a bejegyzést érdekesnek találod, kedveld az oldalt is, ha még nem t***ed meg. Kövesd, hogy értesülj az újabbakról. A bejegyzésre való reagálásoddal és a poszt megosztásával segíted az oldal szélesebb körben való megismertetését.
🙏 Köszönöm! 🙏

Képek: Theodor Decker festménye (Fine Art America), Leigh Ortenburger fotója (Stanford Egyetem könyvtára), Wikipedia

EZEN A NAPON…
Huszonkét éve, 2004. június 20-án született Lorientban (Brittany, Morbihan) Alasdair Scot McKenzie, a francia expedíciós mászók legfiatalabb tagja. A jó Isten éltesse!

Alasdair McKenzie kilenc éves kora óta az Alpok csúcsai között él, először Chamonix-ban, jelenleg pedig Tignes-ben lakik. Skót édesapja mérnök Nagy-Britanniában, édesanyja lakások bérbeadásával foglalkozik. Lesiklásban jeleskedett egy síklubban, de ebbéli pályafutását a sérülései megszakították.
Otthonról, távoktatásban végzi az iskolát, diszlexiája ellenére már remekül let***e a francia érettségit. Másfél éves késéssel t***e le az utolsó vizsgákat, mert a valamennyi 8000-es csúcsra való feljutás lett a fő cél az életében.

A tizenhét éves korában, 2021 őszén jelent meg a neve először a Himalájai Adatbázisban, amikor brit és ír társakkal indult a Baruntse (7152 m) megmászására. A csapatot cca. 6400 méteren az erős szél visszafordulásra kényszerít***e.
2022 tavaszán az Elite Expedition (Nirmal Purja vállalkozása) Lhotse csapatába fizetett be, amely sikerével akkor ő lett a 8516 méter magas csúcs legfiatalabb elérője. Ezt követően kilenc nap múlva a Makalu (8485 m) csúcsára is feljutott.
2023-ban több 8000-es elérésénél is feljegyzték a nevét. Tavasszal az Annapurna és az Everest, a Kancsendzönga, nyáron a Nanga Parbat, a Gasherbrum I, a Gasherbrum II, a Broad Peak és a K2, ősszel pedig a Manaslu főorma és a Dhaulagiri kerültek fel a listájára. (Megjegyzés: a Dhaulagiri sikere akkor valamiért mégsem szerepelt a Himalájai Adatbázisban.)
2024 tavaszi szezonja végén, június 7-én is hallhattunk róla, amikor részese volt a Cho Oyu nepáli oldalán nyitott új út befejezésének.
https://www.facebook.com/komarnicki.hu/posts/852413650244217

Alasdair McKenzie négy Guinness World Record igazolást kapott a Lhotse, az Annapurna, a Kancsendzönga és a K2 legfiatalabbként való megmászásáért.
Már csak a Sh**ha Pangma hiányzott neki a "Himalája koronája" teljesítéséhez (ha valós a Dhaulagiri csúcssikere), amit 2024 őszén be is fejezett a legfiatalabbként, mert végül ő is kapott kínai vízumot és engedélyt a Tibetben történő mászásra.
Egyébként majd hegyivezetőként szeretne tevékenykedni, miután a képzést elvégezte.

Kapcsolódó
Alasdair McKenzie a tervével azonban nem volt egyedül, ugyanis a 2006. április 18-án született Nima Rinji célja is ez volt.
A fiatal serpa 2022 őszén, 16 éves korában állt az első nyolcezrese, a Manaslu főormán. A következő évben az Everest, a Lhotse, a Nanga Parbat, a Gasherbrum I, a Gasherbrum II, a Broad Peak, a K2, a Dhaulagiri és a Cho Oyu megmászásait is teljesít***e, amelyek többségére a legfiatalabbként jutott fel. Legutóbb 2024 tavaszán az Annapurna és a Kancsendzönga csúcsát mászta meg, és neki is már csak a Sh**ha Pangma hiányzott.

Ők azonban nem versenyeztek az elsőségért, mint 2023 őszén a két amerikai nő (Gina Marie Rzucidlo és Anna Gutu) a serpáik (Tenjen Lama és Mingmar) társaságában, akik mind a négyen lavinabalesetben vesztették életüket, éppen a Sh**ha Pangmán.

Ha ezt a bejegyzést érdekesnek találod, kedveld az oldalt is, ha még nem t***ed meg. Kövesd, hogy értesülj az újabbakról. A bejegyzésre való reagálásoddal és a poszt megosztásával segíted az oldal szélesebb körben való megismertetését.
🙏 Köszönöm! 🙏

Kép: Mon sejour en Montagne (2023 november)

EZEN A NAPON...
1973. június 20-án született Ölfusban (Izland) John Snorri Sigurjónsson.

Már fiatalon kiemelkedő sporttevékenységet folytatott, később a fizikai és mentális szenvedélyét a hegymászásban találta meg. Feleségével (Lína Móey Bjarnadóttir) és hat gyermekével a fővárosban, Reykjavikban élt. Ő volt a bolgár Proxima cég ügyvezető igazgatója.

2011-ben mászta meg első magasabb csúcsát, a Mont Blanc-t. 2015 őszén és 2016 nyarán még magasabb hegyeken, az Ama Dablam (6814 m) és az Elbrusz (5642 m) csúcsain lett sikeres.
2017 tavaszán állt első és mindeddig egyetlen izlandiként a Lhotse (8516 m) csúcsán az ír társával és a két serpájukkal. Még ez év nyarán a K2 (8611 m) csúcsára is feljutott Mingma Gyalje csapatának tagjaként, de ezt követően csak a Broad Peak 8035 méteres előcsúcsáig értek el.
2018-ban az Alpok 4000-es csúcsait - köztük a Matterhorn, a Breithorn és a Pollux - mászta meg.
2019 őszén a Manaslu (8156 m) akkor még toleráns zónába eső ormára is feljutott, ekkor is a Mingma Gyalje által szervezett expedíció keretében.
2019/2020 telén csatlakozott Mingma Gyalje kereskedelmi csapatához, amely a K2 első téli megmászására indult. Ennek során a szlovén Tomaž Rotar és a koreai Gao Li társaságában csak az 1-es tábor fölé értek fel kb. 6300 méterig.

2020/2021 telén a pakisztáni Sadparából való Muhammad Ali és annak fia, Sajid Ali társaságában indult el újra a K2 első téli megmászására. Ők értek első csapatként az alaptáborba, majd rögzít***ek mintegy hatszáz méter kötelet, mire másodikként Mingma Gyalje csapata is megérkezett.
Ezt követően a saját akklimatizációs köreiket teljesítették, miközben Nirmal Purja és a Seven Summit Treks kereskedelmi vállalkozásainak tagjai is megérkeztek.
A szerencsés időjárásnak köszönhetően a másik három csapat tagjai közül január 16-án tízen elvégezték a csúcs első megmászását. Ezen a napon zuhant le a 49 éves katalán Sergi Mingote Moreno az 1-es táborból való lejövetele közben.
A többiek ezt követően várták az újabb lehetőséget.
Az újabb időjárási ablak február 5-re látszott megnyílni, amit többen is szerettek volna kihasználni. Közülük végül csak John Snorri, Muhammad Ali, Sajid Ali és a chilei Juan Pablo Mohr indult ezen a napon csúcstámadásra, a többiek visszafordultak. Ezen a napon zuhant le a 3-as táborból lefelé induló a 42 éves bolgár Dr. Atanasz Georgijev Szkatov. Sajid Ali a Bottlenecktől visszafordult az oxigénpalackja szabályozójának meghibásodása miatt, és lement a 3-as táborba. De hiába várta társait, akiket ő látott utoljára ott fent, sajnos nem tértek vissza.
Keresésükre indultak a Pakisztáni Hadsereg helikopterei, de a légi felderítések során készült fényképek elemzése nem vezetett a nyomukra. A 47 éves John Snorri, a 45 éves Muhammad Ali és a 33 éves Juan Pablo Mohr eltűntek.
Testüket 2021 nyarán a kötélrögzítők és Sajid Ali megtalálták, és ott el is temették a megjelölt jeges sírjaikba.

Ha ezt a bejegyzést érdekesnek találod, kedveld az oldalt is, ha még nem t***ed meg. Kövesd, hogy értesülj az újabbakról. A bejegyzésre való reagálásoddal és a poszt megosztásával segíted az oldal szélesebb körben való megismertetését.
🙏 Köszönöm! 🙏

Kép: John Snorri

EZEN A NAPON...
1931. június 20-án született Bhurung Tatopaniban (Nepál, Myagdi körzet) Min Bahadur Sherchan.

A brit hadsereg korábban volt gurka katonája 2008. május 25-én, hetvenhat éves korában lett a világ legidősebb embere, aki a Mount Everest csúcsán járt. Ezzel megdöntötte a hetvenegy éves japán Yanagisawa Katsusuke 2007-ben felállított korrekordját.
Másnap szintén feljutott a csúcsra az 1932-ben született japán Miura Yuichiro is, aki 2003-ban állította fel a Guinness korrekordot, de ő ekkor még csak hetvenöt éves volt.
(Megjegyzés: Miura Yuichiro volt az első ember, aki síléccel, ejtőernyővel a hátán siklott le az Everest Déli nyergéből 1970-ben.)

Min Bahadur Sherchan elsősége majdnem pontosan öt évig tartott, amikor ezt 2013-ban Miura Yuichiro nyolcvan évesen visszavette tőle, és azóta is az ő korrekordja van érvényben. Ugyanekkor a 81 éves Min Bahadur Serchan is ott volt az Everest alaptáborában, de ő a kísérletére az egészségügyi problémája miatt nem tudott elindulni.

Min Bahadur Sherchan két évvel később, 2015 tavaszán (83 évesen) ismét próbálkozott volna, de a nepáli földrengés miatt minden mászást leállítottak.
2017 tavaszán - akkor már nyolcvanöt éves korában - újból elment az Everest alaptáborába, hogy rekordot döntsön, de sajnos május 6-án, akkor még tisztázatlan ok következtében ott elhunyt.

Ha ezt a bejegyzést érdekesnek találod, kedveld az oldalt is, ha még nem t***ed meg. Kövesd, hogy értesülj az újabbakról. A bejegyzésre való reagálásoddal és a poszt megosztásával segíted az oldal szélesebb körben való megismertetését.
🙏 Köszönöm! 🙏

Képek: The New York Times

EZ TÖRTÉNT…
2019 júniusában egy tíz éves lány mászta meg a Nose útját. Tekintsünk vissza erre a nem szokványos teljesítményre.

Selah Schneiter ötnapi mászás után édesapja (Mike Schneiter) és annak barátja (Mark Regier) társaságában ért fel az El Capitan ikonikus útjának (900 m, 31 kötélhossz, 5.14a/b vagy 5.8 C2, VI) tetejére.
Ezzel ő lett a legfiatalabb az utat mindaddig dokumentáltan teljesítők között.

Édesapja hegyivezető, hegymászó oktató és hegyimentő, valamint édesanyja (Joy Schneiter) is mászik, akik már tizenöt éves korukban beleszerettek Yoesemite sziklavilágába - így Selah "vérében van" a mászás.
Selah korábban is teljesített már nehéz utakat, de azok nem voltak ilyen hosszúak.

Annak idején az Outside, az Alpinist és a Climbing magazinok is írtak képes beszámolókat a sikerről:
- https://www.outsideonline.com/outdoor-adventure/climbing/youngest-person-to-climb-nose-yosemite-selah-schneiter
- http://www.alpinist.com/doc/web19s/newswire-10-year-old-selah-schneiter-summits-nose
- https://www.climbing.com/news/10-year-old-selah-schneiters-journey-to-become-the-youngest-person-to-climb-the-nose

Kapcsolódó
https://en.wikipedia.org/wiki/The_Nose_(El_Capitan)

Ha ezt a bejegyzést érdekesnek találod, kedveld az oldalt is, ha még nem t***ed meg. Kövesd, hogy értesülj az újabbakról. A bejegyzésre való reagálásoddal és a poszt megosztásával segíted az oldal szélesebb körben való megismertetését.
🙏 Köszönöm! 🙏

Képek: Danger Zones, Mike Schneiter

EZ TÖRTÉNT...
Hat éve publikálta a National Geograpfic a neves fotós, Renan Ozturk nagyfelbontású 360 fokos panoráma képét. A drónfelvétel alkalmas lehetett az 1924-ben az Everesten eltűnt Andrew Irvine keresésére, amit ebből a célból is készít***ek.

EVEREST FROM ABOVE
See the Summit of Mount Everest in 360 degrees
Published June 16, 2020

Photographer Renan Ozturk used specially modified drones to capture Everest and its surrounding peaks in 360-degree panoramas. His photography also helped the 2019 expedition he’d joined identify areas—from angles never before possible—to search for the body of British climber Sandy Irvine, who disappeared in 1924. Ozturk operated a drone from Camp I on Everest's North Col to complete this image.

The journey begins in the North Side Base Camp at the foot of the Rongbuk Glacier. The team members acclimate to the 17,000-foot elevation and prepare their gear before setting off on the route to the north face of Everest. The expedition team includes photographer Ozturk, six other climbers, and 12 Sherpas, as well as dozens of others tasked with cooking, cleaning, and trip logistics. The team will follow a route established by George Mallory's expeditions in the 1920s that hooks along the East Rongbuk Glacier to approach Everest. They'll stop at the Intermediate Camp just shy of a field of ice towers.

The ice towers that make up the East Rongbuk Glacier are massive: Many would dwarf 10-story buildings. This route, from the Intermediate Camp to the Advanced Base Camp, is known as the Miracle Highway because of the prominent glacial moraine that cuts through otherwise impassable ice towers. Glacial melt caused by climate change has made this route to Everest more accessible in recent years.

Piloted from Camp I, this sunset view by drone shows the north face of Everest above the North Col. Everest is one of few places on Earth that are high enough to intersect with the South Asia jet stream, and at Camp I the team endures hurricane-force winds of about a hundred miles an hour while awaiting their summit attempt. Climbing Everest from here requires ascending above 26,000 feet into the “death zone”—where oxygen deprivation, compromised decision-making ability, and unpredictable weather conditions have contributed to the deaths of hundreds of climbers, including Sherpas.

Photographer Renan Ozturk and team summited Everest on May 30, 2019, and then continued to search the mountain for clues from an ill-fated 1924 summit attempt.

Íme a kép és a története:
https://www.nationalgeographic.com/magazine/2020/07/see-what-the-summit-of-mount-everest-looks-like-in-360-degrees-feature

Ha ezt a bejegyzést érdekesnek találod, kedveld az oldalt is, ha még nem t***ed meg. Kövesd, hogy értesülj az újabbakról. A bejegyzésre való reagálásoddal és a poszt megosztásával segíted az oldal szélesebb körben való megismertetését.
🙏 Köszönöm! 🙏

Kép: National Geographic

EZ TÖRTÉNT...
1957. június 19-én volt az akkor még névtelen Skilbrum (Skil Brum, 7410 m) első megmászása.

Akik nem olvasták az elsőként sikeres Broad Peak expedíció könyvét, azok közül vélhetőleg kevesen tudják, hogy a 8047 méter magas csúcs első megmászása (1957. június 9.) után a négyfős osztrák expedíció tagjai még további elsőségeket is terveztek. Ezek egyike volt a Godwin-Austen-gleccser másik oldalán, az itt kiágazó Savoia-gleccser völgykoszorújának legmagasabb csúcsa.

Marcus Schmuck és Fritz Wintersteller június 18-án indultak el a 4950 méteren lévő alaptáborukból és sátrat állítottak a völgykatlan végén kb. 6060 méteren. Másnap megmászták a csúcsot és lementek a sátrukhoz, ahonnan a következő reggel tértek vissza az alaptáborba. A mászásuk, amelynek során a lejövetelkor sílécet is használtak, mindössze ötvenhárom órát vett igénybe.

A másik két társuk, Hermann Buhl és Kurt Diemberger ekkor készültek indulni a Chogolisa (7668 m) első megmászására. Erre majd annak idején lesz itt újabb bejegyzés.

Az első megmászók jogán a csúcsot Marcus Schmuck (az OEAV Karakoram Expedition 1957 vezetője) "Peak Dyhrenfurth" névre javasolta elnevezi a jeles Ázsia-kutató és hegymászó, Günther Oscar Dyhrenfurth tiszteletére. Az Österreichischen Alpenverein ezt támogatta, de mellette alternatívaként a "Peak Austria" névadás is felmerült. Viszont Pakisztán illetékes hatósága egyiket sem fogadta el, és 1958-ban Skil Brumnak nevezték el.

Ha ezt a bejegyzést érdekesnek találod, kedveld az oldalt is, ha még nem t***ed meg. Kövesd, hogy értesülj az újabbakról. A bejegyzésre való reagálásoddal és a poszt megosztásával segíted az oldal szélesebb körben való megismertetését.
🙏 Köszönöm! 🙏

Képek: Marcus Schmuck, Fritz Wintersteller, Google map

EZEN A NAPON...
1990. június 18-án született Bielefeldben Anja Karen Blacha. A jó Isten éltesse!

Anja Blacha a szülővárosa "Marienschule der Ursulinen" intézményében tett érettségi vizsgája után a Mannheimi Egyetemen szerzett közgazdasági diplomát, közben tanulmányait kiegészít***e a Berkeley Egyetemen (Kalifornia) és Szöulban (Korea) töltött szemeszterekkel. Ezt követően még a Londoni Birbeck Egyetemen a filozófia szak mesterképzését is elvégezte. 2016 óta Zürichben él és a Swisscom telefontársaság menedzsereként dolgozik.

A vívás volt a választott sportága, amelyben jó eredményeket ért el, 2012-ben a Londoni Egyetemen az "Év sportolónője" lett.
2013-ban részt vett egy perui trekking túrán, és a hegymászás is felkelt***e érdeklődését. Később tervbe vette a kontinensek legmagasabb csúcsainak megmászását, amiket módszeresen teljesített különböző vezetett kalandtúra csapatok tagjaként. 2015-ben az Aconcagua, majd a Mont Blanc és a Kilimandzsáró, 2016-ban a Denali, az Elbrusz és a Puncak Jaya megmászásai után 2017 tavaszán az Everest csúcsára is feljutott pótlólagos oxigén használatával a tibeti normál úton (a Furtenbach Adventures ügyfeleként ő lett akkor a csúcs legfiatalabb német elérője). Még ebben az évben a Mount Vinsont is megmászta, ezzel teljesít***e a "Seven Summits" Carstensz-változatát, és huszonhét évesen ő lett ennek a kihívásnak a legfiatalabb német teljesítője.

2017-ben és 2018-ban az Alpok nevesebb csúcsain ért el sikereket.
2018/2019 telén Norvégiában majd Grönland nyugat-kelet irányú keresztezésével készült a nagy tervére, a Déli-sark önerőből való elérésére.

2019 nyarán a Seven Summit Treks expedíciós ügynökség csapatába jelentkezett, és annak serpái társaságában mászta meg a Broad Peak (8051 m) és a K2 (8611 m) csúcsait oxigénpalack használata nélkül. Ő lett akkor a K2 egyetlen német női megmászója, egyben a nyolcadik német, aki feljutott a "Hegyek hegye" csúcsára.

2020 januárjában ötvennyolc nap alatt érte el a Déli-sarkot a Gould-öböltől indulva egy 1381 km hosszú útvonalon.

2021 tavaszán szépíteni akart az Everest sikerén, és oxigénpalack nélkül tervezte a csúcs megmászását a nepáli normál úton. Ez végül nem sikerült neki, másodszor is használt pótlólagos oxigént a feljutáshoz.

2023-ban a Nanga Parbat, a Gasherbrum II és a Hidden Peak (Gasherbrum I) kerültek fel a sikereinek listájára.

2024 tavaszán a Makalu és a Kancsendzönga csúcsait is megmászta, ez utóbbit a szezon utolsó sikerét elérő csapat tagjaként. Az őszi szezonban a Manaslu főorma (true summit) és a Cho Oyu megmászásai következtek.

2025 tavaszán az Annapurna és a Dhaulagiri palack nélküli megmászásai után harmadszor is megkísérelte az Everest pótlólagos oxigén használat nélküli megmászását, és ekkor már ez sikerült neki a nepáli normál úton. Ezzel ő lett a tizenegyedik nő a világon, aki ezt a teljesítményt elérte.
Erről a sikeréről itt volt bejegyzés:
https://www.facebook.com/komarnicki.hu/posts/pfbid02KaY8XiE2hySS3vAxJEeaRYr52gWTAujets7FzJPEbTD5fzMy2BRa3t9LF68EHzrl

2026 tavaszi szezonjában a Lhotse palack nélküli megmászása is felkerült a sikereinek listájára.
Anja Blacha tizenhárom nyolcezresével a legsikeresebb német nő, már csak a Sh**ha Pangma megmászása hiányzik a listájáról, hogy teljesítse a "Himalája koronája" kihívását.

Megjegyzés
Eberhard Jurgalski, az ismert német statisztikus adatbázisában 2023-ig téves adatként szerepelt az, hogy Anja Blacha 2019-ben a K2 előtt a Nanga Parbat csúcsát is megmászta, ugyanis az a Broad Peak sikere volt, de már korrigálta a hibát.

Ha ezt a bejegyzést érdekesnek találod, kedveld az oldalt is, ha még nem t***ed meg. Kövesd, hogy értesülj az újabbakról. A bejegyzésre való reagálásoddal és a poszt megosztásával segíted az oldal szélesebb körben való megismertetését.
🙏 Köszönöm! 🙏

Kép: Anja Blacha (via OVB Heimatzeitungen)

EZEN A NAPON...
1953. június 18-án született Artyomban (Oroszország, Tengermelléki határterület, Vlagyivosztoktól 53 km-re északra, a Muravjov-Amurszkij-félsziget északi részén) Vlagyiszlav Terziul (Vladislav Terzyul).

A legsikeresebb ukrán expedíciós hegymászóval kapcsolatban egyes publikációkban azt írják, hogy mind a tizennégy 8000-es csúcsot megmászta. Ez annyiban igaz, hogy mindegyiken volt, de nem mindnek állt a főcsúcsán.

1979-ben volt az első magasabb csúcssikere, amikor megmászta a Pamírban a Lenin-csúcsot (7134 m). Később a Kommunizmus (7495 m), a Korzsenyevszkája (7105 m) és a Győzelem csúcson (7439 m) is állt. Ezekért állítólag megkapta a "Hópárduc" címet, de a neve nem szerepel a teljesítők jelenlegi listáján, ugyanis 1961 és 1984 között ehhez a Khan Tengri megmászása nem volt előírás.
Az Odesszai Alpin Klub tagja 1991-ben járt először a Himalájában, amikor egy szovjet-indiai expedíció során megmászta a 7434 méter magas Nanda Devit. Ez után figyelme a 8000-es csúcsok felé terelődött.

1993-ban a Kancsendzöngán kezdte 8000-es csúcsainak sorozatát. Az 1994-es K2 mászás után a következő évben a Broad Peak következett, de az éjszakába nyúlt csúcstámadása során nem lehetett megfelelően igazolni a legmagasabb pont elérését (igazolt kép csak sziklás előcsúcson készült róla, így ez szerepel az adatbázisban). 1996-ban a Gasherbrum II és az Annapurna (új úton a lengyelekkel), 1997-ben egy sikertelen Dhaulagiri kísérlet után a Nanga Parbat, majd 1999-ben az Everest következett. 2000-ben a Sh**ha Pangmára ment, ahol az északi klasszikus utat követve érte el a csúcssikert, de ez nem a főcsúcs, hanem a Central-Peak volt, a lejövetele során lesíelt 7400 méterről. Bő két hét múlva a Cho Oyut mászta meg egyedül és lesíelt a csúcsról. 2001-ben a Manaslu akkor még teljesítésként elfogadott előorma, 2002-ben a Lhotse és a Dhaulagiri, 2003-ban pedig a Hidden Peak is felkerült a listájára.

Az ötven éves Vlagyiszlav Terziul 2004-ben kazah mászókkal ment a Makalu megmászására. A sikert a nyugati pillér átmászásával érték el. Sajnos ő május 17-én a csúcsról való lejövetele során kb. 8300 méter magasságban eltűnt miközben a csúcstámadó tábor felé tartott.

A neves ukrán minden mászását pótlólagos oxigén használata nélkül végezte. A Makalu alaptáborában később elhelyezett emléktábláján a sikerei mind a tizennégy 8000-es főcsúcs megmászásaként - helytelenül - lettek feltüntetve.

Ha ezt a bejegyzést érdekesnek találod, kedveld az oldalt is, ha még nem t***ed meg. Kövesd, hogy értesülj az újabbakról. A bejegyzésre való reagálásoddal és a poszt megosztásával segíted az oldal szélesebb körben való megismertetését.
🙏 Köszönöm! 🙏

Kép: Vladislav Terzyul