Flowrun

Ádi 14 éves és Marylandben él.

A futó történetében számomra az az igazán különleges, hogy saját elhatározásból fordult a futás felé. Nem külső nyomásból, hanem egy belső felismerésből: hogy ez jó neki, és ebben fejlődni szeretne. Persze látott mintát a szüleitől arra, hogy futni jó dolog, de a döntés végül az övé volt.

A fejlődéshez pedig – számomra nagyon megtisztelő módon – a Flowrun edzésprogramot választotta. Egy olyan szemléletet, ahol a futás szeretete legalább olyan fontos, mint maga a fejlődés, és ahol a futó fontosabb, mint a futócél. A fejlődés pedig mindig az életkornak megfelelő, fokozatos terhelésre és hosszú távú építkezésre épül.

Ádi a Salisbury Ben Layton 5k jótékonysági futóverseny 5 km-es távján állt rajthoz, ahol 19:42-es hivatalos idővel összetettben a 6. helyen végzett, és fölényesen megnyerte saját korosztályát.

Ami számomra még izgalmasabb, hogy ez az út nem csak a futásról szól. Arról is, hogy megtanulunk együtt dolgozni különböző rendszerekben: áthidalni a nyelvi különbségeket, közös nevezőre hozni a mérföldekben és kilométerekben való gondolkodást, és közösen megoldani sok apró technikai és emberi kihívást.

Ádival jelenleg körülbelül két és fél hónapja dolgozunk együtt. Nem a nulláról indult, és ez az eredmény messze nem a történet vége vagy a csúcsa, de számunkra egy nagyon jó visszajelzés arról, hogy jó úton haladunk.

Ádi nincs fent Facebookon, de a gratulációkat és a hozzászólásokat természetesen továbbítom neki. 😊

A bejegyzés az ő és családja engedélyével kerül megosztásra.

Mónika Kiss -t olyan embernek ismerem, akik minden helyzetben önazanos. A munkájában sportos, a sportban empatikus, és "móniságban" is olyan reziliens.

Egyébként abban a megtisztelő szerepben lehetek jelen az életében, hogy építhetem és koordinálhatom a futóedzéseit, így örömmel osztom meg küldetését, ahol választhatsz, hogy a saját futásod által adományozol, vagy az övével.

Szabadon összerakhatod a saját kombinációdat: hogy mekkora összeggel szeretnéd támogatni a célt, és ehhez hány kilométer futást vállalsz.

És van egy lehetőség, amit én különösen jó szívvel ajánlok. 😊

**Fusson helyettem a Kiss Móni.** - opció. ;)

Természetesen mindenkit bátorítok arra, hogy gyűjtse a saját kilométereit is. De pont ugyanekkora lelkesedéssel tudom ajánlani azt a lehetőséget is, hogy Móni fusson helyettetek. :D

A gyűjtés a Van Helyed - You Belong Alapítvány ózdi stúdiójának felújítását támogatja.

A Bódis Kriszta public által létrehozott Van Helyed Alapítvány hisz abban, hogy minden gyerek tehetséges, és minden gyerek megérdemli az esélyt arra, hogy a születési körülményei ne határozzák meg a teljes életét. Azért dolgoznak, hogy a hátrányos helyzetű, többségében roma gyerekek számára kényszerpálya helyett valódi életpálya nyíljon meg.

Nekem mindig szimpatikusak azok a kezdeményezések, ahol a futás túlmutat önmagán, és a megtett kilométerek valaki más jövőjéhez is hozzátesznek egy kicsit.

Ha szimpatikus az ügy, az esemény linkjét itt találjátok https://fb.me/e/4vm3xxksA , az adományozási lehetőséget pedig kommentbe teszem.

Köszi, ha részt veszel, megosztod - de egyébként azt is, hogy végig olvastad.

A képen pedig talán már te is kitaláltad, ki lehet. :)

Dóri🏃🏻‍♀️ és Tóbi🐶 az én 21 napos kihívás - Budapest, Óhegy-park önkénteskedésem egyik ajándéka.

Dórinak szerintem egy kutyasuttogó. Állatorvosi rendelőben dolgozik, és a kutyaiskolás képzések világához is kötődik. Pénteken arról mesélt, hogy egy kutyus tanításában milyen fontos szerepe van a következetességnek, és ez mennyire megkönnyíti az együttműködést.

Ahogy hallgattam, azon gondolkodtam, hogy a kiszámíthatóság valójában az élet szinte minden területén segíti az alkalmazkodást.

Pl. a testünk működésében is.

A test folyamatosan a lehető leghatékonyabb működésre törekszik.

A kérdés csak az, hogy miféle hatékonyság az elvárás. Például: hatékonyan alkalmazkodni a fényhez, a sötéthez, vagy a kettő közti gyors váltásokhoz?

A szervezet azokat a mintázatokat veszi alapul, ahhoz alkalmazkodik, melyekkel rendszeresen találkozik.

Ez az adaptáció.

A test nem tudja előre, milyen célokat szeretnénk elérni.

Azt viszont nagyon pontosan „megtanulja”, hogy milyen helyzetek ismétlődnek az életünkben.

Ha valaki konzekvensen minden reggel ébredés után megiszik 4 deci vizet, a szervezet ehhez a ritmushoz alkalmazkodik. Bizonyos folyamatok egyre inkább ehhez a mintázathoz kezdenek igazodni.

A test alkalmazkodni akar.

Nem ellenünk dolgozik. Amikor ezt így érzékeljük, valószínűleg egy erősebb mintázat vagy működésmód írja felül azt, amit elvárnánk.

Vannak „alapbeállításaink”, alap mintázataink. Például ha betegen edzünk, előnyben fogja részesíteni a gyógyulást, és másodlagos lesz a teljesítmény. Még ekkor is támogat minket, a gyógyulási folyamat prioritása mellett.

A test alkalmazkodóképessége ajándék. A felelősségünk pedig az, hogy milyen mintázatokkal élünk együtt nap mint nap.

Számomra az edzés nem arról szól, hogy a testet „legyőzzük”.

Sokkal inkább arról, hogy a lehető legjobb együttműködést alakítjuk ki vele.

A fejlődés nem pusztán a terhelés és a pihenés egyensúlyának kérdése.

Hanem sokkal mélyebb kapcsolat.

Kapcsolat a céljainkkal.

Kapcsolat önmagunkkal.

És azzal a belső működéssel, amely minden embernél egyedi mintázatokat épít.

Talán ezért gondolkodom így az edzéstervezésről is.

Nem csak kilométerek, tempók és pulzusértékek rendszereként.

Hanem olyan fizikai és mentális mintázatok kialakításaként, amelyekben a teljesítmény és a személyiség nem külön irányba halad, hanem együtt.

Ebben a szemléletben az edző szerepe sem az irányítás.

Inkább a kapcsolódás.

Ebben a működésmódban szeretnék jelen lenni a Flowrun edzéstervezéssel.

Ahol a számok – a kilométerek, a tempók, a pulzuszónák – fontosak, de inkább jelzésértékű információk.

Eszközök ahhoz, hogy jobban értsük a fizikai és mentális mintázatokat.

Az én feladatom edzőként nem az, hogy a futó „legyőzze” a testét.

Hanem az, hogy segítsünk a testnek és az elmének a lehető legnagyobb összhangban működni.

Mert együtt sokkal hatékonyabban tudják támogatni egymást a céljaink elérésében, mint külön-külön.

A cél pedig az, hogy a sportolás a lehető legnagyobb örömmel, és a lehető legkisebb sérülési kockázattal járjon.

És hogy a futó önazonosan, örömmel, saját ritmusában haladhasson a célja felé.

Képzeljétek, egy kicsit ma van a
7. edzői születésnapom. 😊
De miért "kicsit"?

A Flowrun születését 2018-ra datálom –
amikor elkezdtem futóknak segíteni, saját tapasztalataim alapján, abban, hogy tudatosabban eddzenek. (Ebben az évben kezdtem el a Testnevelési Egyetemet is.)

2019-ben kaptam az első edzői „érmemet” – a Szekszárdi Borvidék Félmaratonról, az unokatestvéremtől, Lacikától, akinek a felkészülését segítettem.

2022 pedig a hivatalos dátum: amikor papírforma szerint atlétikaedző lettem.

Szóval egyszerre 8. 7. és 4. születésnap. 😊

És ez az érem, számomra:

EMLÉKOSZLOP
Élőn tartja bennem az érzést arra, milyen időtálló és értékes számomra a kapcsolat az unokatesómmal, aki a nehéz pillanatokban is ott van, (pl. ő hozott haza a támadás után a kórházból, és ő volt ott velem, mikor a felfüggesztés okán behívtak az Atlétikai Szövetséghez, letetették egy másik helységben a telefonjaikat és igyekeztek félelmet kelteni...) és akivel a jelenben is vannak közös terveinknek.

MÉRFÖLDKŐ
Ami segít látni a bejárt utat, és emlékeztet, hogy honnan indultam - és mikor. 🙂

PECSÉT
7 év...
Egy szimbolikus, mesékből ismerős szám – ami a Bibliában teljesség száma, élettan szempontjából pedig a megújulásé.

Asszem az összes érmem emlékeztetőül "használom":
hogy az ember a lényeg és csak utána jön a célja vagy az eredményei.

..és hogy a futásnak azt az oldalát szeretném megmutatni, ami teljesebbé teszi az életet.
Persze, gyorsabb és erősebb leszel, de a célom, hogy mindeközben önazonos legyél.💚