31/08/2026
Ez a hétvége tanítással telt, a szokásos havi egy workshopom, ami már hosszú évek óta van Ma Kati megkérdezte tőlem:
„Húsz év alatt volt olyan, hogy azt érezted: elég, valami teljesen mást szeretnél csinálni?”
És akkor rájöttem valamire.
Soha.
Elfáradtam? Igen.
Nagyon is.
2018-ban annyira kimerültem, hogy amikor Indiába utaztam, már a repülőn azt mondtam magamnak:
„Soha többé nem akarom így érezni magam.”
Megérkeztem Indiába, és az első napot szinte végig az ágyban töltöttem. A testem egyszerűen leállított.
Itt olvashatod az akkori bejegyzésem, aminek a címe : az utazás öröme ájulással fűszerezve
Tulajdonképpen szeptember eleje óta a szokásos rengeteg munka és feladat mellé, hozzá adódott még kétszer annyi és egyáltalán nem láttam az esélyét annak, hogy utolérem magam és napi rendre kerülök a feladat tornyokkal.
Egyre és egyre temettek, történtek változások, furcsaságok, megőrülések, csalódások, meglepetések, robbanások, őrültségek és már bizony nem volt az a mennyiségű meditáció, fejen állás, légző gyakorlat, ami a felhalmozódott dolgokat kiegyenlítette volna.
A duracell feltöltő utazások is elmaradtak, direkt mert megígértem magamnak, hogy idén nincs állandó rohangálás, a helyben vagyis az országban maradást választom.
Eljött a nagy nap egy év után újra második otthonomba Indiába utazom, egyelőre hihetetlen és ahogy közelít, már csak átlag 1,5 óra alvások az utazás hetén, bírom még és bírom és csinálom és kibírom és menni fog és nem adom föl.
Nagy öröm számomra, hogy a sors úgy hozta a kedves doktornővel utazom, mindketten ájulásig dolgoztuk magunkat és hihetetlen, a repülő felszáll Budapesten.
Nem késtük le, ezúttal semmi atrocitás nem volt. Összességében kellemes utazás jégveremre hűtött repülővel, igazán sok mindenre nem emlékszem, mert csak aludtam és aludtam.
a Dubai reptéren még dolgoztunk picit, aztán irány Mumbai, India vár és mindig tartogat meglepetéseket számunkra.
A doktornő férje vár minket és újabb 4 órás kaland megérkezni Pune városába, itt is csak annyit mondhatok, aludtam.
Érkezés után lepakolás és irány az Intézetbe regisztrálni, ahol a tavalyi teknikai dolog ismétlődik, nem működik a bankkártyám.
Sebaj mondja a srác, majd holnap 🙂
Megkapom a csomagom az eszközökkel, mivel délután 5 óra van, gondoltam nem fekszem le, csak itteni idő szerint este.
Igaz talpon és ülve voltam 28 órája, még egy kis munka belefér, van ami még lemaradt……..
Éjfélkor beájulok, ébresztő óra 5-re, csak a szokásos 4, 5 óra alvás, gondoltam én.
Csörög a vekker és hát nincs, aki fölkel. Szédülök, hasogat a fejem, hányinger, hasmenés, gyengeség, remegés, összes létező rossz érzés velem van. Annyira vártam ezt a pillanatot, a mai első találkozást az Iyengar családdal a jóga barátokkal, helyette vízszintben töltöm az egész napomat és forog velem a világ.
Az üzenet átjött, a szervezetem kiszúrt velem, mint ahogyan én is tettem egész évben vele, kizsigereltem a végtelenségig. Így hát a mai napot forogva, nyögve, jajongva, szenvedve, elmélkedve töltöm, az alvás és szédülés felváltva érkezik és vannak pillanatok, amikor hirtelen nem értem az egész helyzetem.
Csak egyet tudok, 100%- kimerültem.
Írhatnék szép dolgokat, hogy mennyire boldog vagyok és repkedek az örömtől, a valóság most más és az őszinteség az, ami ki kívánkozik belőlem.
Akkor azt hittem, cserbenhagyott.
Ma már tudom: figyelmeztetett.
Ájurvédikus kezelések, pihenés, környezetváltás, barátok, beszélgetések, közös ebédek és kávék segítettek lassan visszatalálni önmagamhoz.
És akkor értettem meg igazán:
nem a jógától égtem ki.
A jóga volt az, ami megtartott.
A Gold Centerben szakmai vezetőként sokszor nagyon stresszes napjaim voltak, de mindig tudtam, hogy délután felmegyek a jógaterembe.
És amikor elkezdődött az óra, minden más megszűnt.
A gyakorlás.
A figyelem.
A közösség.
Az együttlét.
Ezért nem jutott eszembe soha, hogy valami mást csináljak.
Mert számomra a jóga nem egyszerűen munka.
Hivatás.
Szolgálat.
És nagyon sokszor menedék is.
Húsz év után ezt érzem az egyik legfontosabb felismerésemnek:
nem az számít, hogy elfáradunk-e néha.
Hanem az, hogy van-e valami az életünkben, ami újra és újra hazavezet önmagunkhoz.
Nekem ez a jóga. 🙏
