Az 1898-ban alakult BEAC egyike a legrégibb magyar sportegyesületeknek. Az 1898-ban megalakult BEAC egyike a legrégebbi magyar sportegyesületeknek. A XIX. sz. I.
Báró Eötvös Loránd 50 éves korában, a Budapesti Tudományegyetem rektoraként - angolszász hagyományokat követve - megalapította az egyetem sportklubját, a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club-ot. Az atlétika volt a legelső sportági szakosztály, amelyet a klub keretein belül aktívan űzni kezdtek, felkaroltak és az egyesület fennállása óta megszakítás nélkül - nehéz anyagi körülményei dacára - működik,
eredményeivel a kezdetektől fogva hozzájárulva a BEAC, a mindenkori magyar versenysport, és a magyar atlétika eredményességéhez, magas színvonalához. Magyarországon az atlétika térhódításának első negyven évében a BEAC atléták az ország legjobbjai közé tartoztak. végének, a XX. elejének legjobbjai voltak: Gajzágó Tibor távolugró, Varga Pál rövidtávfutó, Speidl Zoltán középtávfutó, Gönczy Lajos magasugró, Kozla András súlylökő, Rácz Vilmos rövidtávfutó, Mezey Frigyes középtávfutó, Forgács Ferenc, hosszútávfutó, Widder Györgyi, sprinter. Az 1930-as éveket elsősorban Bácsalmási Péter, Szatmári Aba és Csányi Sándor neve fémjelezi. Az 50-60-as években tovább folytatódott a BEAC kiváló szereplése. E korból Nagy Zsuzsa középtávfutó (a tokiói olimpia 4. helyezettje, az 1966-os budapesti európa-bajnokság ezüstérmese), Gulyás Ágota, Bodó Árpád, Mihályfi László, Hajdú Lajos, Gyulai István, Spánik Ágoston és Béres Ernő nevének hallatán húzhatjuk ki magunkat. Az 1968 –1981 közti időszakban a BEAC atlétika első „aranykora” köszöntött be. A kor meghatározó személyiségei Németh Angéla az 1968-as mexikói olimpia gerelyhajító bajnoka, Szepesi Ádám magasugró (az 1972-es müncheni olimpia 5. helyezettje), Dr. Nagy György súlylökő, Erdélyi György gerelyhajító, Woth Klára távolugró, Stankovics Imre gyalogló olimpikon, Kis László és Úri József hármas ugró valamint, Dr. Nyerges Mihály, Kaló Dezső, Demeter József, Novobánszky József voltak. A 80-as évek közepének kiemelkedő atlétái: Baranyai Ildikó gátfutó, Majoros Kolos középtávfutó, Szabó Anikó maratonfutó, Gulyás János középtávfutó, Gergely Zoltán gyalogló, Deutsch Péter és Somogyi János magasugróbajnokok. Az 1998-tól és napjainkig szintén a BEAC egyik legeredményesebb időszakának lehetünk tanúi. Ebben a szakaszban atlétáink közel 200 magyar bajnoki címet szereztek. Sokszoros bajnokaink, a teljesség igénye nélkül: Szabó Zsuzsa (Európa csúcstartó, világbajnoki 3. helyezett rúdugró), Vári Edit (20-szoros magyar bajnok gátfutó), Bíber Zsolt (országos csúcstartó súlylökő, aki a legendás Varjú Vilmos 30 éves országos csúcsát döntötte meg), Győrffy Dóra (az első magyar magasugró nő, aki 2 m-en felül ugrott), Igaz Bálint válogatott középtávfutó. A 2000-es évek elejétől versenyző, jelenlegi legjobbjaink: Kardos Cecília, Csere Kata, Hadnagy Viktória, Boross Gábor, Gerendási Eszter, Kenesei Zsanett, Kriván Berta, Perjés Fanni, Dani Áron, Csere Gáspár, Pernesz Zsófia, Pásztor Mercédesz, a legfiatalabbak közül pedig vágtázó reménységünk Csuhai Péter és a középtávfutó Balog Evelin emelkednek ki. Az atlétika szó görög eredetű, i. e. 1000-ben Homérosz műveiben fordul elő először az "athletos" szó, olyan ember megjelölésére, aki kemény munkát végez. e. 600-ban Pindarosz már a versenyzőket nevezte így. Az atléta megnevezés abban az időben minden olyan versenyzőt jelentett, aki valamilyen díjért (athlon) hivatásszerűen vetélkedett. Az első stadionfutást i.e. 776-ban rendezték, a magyar atlétika idén 117 éves. A fentiek szellemében a BEAC Atlétika mind a múltban, mind jelenleg kettős funkciónak igyekezett és igyekszik megfelelni. Egyfelől keretet biztosít az egyetemi ifjúság - különböző szintű - testedzéshez, versenyszerű sportolásához, másrészt a mai feltételei között törekszik hagyományainak megfelelő színvonalú versenyeredmények elérésére is, melynek alapvető lehetőségét, bázisát sokkal inkább az utánpótlás nevelés műhely jellegű munkában, megteremtésében, mint a széles tömegbázisú, üzleti alapokon nyugvó és piaci logika szerint működő tömegsport „iparosításában”, abszolutizálásában látja. A BEAC-ban folyó utánpótlás nevelés sem rigid módon eredmény orientált. Fő célja értékes, lelkiismeretes, kitartó, fegyelmezett, az atlétika iránt elhivatott, pozitív értelemben „megszállott” emberek nevelése, az atlétika sportág megszerettetése. Annak ellenére, hogy a szakosztály a szabadidősportot és az élsportot egymással termékeny szimbiózisban, nem egymást kizáró kategóriákként gondolja el, a tömegsport populáris fogalmától elhatárolódik. A szakosztályunk legfontosabb feladata, hogy megőrizze és továbbvigye Bácsalmási Péter, Dr. Nagy György és Dr. Nyerges Mihály szellemiségét.
