14/07/2026
A LEGTÖBB AMIT SZÜLŐKÉNT ADHATSZ
Legyél érzelmileg is elérhető
Valószínűleg már a gyerekvállaláskor indul el a szülőben a gondolat, hogy mi mindent szeretne a gyerekének megadni. Mi az, ami neki kimaradt, de az ő gyerekének már nem fog.... Ezért aztán sokszor nagy a verseny már a „jó” óvodába bejutásért is. A szülők nem kis hányada már a gyereke születése előtt megtervezi, hogy mikor mit fog megtanulni, hogyan fog fejlődni. Legyen zenei oktatás. Tanuljon angolul. De balettozni is kell, vagy karatézni.
De azok is, akik ilyen kérdésben nem annyira tudatosak, vagy úgy gondolják, hogy nem ezek számítanak, ők is a végtelenségig tudják sorolni, hogy mi mindennel szeretnék megajándékozni, felruházni a gyereküket annak érdekében, hogy biztosítsák a jövőjét. Ezek mind fontos értékek és gondolatok lehetnek, viszont ami gyakran kimarad az ilyen felsorolásokból, az maga a szülő. Vajon a szülő hogyan elérhető a gyerekének - nem csak fizikailag hanem érzelmileg is? Képes tudatosan jelen lenni a gyereke életében?
A szülő által jónak tartott óvoda, iskola, a különórák feltehetően sokba kerülnek, és sok szülő több időt tölt azzal, hogy előteremtse minderre a pénzt, mint amennyi ideje a gyerekre jut. Ha a gyereknek esetleg lenne ideje játszani, a szülő sokszor nem tud ténylegesen vele lenni. Mert "csak most ért haza". Mert "még vacsorát kell főzni". Mert "csak most lehet a háztartást rendben tartani". Mert "a kistestvért is el kell látni". Az ilyen helyzetben lévő gyerek azt érezheti, hogy akkor számít jónak, ha elvan egyedül. Ha nem próbálja mindenáron felhívni magára a szülő figyelmét. Ha nem hisztizik, hogy üljenek le vele legózni, vagy menjenek ki vele a játszótérre, vagy meséljenek neki.
Természetesen nem lehet 0-24 a gyerekkel lenni, és mindig rá figyelni. Ezt azok a szülők sem tudják biztosítani, akik "főállású" anyukák vagy apukák.
Széles a spektrum aközött, ha egy szülő soha nem elérhető érzelmileg a gyerekének, és aközött, ha a szülő időnként másra figyel és nem a gyerekre. Ez természetes. Amire fel szeretnénk hívni a figyelmet, az az, hogy ennek az állapotnak nem szabadna állandósulnia, különben a szülő egyszer csak azt veszi majd észre, hogy már nem hívja őt a gyerek játszani. Hogy már csak az a természetes neki, hogy egyedül van a telefonjával, a tabletjével, a számítógépével. Hogy szülőként már nem igazán tudja befolyásolni, hogy mi érdekli a gyerekét és kinek akar megfelelni. Hogy nem is igazán érti, mit szeretne és miért. Egy idő után a szülő esetleges bűntudatát amiatt, hogy nem tud elég időt tölteni a gyerekkel, felváltja a neheztelés: nem kíváncsi rám, nem érdekli, amit mutatni akarok neki, hiába mondok bármit.
A bűntudat és a neheztelés nagyon rossz tanácsadók a gyereknevelésben. Biztos, hogy a gyerek nem veszi jó néven, ha a szülő nem tölt vele annyi időt, amennyire ő vágyik. De szívesen megbocsát, sőt ezt is megérti, ha nem akarják „becsapni”. Ha nem nevezi a szülő a gyerekkel töltött időnek azt, amikor ugyan egy lakásban vagy akár egy szobában vannak, de nem nagyon vesznek tudomást egymásról. Például külön szobában néznek különféle műsorokat. Együtt esznek ugyan, de egyikük olvas, a másik a telefonján pötyög. Autóval viszi a szülő a gyereket, de közben a saját gondolataival van elfoglalva, és nem hallja meg, amit a gyerek mond. Ezek a helyzetek ugyanis nem számítanak minőségi időnek - az ott kezdődik, amikor a szülő figyelme a gyerek felé fordul.
Mit jelent és miért fontos az érzelmi elérhetőség
A legkevesebb, amit a ténylegesen együtt töltött idő kell hogy jelentsen, az a szülő elérhetősége. Lehet, hogy a szülő éppen fúr-farag, a gyerek meg mellette legózik. De ha a gyerek szól hozzá, akkor nem hajtja el azzal, hogy: „Nem látod, hogy mást csinálok?” Le lehet tenni a szerszámot, vagy ha munka közben is lehet figyelni a gyerekre, akkor még azt sem kell, de felelni, a gyerekkel lenni elengedhetetlen. Akkor is, ha 4 évesen ötödször mondja el ugyanazt. Ideális esetben a szülő legalább egy időre leül a gyerekkel legózni, mást játszani. De ha ez nem megy, akkor hadd játsszon ott, ahol a szülőnek dolga van, és a szülő legyen megszólítható, bevonható, elérhető. Ha nem az, akkor a gyerek nem fogja ezt az időt vele töltött időnek érezni, az marad meg benne, hogy apa, anya munkája, dolga fontosabb nála.
Mitől lesz minőségi a közösen töltött idő?
Sokan arra törekszenek, hogy „minőségi időt” töltsenek a gyerekkel. Elismerik, hogy kevés ugyan az az idő, amikor együtt vannak vele, de büszkék arra, hogy ilyenkor viszont mindig valami nagyon hasznos, értelmes, szép dolgot csinálnak. Múzeumba mennek, vagy valamilyen szuperhasznos foglalkozásra, ahol a szülő félreül, és nézi, ahogy a gyereke más gyerekekkel vagy a foglalkoztató felnőttel játszik. Pedig a minőségi idő nem azt jelenti, hogy valamit megmutatunk a gyereknek, vagy valamire megtanítjuk őt. Minőségi időtöltés során a gyerek azt érzi, hogy önmagáért van vele a szülő, nem a „projekt” kedvéért, amit meg akar vele valósítani.
A legtöbb szülőnek az a célja, hogy a gyerekéből önállóan boldoguló, sikeres embert neveljen. Ehhez nem vezethet olyan módszer, amelynek során mindent előre eltervezünk helyette, amelynek útja és lépései pontosan előre meg vannak határozva. De abban lehet és kell is bízni, hogy ha egy gyerek szeretetet, figyelmet és elég időt kap a szüleitől az együttlétre és játszásra, akkor már egészen fiatal korától kezdve el tudja dönteni, hogy mi érdekli, és milyen módon akar majd önálló és sikeres lenni.
Forrás: Hintalovon Alapítvány
13/07/2026
12/07/2026
12/07/2026
11/07/2026
11/07/2026
11/07/2026
11/07/2026
10/07/2026