Vívómúzeum

45 éve hunyt el dr. Hajdú János, 2x-es EB ezüst és 2x-es EB bronzérmes tőrvívó, az első hazai párbajtőr országos bajnokság győztese, 1928. évi párbajtőr olimpikon, 35 évig mindhárom fegyvernemben nemzetközi versenybíró, magyar vívó szakkönyvek fordítója idegen nyelvekre, jogász.

Vívó családban született 1904. szeptember 10-én, édesapja, Hajdú (Hábetler) Marcell is kiváló vívónak számított, egyik alapítója és alelnöke volt az Magyar Vívó Szövetségnek, sportvezetőként részt vett az 1908. évi stockholmi olimpián. Gimnazista fia az ő tanácsára kezdett a kard mellett a szúrófegyverekkel is foglalkozni, hiszen az olaszok, franciák, de még az angolok, hollandok és németek is remek tőr és párbajtőrvívókkal rendelkeztek.

20 éves korában a tőr bajnokságon Schenker Zoltán és dr. Tóth Péter mögött 3. lett könnyed, karcsú. elegáns vívó, aki mindhárom fegyvernemben versenyzett, egészen 45 éves koráig.

21 éves volt, amikor apja – Pósta Sándor olimpiai bajnok ajánlólevelével – Párizsba küldte tőrvívó tudása tökéletesítésére és a párbajtőr elsajátításáért. Barátságot kötött Lucien Gaudinivel, amely megnyitotta előtte a legtekintélyesebb klubok kapuit is. Gyakorolhatott a legendás Lucien Mérignac termében is, aki az 1896. évi millenniumi versenyen – 18 éves korában - kapott találat nélkül győzött a mesterek tőrversenyén.

Egy éves párizsi tanulás után, 1926-ban tért haza, hozott néhány párbajtőrt magával, csalogatta a vívókat, szóban és írásban is. Nehezen tudta meggyőzni őket, aggályok merültek fel, majd néhány kardvívó kezdett el érdeklődni: Bogen Albert, Rády József, Hatz Ottó, Piller, Nagy Ernő, de pl. Tóth Pétert, Glykais Gyulát nem lehetett rávenni, hogy kipróbálják a párbajtőrt is.

Az első párbajtőr mesterek Gerentsér László és Róna Ármin voltak, utóbbi volt Hajdú János mestere is. Az első országos bajnokságot 1930-ban rendezték meg, győzött Hajdú János, Rády József és Piller György előtt.

1939-ig évente visszajárt Párizsba az időközben jogi diplomát szerző fiatalember. Nagy műveltségű, széles látókörű férfi volt, írók, muzsikusok, képzőművészek barátja. Olvasott és beszélt német, angol, francia és olasz nyelven, 3 ezer kötetes, soknyelvű könyvtárral rendelkezett. Dolgozott ügyvédként, ügyészként, volt közjegyző, műfordító, Schenker Zoltán, Szabó László, Vass Imre és Lukovics István szakkönyveit lektorálta szakszempontból és fordította idegen nyelvekre. Nyolc évig tanított színpadi vívást, tanítványa volt Béres Ilona, Halász Judit, Schütz Ila, Huszti Péter, Tordai Teri.

Mindeközben 35 évi volt elismert FIE versenybíró, baráti kapcsolataival is magyar vívást szolgálta. Dolgozószobája falán Lucien Gaudin fotója függött, rajta a felirat: „Hajdú János barátomnak, aki megtanított a kard szeretetére”.

Magányosan és magatehetetlenül, sokat szenvedve távozott, az utolsó időben nem látott, beszélni sem tudott. 77 éves korában, 1981. július 12-én hunyt el.

(Ferdinandy Györgyi)
vivomuzeum.hu

1986. Budapest, junior női tőr VK: Mincza Ildikó.

110 éve, 40 éves korában halt hősi halált Békessy Béla olimpiai ezüstérmes, 6x-os egyéni országos bajnok kardvívó, 2x-es egyéni országos bajnok tőröző, katonatiszt.
Debrecenben született 1875. november 16-án, a Református Kollégiumban érettségizett, majd 1890-ben jelentkezett a Ludovika Akadémia tisztképző tanfolyamára, ahol 1895-ben avatták tisztté. A magas termetű, erős testalkatú Békessy már akadémistaként és fiatal tisztként is számos sportágban kitűnt, lovas és evezős győzelmei a korabeli lapokban is gyakran helyet kaptak.

Legnagyobb sportsikereit azonban vívásban aratta. Az 1900-as évek elejének kimagasló tudású vívója volt, a magyar vívás nemzetközi tekintélyének egyik megalapozója, kortársai szerint minden idők legnagyobb vívótehetsége.

1902-től hat egymást követő alkalommal megnyerte a magyar kardvívó bajnokságot, kétszer (1905, 1906) tőrvívásban is győzött. 1904-ben esélyesként indulhatott volna a nyári olimpiai játékokon, Ferenc József azonban a közös hadsereg tagjai számára megtiltotta a magyar színekben való versenyzést, így Békessy Béla és a szintén esélyes kardvívó honvédtiszt, Mészáros Ervin nem utazhatott el St. Louisba. 1907-ben visszavonult a versenyzéstől.

Legnagyobb sikerét mégis ezután, harminchét évesen érte el. Beválogatták a stockholmi, 1912. évi nyári olimpiai játékok indulói közé, a csapatversenyeken nem szerepelt, de mindhárom fegyvernem egyéni versenyén indult, kardvívásban a négyszeres olimpiai bajnok Fuchs Jenő mögött ezüstérmet szerzett, tőrben pedig 7. lett.

Katonatiszként 1914-től az I. világháborúban szolgált a debreceni 2. honvéd huszárezred tisztjeként. A „szilárd jellemű, élénk kedélyű, önérzetes, igen jó szellemi képességekkel” rendelkező Békessy elhivatottságát és beosztottjai iránti elkötelezettségét mi sem jelzi jobban, mint hogy 1916-ban visszautasította a Ludovika Akadémia tanári állását, hogy szeretett huszárjait ne kelljen a fronton hagynia.

40 éves korában, 1916. június 6-án Volhynában (Ukrajna) halt hősi halált. A debreceni köztemetőben nyugszik, nevét és emlékét Debrecenben utca őrzi. A debreceni Békessy Béla Vívó Klub vívócsarnoka 2010-ben vette fel a nevét: Békessy Béla Vívócentrum, továbbá minden évben megrendezik a Békessy Béla Emlékversenyt.

(Ferdinandy Györgyi)
vivomuzeum.hu

105 éve született Kovácsné Nyári Magda 5x-ös világbajnok, olimpia ezüstérmes, 4x-es VB ezüst-, valamint VB bronzérmes, 11x-es országos bajnok tőrvívónő, testnevelő tanár.

Budapesten született 1921. július 1-én sportos családban, még György bátyjának, bár gyermekbénulásban szenvedett, rendszeresen kellett úsznia és kerékpároznia édesanyjuk felügyelete alatt. Ferenc öccse is igen atlétikus volt, akinek unokája, Nyári Virág sokszoros válogatott röplabdázó volt. Magda is sok sportot űzött, úszott, teniszezett és síelt.

16 éves korában kezdett vívni a BEAC Semmelweis utcai vívótermében, mestere dr. Gerentsér László volt, és már a következő évben bekerült a legjobb fiatal vívónőket összefogó keretnek, melynek edzéseit Vargha Ilus szövetségi edző vezette.

Első versenyén rögtön 2. lett, melyre ezt mondta: Kár! Pechem volt!...

Az 1941. évi országos bajnokság után az Esti Újság így írt róla: „…a szakértők véleménye szerint néhány év múlva verhetetlen lesz.” Ekkor már leérettségizett, egy fegyvergyárban dolgozott, 4 óra után tudott edzésre menni.

Gerentsér mester halála után Piller György lett a mestere. 1942-ben indult első nemzetközi versenyén, az elkövetkező években sok versenyt és versenytapasztalatot nyert. A sajtó kiemelte robbanékony egyenes támadásait és nagyon erős parád riposztját, ekkor már Bay Béla volt az edzője. Egy síbaleset – lábtörés – 1947-ben ideiglenesen megállította felkészülését, de első világbajnoki szerepléséről, Hágából (1948) csapat ezüsttel tért haza. Ettől kezdve kihagyhatatlan volt a világelső magyar női tőr csapatból, mellyel 5 világbajnoki címet szerzett, 4x volt az ezüstérmes csapat tagja. Elsősorban kiváló csapatember volt, mindig számítani lehetett megbízhatóságára, de 1951-ben Stockholmban egyéni világbajnoki bronzérmet is nyert. A korabeli sajtó szerint: … kitűnő tőröző. Gyors, robbanékony, csak az a baja, hogy sokszor fölöslegesen idegeskedik.” Ez a vélemény végig kísérte a pályafutását, a magyar csapat mindig számíthatott küzdőképességére, de egyéniben az idegeskedés sokszor hátráltatta. Talán ennek az is oka lehetett, hogy gyerekkorában egy autóbaleset érte, és ez bizony rányomta a bélyegét az idegeire.

Nyári Magdát a vívók „Nyafi”-nak hívták. Egy tatai edzőtáborban elrontotta a gyomrát, viszont nagyon éhes is volt az edzés után. A vívók persze mindig kitalálnak valamit: sorra vittek elébe tálakat finom falatokkal. Magda nem tudott enni és siránkozott, erre elkezdték heccelni: nyafogó, nyafógó – nyafi, Nyafi!.

Az 50-es években sok vívó-bemutatót is szervezett és ingyenes vívó-oktatást is vállalt. Az egyik ilyen tanfolyamon figyelt fel Rejtő Ildikóra, akit Hatz Józsefhez irányított. Később együtt vívtak a válogatott csapatban, volt, hogy mindketten döntőbe jutottak a világbajnokságon, ahol Rejtő Ildikó még csókolómmal köszöntötte…

Még az 1952-es helsinki olimpia előtt házasodott össze dr. Kovács Lajossal, akinek akkor még semmi köze nem volt a víváshoz, de később kiváló versenybíróként ő is évtizedeket töltött a pástok mellett. A következő évben megszületett leányuk, Ágota (állítólag akkor már mindenki tudta, hogy Magda nagyon ideges természetű, és a Sportkórház teljes szülészete készenlétben állt a nagy eseményre). Ágota sokszor nézte édesanyját az edzéseken és a versenyeken, egyszer meg akarta számolni a mama kitöréseit egy iskolában Bay Bélával, de 1200 után feladta.

Nyári Magda az 50-es évektől a versenyzés mellett a Vas utcai Közgazdasági Technikumban mint testnevelő tanár dolgozott, munkáját nyugdíjba vonulásáig megtartotta. Tanítványai később is kapcsolatban maradtak vele, mert bár szigorú tanár volt, de igazságos és mindenek előtt rendkívül pozitív, ösztönző és bíztató. Nála nem volt olyan, hogy egy diák feladjon egy gyakorlatot, fáradhatatlanul tanította a leggyengébbeket is, hogy önbizalmat szerezzenek és bízzanak magukban.

1960-os római olimpiáig női tőrben csak egyéni versenyeket rendeztek, Nyári Magda 1952-bn 8. helyezést szerzett, 1956-ban 19. lett. Rómában egyéniben éppen lemaradva a döntőről 9., és tagja volt az ezüstérmes csapatnak (Juhász Katalin, Kovácsné Nyári Magda, Rejtő Ildikó, Sákovicsné Dömölky Lídia, Székely Tiborné). 1964-ben vakbélműtét miatt egy válogatóversenyen nem tudott elindulni, így „csak” 5-6 lett a rangsorban, ezért az akkor 43 éves Nyári Magda nem került be a Tokióban olimpiai címet szerző csapatba.

Az aktív versenyzést befejezve a válogatott kondicionáló edzője lett, sok vívó még évtizedek múltán is emlegette a mátraházi futásokat és a medicinlabda gyakorlatokat. Évekig volt vezetője a junior női tőr válogatottnak, sokat utazott a versenyzőkkel.

Nyári Magda 84 éves korában, 2005. május 4-én hunyt el, csak néhány héttel élte túl férjét, akivel 54 évet töltöttek el együtt, jóban-rosszban.

Lánya, Balot Ágota, aki maga is junior bajnok tőröző volt, 1985-ben külföldre ment férjhez, 1990-től az Egyesült Államokban él, ahol 1999-től vívást tanít és vívóklubot is alapított. Az Atlantic Fencing Academy edzésein már eddig is több százan/ezren ismerték és szerették meg a vívás semmivel össze nem hasonlítható varázsát. Ágota klubjában édesanyja emlékét ifjúsági emlékverseny őrzi.

A megemlékezés megírásához köszönjük Balot Ágota segítségét.

(Ferdinandy Györgyi)
vivomuzeum.hu

Ma lenne 75 éves dr. Gedővári Imre olimpiai bajnok, 2x-es olimpiai bronzérmes, 3x-os világbajnok 3x-os VB ezüst- és 3x-os VB bronzérmes, 4x-es összetett világkupa győztes, 7x-es egyéni és 3x-os csapat országos bajnok kardvívó, jogász, sportvezető.

1951. július 1-én született Budapesten, 1964-ben az Újpesti Dózsa vívó tanfolyamán, Hatz József keze alatt kezdődött a pályafutása. Szepi bácsi ezzel adta át a későbbi mesterének, Zarándi Csabának: „Itt van ez a gyerek, vigyázz rá, ebből lesz valaki!”

Gedővári minden körülmények között kitartott Zarándi mester mellett, aki a szöuli aranyig kísérte végig tanítványa útját, olyannyira, hogy a mester infarktusa után, felépüléséig – másfél évig – inkább nem is iskolázott.

1971-ben ezüstérmes volt az ifjúsági világbajnokságon, 1974-ben szerepelt először felnőtt világbajnokságon, ezt követően 14 évig volt a kardválogatott legbiztosabb oszlopa. Briliáns technikája, megbízhatósága, nyugodtsága és fanyar humora miatt egyaránt csodálta és szerette, aki ismerhette.

1972-ben a Bánki Donát Műszaki Főiskolán gépész üzemmérnöki, 1987-ben az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen jogi diplomát szerzett.

Visszavonulása után 1988-1989-ben az MVSZ titkára, 1989-től 1991-ig főtitkára volt. 1991 és 1996 között az UTE elnökeként tevékenykedett, ezt követően jogászként dolgozott.

Utolsó éveiben Gárdonyban iskolás gyerekeket oktatott a kardvívás művészetére, amikor súlyos kór támadta meg. 62 éves korában, 2014. május 22-én hunyt el, a Farkasréti temetőben nyugszik.

(Ferdinandy Györgyi)
vivomuzeum.hu

Takács Antal vívómester búcsúztatása 2026. július 9-én, csütörtökön 16 órakor lesz a Szent Gellért-templomban.

105 éve ezen a napon született dr. Balthazár Lajos 3x-os olimpikon, olimpiai ezüstérmes, 2x-es világbajnoki ezüst, valamint bronzérmes, 5x-ös országos bajnok párbajtőr- és tőrvívó, 1964-1983-ig a FIE tagja, 1983-tól örökös tiszteletbeli tagja.

1998. A világbajnok magyar kard csapat: Navarrete József, Nemcsik Zsolt, Boros György és Ferjancsik Domonkos.
Fotó: Keystone