Vívómúzeum

90 éve született Fülöp Mihály olimpiai bronzérmes, 2x-es világbajnok és 5x-ös magyar bajnok tőrvívó, vívómester.

1936. szeptember 10-én született Budapesten. 10 éves korában kezdett sportolni, a Toldi Ferenc Gimnázium testnevelő tanárát, Szabó Zoltánt kérdezte meg, hol tudna vívni tanulni. A vézna kisfiúból nem néztek ki sokat, és bár próbálkozott más sportágakkal is (ökölvívás, kajakozás), végül maradt a vívásnál, ahol első edzője Gellér Alfréd volt.

1952-ben Hatz József, az Elektromos vezető edzője meglátott benne valamit, majd rövid időn belül már mindenki meggyőződhetett a tehetségéről, hiszen 17 évesen, 1953-ban a legjobb 12-be jutott a felnőtt országos bajnokságon. 1955-ben már kétszeres felnőtt magyar bajnok (egyéni, csapat), 1956-ban és 1957-ben ifjúsági világbajnok lett.

1957-ben a tőrvívás hazájában, a párizsi világbajnokságon - példaképét a 4x-es olimpiai és 8x-os világbajnok francia D’Oriolát is megelőzve - briliáns vívással világbajnoki címet szerzett, és a Czvikvszky Ferenc, Fülöp Mihály, Gyuricza József, Kamuti Jenő, Tilli Endre összeállítású tőrcsapat tagjaként is aranyérmet nyert.

Ki tudja, még hány nagy győzelmet szerezhetett volna, azonban az 1958. évi világbajnokság előtt a tatai edzőtáborban Horváth Zoltánnal és Bakonyi Péterrel egy csónakkal játszottak, a csónak elúszott tőlük, és Fülöp Misi, hogy megmutassa, mennyire erős, úgy hozta vissza a csónakot, hogy alámerült és a feje fölé emelte. Megroppant a dereka, a sérülés kezdetben egyszerű húzódásnak tűnt, azonban 5 hét fekvés után sem jött teljesen rendbe. A világbajnokságra ugyan kiutazott, de az azt követő országos bajnokságon összeesett, 6 hónapig kórházban kezelték.

Még néhány évig próbálkozott, kínlódott, végül 26 évesen be kellett látnia, hogy már nem bírja a kimagasló eredményekhez szükséges edzésmunkát. Edző lett, 1960-tól 75-ig az Újpesti Dózsa vezetőedzőjeként tanítványa volt Rejtő Ildikó és Marosi Paula is.

6 évig az öttusa-válogatott vívómestere is volt. 1971-ben Balczó András felkérte, hogy készítse fel őt a müncheni olimpiára. A megállapodás része volt az is, hogy ha Balczó megnyeri a vívást az olimpián, vagy 1050 pontot vív, fizet 100 korsó sört a mesternek. Mindketten győztek.

1976-tól az OSC mestere lett, 1981-ban Kuvaitba szerződött, ahol egyik lánya, Judit megtalálta élete párját a legjobb kuvaiti vívó személyében.

1987-ben Kuvaitból hazafelé tartva Fülöp Mihály egy autóbalesetben combnyaktörést szenvedett, megműtötték. Fél év múlva, bár még bottal járt, már ismét az OSC Semmelweis utcai termében adta az iskolákat tanítványainak.

Milyen vívó volt Fülöp Mihály? Puha mozgású, támadó szellemű, gyors egyenes támadások, ragyogó helyzetfelismerés és kitűnő tempóérzék jellemezte. Virtuóz vívó volt, aki a leglehetetlenebb helyzetekből is találatot tudott adni. Jellemző, hogy egy szovjet-magyar találkozón Bay Béla kihívta a teremből, és figyelmeztette, hogy ne csináljon teljesen bohócot az ellenfelekből, az ötvenes években ez nem lett volna szerencsés…

A briliáns mozdulatok azonban nem csak a tehetségnek és a legjobb mesternek, hanem a rengeteg gyakorlásnak voltak köszönhetőek. Előfordult, hogy egy 3 órás edzés után otthon egy télikabátot adott az édesanyjára, és a Szent István körúti lakás hosszú előszobájában még egy óra hosszat gyakorolt, a kabát bal felső gombját próbálta eltalálni (az áldozatkész mama pedig sisakot húzott a fejére és állta az energikus támadásokat).

Fülöp Mihályt 70 éves korában 2006. szeptember 26-án érte a halál. Kedves mosolyát és gyönyörű vívását már csak az emlékek őrzik.

A fotókat köszönjük Fülöp Juditnak.

(Ferdinandy Györgyi)
vivomuzeum.hu

Ma lenne 75 éves Tordasi (Schwarczenberger) Ildikó olimpiai és világbajnok, olimpiai ezüst- és 2x-es olimpiai bronzérmes, 8x-os VB ezüst- és 2x-es VB bronzérmes, 3x-os egyéni és 3x-os csapat országos bajnok tőrvívónő, 1973-ban az év magyar sportolónője, vívóedző.

1951. szeptember 9-én született Budapesten. Édesapja, Schwarczenberger Ferenc, Svarci bácsi a kor egyik legjobb gyúrója volt, annak idején több olimpián lazította és gyógyította az öttusázók, úszók és más versenyzők izmait, híres színészek is jártak hozzá a Margitszigeti Uszodába.

Ildikót szülei Kati nővére után fiúnak várták, talán ezért is inkább fiús szellemben nevelték: focizott a grundon, verekedett a fiúkkal. Sok öttusaversenyen ott volt, öttusázó szeretett volna lenni, de abban az időben a lányok még nem űzhették ezt a sportágat. Tornázott, kézilabdázott és úszott, végül 1964. augusztus 25-én (Rejtő Ildikó és a női tőr csapat tokiói olimpia bajnoki címének megszerzését követően) kezdett vívni, első mestere Szombathelyi Béla. 15 éves korában már első osztályú minősítést szerzett, majd 1968-tól Szőcs Bertalan lett a mestere, aki mindig nagy hangsúlyt fektetett a fizikai felkészülésre. Az ifjú vívónő ekkortól kezdve kondizott, súlyt emelt, lépcsőzött, medincinlabdával és ólomővvel edzett. 17 évesen, 1969-ben az országos bajnokságon már holtversenyt vívott egyik példaképével, Rejtő Ildikóval.

Időközben a nevét „rövidítette” Tordasira, de hivatalosan továbbra is Schwarczenberger maradt. Tordasi Ildikó nemzetközi sikerei 1971-ben kezdődtek, amikor előbb ifjúsági világbajnokságot és felnőtt magyar bajnokságot nyert, a felnőtt csapat világbajnokságon pedig a franciák elleni döntőbe jutásért vívott küzdelemben négy asszóban összesen 3 találatot kapott.

Ettől kezdve megállíthatatlan volt, világversenyeken 14x-szer állhatott fel a dobogóra. Legnagyobb sikerét 1976-ban, a montreáli olimpián érte el. Három csoportkör után a 16-os táblán rögtön a vigaszágra került, de nagy küzdelemben, az előző évi világbajnok Stahl Katalint is legyőzve beverekedte magát a 6-os döntőbe. A döntő végeztével holtversenybe került az olasz Collinoval, akitől a döntő során 5:2-re vereséget szenvedett (és a hármas holtversenyt Bóbis Ildikó akadályozta meg, amikor az utolsó mérkőzések egyikén legyőzte az addig veretlen szovjet Bjelovát). A holtverseny során 4:4-es állásnál, két együttes találat után bevitte az olimpia bajnoki címet jelenő találatot, ezzel Elek Ilona és Rejtő Ildikó után ő lett a harmadik magyar hölgy, aki női tőr egyéniben olimpiai aranyérmet nyert.

A rendkívül céltudatos, akaraterős balkezes vívónő 1982-ig versenyzett. Vívást küzdeni tudás és erőteljes vívás jellemezte, a korabeli sajtó tűzgolyó kisasszonynak, egy vívóöltözetnyi dinamitnak is nevezte. Ugyanakkor mindvégig szerény, kedves, szeretetreméltó egyéniség maradt, aki élete végéig rajongásig szerette sportágát.

1978-ban epebántalmak kínozták, 1980-ban pedig műtéten esett át, ezután a térde már olyan rossz állapotba került, hogy nem csak a vívást kellett abbahagynia, de a mozgásban is gátolta. Visszavonulása után első és egyetlen klubjában, az MTK-ban edzősködött, gyerekek százait tanította meg a vívás alapjaira.

Magánélete nem alakult szerencsésen, 22 éves korában férjhez ment, de a házasság nem sikerült, néhány év múlva elváltak. Az olimpia győzelem után megszerzett 2 és fél szobás lakást azonban nem tudták két kisebbre cserélni, úgyhogy a volt házasok maradtak egy fedél alatt, annak minden hátrányával. Volt férje 2011-ben meghalt, ezután teljesen egyedül maradt, hiszen gyermekük sajnos nem születhetett.

Tordasi Ildikó fájdalmasan korán, 63 évesen, 2015. július 13-án hunyt el, a Farkasréti- temetőben nyugszik. Sírját csak nagy ritkán díszíti egy-egy szál virág…

(Ferdinandy Györgyi)
vivomuzeum.hu

74. születésnapját ünnepli dr. Nébald Rudolf olimpiai bronzérmes, világbajnok, VB bronzérmes kardvívó, jogász, 2001 és 2011 között a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetségének elnöke.

Az alábbiakban Malonyai Péter 2022-ben a Nemzeti Sportban megjelent „Mindenkit meg kell verni” című írásával köszöntjük:

„Húsz esztendősen érte el első sikerét, a szocialista országoknak kiírt Ifjúsági Barátság Versenyen harmadik lett. Ez felhívta rá a figyelmet, ám az igazi áttörés 1977-ben következett. Az itthoni válogatón úgy lett második, hogy öccsét, Györgyöt, Szepesi Lászlót, Gedővári Imrét és Marót Pétert is legyőzte, avarsói Wolodyjowski kardja elnevezésű rangos versenyen pedig a magyar csapat legjobbja volt. „Elfogódottság nélkül, szinte ontotta a találatokat, elsősorban azért, mert minden akciót volt bátorsága végrehajtani” - így a Népsport.

A csapat tagjaként 1979-ben ötödik lett a melbourne-i vb-n, nála ez volt az év kudarca, ugyanakkor itthon bajnok lett. Egy körkérdés során a legendás mestert, Szűcs Jánost idézte, mintegy ars poeticaként: „Minden helyzetben mindenkit meg kell verni.” Egy másik kérdésre, hogy kivel találkozna, és miről faggatná, az év szépségkirálynőjét jelölte meg, hozzátéve: „És nem kérdeznék tőle semmit...” Mire csapattársa, Gedő- vári Imre: „Én meg szeretnék utána Nébald Rudival találkozni...” - ezt csak ahhoz, hogy volt humorérzék a csapatban.

Amely a moszkvai olimpián. (1980) bronzérmes lett. „Maximálisan elégedett vagyok Nébald Rudolffal” – nyilatkozta utána a mester, Pézsa Tibor, okkal, hiszen a Szovjetunió elleni vesztes elődöntőben három, a lengyelekkel vívott sikeres bronzmeccsen két győzelme volt.

A világ tetejére 1991-ben ért fel, Gedővári Imre, Gerevich Pál, Nagyházi Zoltán és György öccse társaságában lehetett ott a dobogó legmagasabb fokán.

Az olimpiai és világbajnok ifjabb Nébald egyébként rendre elmeséli, hogy mindenben Rudolf bátyját követte: vívni kezdett, mire ő is, szintén a Veres Pálné Gimnáziumot választotta, s jogi diplomát szerzett. Különleges kapcsolatukra jellemző, amit az 1981- es clermont-ferrand-i vb után meséltek: „Észrevettétek, hogy ha valamelyik Nébald győzött, a másik ugyanazzal a karddal ment fel a pástra, amelyikkel a testvér szerencsével járt?”

Isten éltesse dr. Nébald Rudolfot jó egészségben még nagyon sokáig!

(Ferdinandy Györgyi)
vivomuzeum.hu

Ma ünnepli 81. születésnapját Bóbis Ildikó 3x-os olimpia ezüstérmes, olimpia bronzérmes, 3x-os világbajnok, 4x-es VB ezüst- és 2x-es VB bronzérmes, 5x-ös országos bajnok tőrvívónő, Bóbis Gyula olimpiai bajnok birkózó lánya.

1945. szeptember 5-én született Budapesten. A BVSC-ben kezdett vívni 1957-ben, sportpályafutása alatt végig hű maradt klubjához. Edzői Nagy Árpád, Hatz József és Lukovich István voltak, 1965-től pedig Bay Béla lett a mestere.

Pályafutása alatt 4 olimpia és 9 világbajnoki érmet szerzett, az 1972. évi müncheni olimpián a zsűri szándékos rossz ítéletei miatt maradt le az olimpia bajnoki címtől, ezüstérmes lett.

Tagja volt az 1968. évi (Bóbis Ildikó, Gulácsy Mária, Marosi Paula, Dömölky Lídia, Rejtő Ildikó) és az 1972. évi (Bóbis Ildikó, Rónai Ildikó, Rejtő Ildikó, Szolnoki Mária, Tordasi Ildikó) olimpiai ezüstérmes, valamint 1976-ban az olimpiai bronzérmes (Bóbis Ildikó, Kovács Edit, Maros Magda, Tordasi Ildikó, Rejtő Ildikó) női tőr csapatnak.

Egyéni világbajnoki címet szerzett 1974-ben Grenoble-ban, kétszer pedig a csapattal lett világbajnok: 1967. Montreal (Bóbis Ildikó, Gulácsy Mária, Dömölky Lídia, Juhász Katalin, Rejtő Ildkó) 1973. Göteborg (Bóbis Ildikó, Maros Magda, Rejtő Ildikó, Szolnoki Mária, Tordasi Ildikó). További világbajnoki érmei: 1966-ban, 1971-ben, 1974-ben és 1975-ben csapat ezüst, 1967-ben csapat, 1975-ben pedig egyéni bronz.

1968-ban született lánya, Farkasinszky Ildikó is kiváló vívónő volt, második házasságából még két gyermeke született, ma pedig már boldog sokszoros nagymama.

Isten éltesse sokáig jó egészségben Bóbis Ildikót!

(Ferdinandy Györgyi)
vivomuzeum.hu

50 éve ezen a napon hunyt el Szűts János mesteredző, 1948-tól a magyar kard válogatott, majd többek között Pézsa Tibor mestere.

Mosonmagyaróváron született, édesapja Szűts Ferenc múzeumi gondnok, édesanyja Stragner Mária. 12-en voltak testvérek, ezért a Piarista Gimnáziumban csak 4 osztályt tudott elvégezni, majd miután szülei nem tudták a tandíjat fizetni, 1920-tól segédmunkásként dolgozott.

1922-ben önkéntesként vonult be honvédnek, és 1925-ben került Borsody László fővívómester mellé a Magyar Királyi Honvéd Sportoktató Tanfolyamba. 1927-30-ig a Ludovika Akadémián volt segédoktató, 1930-ban pedig egy évig az olasz katonai vívómesterképző intézet, a Schoula Magistrale hallgatója volt, ahol egy év alatt két év anyagából tett vizsgát.

1931-34-ig már a Toldi Miklós Honvéd Sporttanár- és Vívómesterképző Intézet (SPOTI) segéd sportoktatója volt, 1934-ben tett honvéd vívómesteri és tiszti vizsgát. 1937-ben segédvívómesterré nevezték ki, 1938-ban pedig párizsi tanulmányútra küldték az ottani Katonai Testnevelés Főiskolára, ahol tanulta a tőr- és párbajtőrvívást és tanította a kardvívást.

1941-től honvéd vívómester, ahol Borsody nyugalomba vonulása után, 1936-tól óta) Szűts János vezette a SPOTI kard szakát.

1943-ban vette feleségül Rainer Angélát, a házasság azonban csak 1949-ig tartott.

1945-ben hadifogságba esett, francia fogolytáborokban tartották fogva, a hírhedt Champ Mailly táborban két tiszttársával, Imreghy Bélával és Somos Bélával vívóbemutatókat tartottak fogolytársaiknak.

A háború után vagyonát elvesztette, „B” listázták, vívómesterként azonban dolgozni tudott, ekkor már az 1945-ben elhunyt Santelli Italo tanítványainak nagy része is nála vívott. 1948-ban lett a kard válogatott vezetőedzője. Gerevich Aladár, Kovács Pál, Berczelly Tibor, Rajcsányi László, Keresztes Attila, Papp Bertalan kardvívó olimpia bajnokok mellett a tőrvívó Elek Ilona, Elek Margit, Gulácsy Mária, Morvay Zsuzsa és Szőcs Bertalan mestere is volt. Nála vívott Bakonyi Péter és Nébald György is.

Talán legkedvesebb tanítványa mégis Pézsa Tibor volt, akinek szinte a kezdetektől végigkísérte a pályafutását, majd Pézsa visszavonulása után, mint vívómesternek is átadta a tudását. Valódi apa-fia kapcsolat volt köztük. Szűts Jánost utolsó 3 évében Parkinson kór támadta meg, amikor kiengedték a kórházból, Pézsa Tibor családjához költözött, ahol haláláig gondozták és ápolták.

1976. szeptember 1-én hunyt el Budapesten, a Farkasréti-temetőben nyugszik.

Pézsa Tibor mestere halála óta is kitartóan dolgozik azon, hogy Szűts János szellemi hagyatéka, vívómesteri tevékenysége, iskolája fennmaradjon és tovább éljen. A Borsody iskola hagyományai így Szűts János és Pézsa Tibor életművén keresztül már a mai kardvívó nemzedék olyan fiatal kiválóságait, mint Szatmári András és Márton Anna is világbajnoki érmekhez segítették.

Forrás: Máday Norbert: Borsody László a génusz árvái

(Ferdinandy Györgyi)
vivomuzeum.hu

1981. Hortobágyi Gabriella, Szűcs Mariann, Jánosi Zsuzsa, Kuna Zsuzsa.
Fotó: Képes Sport
vivomuzeum.hu

1966. Junior VB: Nagy Zsolt, Gerevich György és Szlávy Géza. Fotó: Népsport
vivomuzeum.hu

Ma 93 éve született az 5. olimpiai aranyérmet szerző kardvívó, Hámori Jenő.

"A kardcsapat kiváló szereplése szinte elvárás volt a magyarság részéről, ugyanis ebben a versenyszámban akkor már közel 30 éve, az 1928-as olimpia óta volt veretlen a magyar olimpiai csapat, és ’56-ban sem okoztak csalódást. A döntőben végül a lengyelek elleni sima győzelemmel egymásután hatodszorra is a magyar himnuszt énekelhették a kardcsapat-dobogó legfelső fokán. Ezzel Hámori Jenő megszerezte a BEAC 5. olimpiai aranyérmét."

Történelmünkről többet megtudhattok az alábbi linkre kattintva: https://www.beac.hu/beac-az-elsok-kiallitas/az-otodik-arany

60 éve hunyt el Schenker (Ozoray) Zoltán olimpia bajnok, olimpia ezüst- és bronzérmes, 3x-os országos bajnok kard- és tőrvívó, katonatiszt, szakíró.

A Nagyváradtól 7 km-re fekvő Vámosszentmártonban a hatgyermekes Schenker Mihály és Opray Alizia negyedik gyermekeként született. Édesanyja korán meghalt, édesapja (aki 1939-ben, 103 éves korában hunyt el) gyermekeit egyedül nevelte fel.

Nagyváradon, a premontrei gimnáziumban, majd a budapesti hadapródiskolában tanult, 1901. augusztus 1-én lépett hivatásos katonatiszti pályára (bátyja, Schenker Lajos is katonatiszt lett, kiváló vívó volt, az I. világháború pedig után a hadifogságból hazatérve neves vívóiskolát nyitott Kolozsvárott).

Gyerekkorától kezdve szenvedélyesen sportolt, versenyszerűen úszott, sízett, atletizált, birkózott és vett részt céllövő és tornaversenyeken, továbbá súlyt emelt, lovagolt, korcsolyázott. Különösen büszke volt arra, hogy IV-es gimnazista korában a VII-VIII. osztályosokat megelőzve, 320 cm-rel nyerte meg a rúdugró középiskolai bajnokságot.

A vívás alapjai a hadapródiskolában tanulta, első mestere, aki a vívást megszerettette vele, Kukuschka Alfréd volt, a híres bécsújhelyi vívóiskola egyik legkiválóbb mestere. „Habár minden sportban találtam érdekeset és értékeset, mégis a vívósport nyújtotta részemre a legtöbb tartalmat, ami, minél jobban mélyedtem bele, annál inkább növekedett, szenvedéllyé vált és az ma is.” - vallott Schenker 70 éves korában.

Első katonai állomáshelye Klagenfurt volt, ahol abban az időben mensur vívást gyakoroltak a tisztek, ezért Schenker tiszttársainak vívóklubot alapított, hogy gyakorolni tudjon. Bátyja ezidőtájt 2 évig a bécsújhelyi vívótanár kiképzésre járt, ahol gyakran meglátogatta, és kihasználva az alkalmat, leckéket vett Neralits Mihálytól, Wenik Martintól, Josef Lostertől, Luigi Barbasettitől és Franceschinitől. Klagenfurtból Nagyváradra helyezték, ahol Orbán Sándornál és Ganzmann Ferencnél tanult, majd Szeged következett, és Eduardo Armentano mester. A Nemzeti Sport 1912. március 3- száma alapján élete legszebb napjainak a szegedi vívó egyesület termeiben tréninggel, a szeretett mesterrel való vívással eltöltött napokat tartotta.

1905-től kezdett versenyezni, tőrben és kardban egyaránt, monarchia szerte indult versenyen, és a legtöbbször a döntőbe is került. Legjobb éve a 1911-es volt, amikor 17 hazai és külföldi versenyen diadalmaskodott, természetes hát, hogy a következő évben beválogatták a stockholmi olimpia kard és tőr csapatába. Az olimpia előtt azonban 3 hónapra Kremsbe helyezték, ekkor saját költségén felfogadta Melichar Othmánt, hogy gyakorolni tudjon.

A sok gyakorlás meg is hozta a gyümölcsét, Schenker Zoltán tagja volt az olimpiai bajnok kardcsapatnak – az osztrákok elleni döntőben ő szerezte meg a bajnokságot jelentő 9. győzelmet. Kard egyéniben 4., tőrben pedig 9. lett, és mindkét döntőben ő volt az egyetlen, aki a későbbi olimpia bajnokokat le tudta győzni, dr. Fuchs Jenőt 3:0-ra, az olasz Nedo Nadit tőrben pedig 3:1-re.

4 év múlva, az I. világháború alatt a Bruzilov offenzíva során orosz hadifogságba került, ahol a tiszteket egy németül beszélő tiszt hallgatta ki. A tiszt sokszor felé pillantott, majd egyszercsak hozzá fordult: „Maga nemdebár Schenker főhadnagy? Emlékszik rám?” „Nem, százados úr, nem emlékszem, de valóban Schenker a nevem.” Mint kiderült, a kihallgató tisztet, Greinfeldfeint 1912-ben az olimpián a Schenker elleni vereség ütötte el a továbbjutástól. A sporttárs a kihallgatás után bőséges evés-ivással vendégelte meg az elcsigázott és kiéhezett fogoly tiszteket.

A hadifogság után 1920-ban tért vissza a pástokra, Budapesten Gellér Alfréd, Borsody László, Schlotzer Gáspár, Tusnády Alfréd és Eduardo Alajmo voltak a mesterei. Schenker mindig nagy energiával vívott, „erőszakos, vehemens támadásait ember legyen, aki kivédi, jól is véd.” A klasszikus bécsújhelyi vívóiskola képviselője volt, soha nem flesselt, tökéletesen védett és mindig pengefogással indított, úgyhogy neki elővágni nemigen lehetett. Szívósságának köszönhetően 44 éves korában, 1924-ben a párizsi olimpián is tagja lehetett mind a kard, mind a tőr csapatnak. Kardcsapatban ezüst, tőrcsapatban bronzérmet nyert, kard egyéniben ismét éppen csak lemaradt a dobogóról, 4. helyezést szerzett.

Kijutott az amszterdami olimpiára is, tőr egyéniben nem került döntőbe, ezután már nem versenyzett. 1925-től 29-ig a Ludovika Akadémia sportvezetője és vívótanára volt, 29-től 32-ig a Budapesti Testnevelési Felügyelőségben, majd 1939-45-ig a Honvédelmi Minisztériumban az ifjúság testnevelését vezette. A vívószövetségben alelnökként és szövetségi kapitányként is tevékenykedett, zsűri vizsgáztató és természetesen zsűrielnök is volt. 1943-ban vette fel az Ozoray nevet.

A II. világháború után mindenét elvesztette, és az akkor már 65 éves volt katonatisztet csak kis egyesületekben engedték tanítani, órákat gyalogolt az edzésekre, mert villamosjegyre sem telt. Szakkönyveket írt (Tőrvívás 1954, A modern magyar kardvívás 1958), melyeket több nyelvre is lefordítottak, fő műve pedig a vívás történetéről szóló közel 1500 oldalas kézirat, „A világ vívótörténete”, mely sajnos nem maradt fenn, hiába keresték barátai a hagyatékában.

Élete végén már nehezen járt, nem tudott dolgozni és írni, ami elkeserítette a mindig aktív embert. Hosszú betegeskedés után 86 éves korában, 1966. augusztus 25-én hunyt el. Olimpiai bajnok társa és jó barátja, dr. Tóth Péter ekkor így emlékezett meg róla: „Azok közé a vívónagyságok közé tartozott, akikkel élmény volt harcolni, mert dicsőség volt ellene győzni, de nem kellett restellni a legyőzetést.”

Forrás: Schenker Zoltán 70 éves korában papírra vetett visszaemlékezése (Vívó Híradó 23. évf. 1976. VIII. szám), Erdélyi Lapok, Nemzeti Sport.

(Ferdinandy Györgyi)
vivomuzeum.hu

Ma ünnepli 79. születésnapját Erdős Sándor olimpiai és 2x-es világbajnok, VB ezüst- és 2x-es VB bronzérmes, 10x-es országos bajnok párbajtőrvívó.

1947. augusztus 21-én született Budapesten. Édesapja barátja volt Bay Béla és Rerrich Béla, maga is vívott, ezért mindhárom fiát a vívás felé terelte. Erdős Sándor, a „kis René”, ahogy társai hívták, 1960-ban elkezdett a BVSC-ben gyakorolni. Középső bátyjának, Gábornak, aki később szintén válogatott párbajtőröző lett, Váry Attila volt a mestere, aki egyszer meglátta, és odahívta magához: „Te is, fiacskám, párbajtőröző leszel!” Később edzői voltak Bay Béla és Németh Árpád is.

Leányfalun élt, Szentendrére járt a Móricz Zsigmond Gimnáziumba, a fővárosba járt edzésre. Szülei szigorúan megkövetelték a tanulást, csak akkor mehetett vívni, ha jól tanult.

1965-ben megnyerte az ifjúsági bajnokságot, így indulhatott a rotterdami ifjúsági világbajnokságon, azonban nem jutott be a döntőbe.

Az egyetemi felvételit követően - közgazdásznak készült – bevonult katonának Kalocsára, 11 hónapig nem tudott edzeni. Leszerelés után visszaküzdötte magát az ifi válogatottba, 1967-ben bronzérmes lett a teheráni ifi VB-n.

Bekerült a felnőtt keretbe, 68-ban ranglista hatodikként a magyar csapat itthon maradt tartaléka lett. A magyar csapat győzött az olimpián, így a következő évben, bár minden komolyabb hazai versenyt megnyert, ranglistaelsőként sem tudott bekerülni a nagy csapatba.

1970-ben végre indulhatott a VB-n, fiatalon került be a csapatba, a második legfiatalabb Fenyvesi is öt évvel idősebb volt nála. Meghálálta a bizalmat, a csapat 1970-ben és 71-ben is világbajnok lett, ahogy a müncheni olimpián sem találtak legyőzőre.

1971-ben közgazdász, 76-ban vívó szakedzői oklevelet szerzett.

A 1976-os olimpián a bevezetett létszámkorlátozás miatt Fenyvesi Csabával együtt a tőr csapatban is vívnia kellett, hetedikek lettek, a párbajtőr csapat pedig nagy küzdelem után éppen csak lemaradt a dobogóról.

Az 1980-as csapatba már nem került be, abbahagyta a versenyzést, az üzleti életben találta meg a számítását. A 90-es évek elején dr. Bodnár András olimpiai bajnok vízipólóssal megalapították az egyik első hazai egészségügyi magánvállalkozást, melynek segítségével megteremtették az ultrahangvezérelt vesekőzúzás feltételeit Magyarországon. Cégük mobil készülékekkel járta az országot, volt olyan év, amikor 37 kórházban végeztek kezeléseket.

Szabadidejében szenvedélyesen bridzsel és tartja kiváló kondícióját is.
Isten éltesse sokáig egészségben, tevékenységben!

(Ferdinandy Györgyi)
vivomuzeum.hu