Ultras Promontor

Új fejezet kezdődik a Budafok életében! 🔴⚫

Elérkezett a pillanat: július 26-án kezdetét veszi a 2026/27-es NB III-as bajnoki szezon, és szeretett csapatunk rögtön egy komoly idegenbeli kihívással indít az MTK Budapest II otthonában. A hivatalos nyitófordulót július 26-ára írták ki, ahol az MTK Budapest II–Budafoki MTE összecsapás is szerepel a programban. Számunkra természetesen ez az összecsapás a legfontosabb, hiszen itt mutatkozik be megújult csapatunk a harmadosztályban.

A múlt már történelem, most egy új út áll előttünk, ami rögös és buktatókkal téli lesz, de ez nem rettenthetetlen el minket. Új célok, új csaták, megújult keret, ugyanaz a szenvedély. A Budafoki MTE minden mérkőzésen azért lép pályára, hogy méltón képviselje klubunkat és a fanatikus szurkolóinkat.

Az első sípszótól az utolsó percig szükség lesz a budafoki szívre – a pályán és a lelátón egyaránt. Kezdjük el együtt ezt az új fejezetet! Nincs kifogás, menni kell! Győzelemre fel! Hajrá Budafok!

📅 2026. július 26. (vasárnap)
⚽ MTK Budapest II – Budafoki MTE
📍 Sándor Károly Labdarúgó Akadémia

Budafok - REAC 6:0 | Felkészülési edzőmeccs

2026. július 11., szombat 10:00

A szerdai bicskei vereség után végre hazai pályán került megrendezésre egy újabb edzőmeccs, amin a Budafoki MTE a REAC, azaz a Rákospalotai EAC csapatát fogadta. A legfanatikusabbak most is ott voltak és szerencsére most az eredmény is nekünk kedvezett. Szép idő, szikrázó napsütés, tipikus nyári felkészülési hangulat, közel üres lelátók előtt. Dominanciánk végig érezhető volt, már az első percben odapörkölt a csapat, a helyzet megvolt, bár ekkor még kimaradt. De nem kellett sokat várni: végig mi irányítottunk, jöttek a jó passzok, szép átvételek, lendületes támadások. Németh Márió meg is hálálta egy gyönyörű góllal – 1:0. A nyomást ezután sem engedtük ki. A támadónk brutál melót tett a labdáért a tizenhatoson belül megszerezte, aztán kíméletlenül be is verte. 2:0, és még csak félidőnél jártunk. Érezni lehetett, hogy ez a mi napunk. Fordulás után jött Rehó, Vankó és Subhi, aki konkrétan letarolt mindenkit, szó szerint. Nagyon ment a csapat, jöttek is a gólok szépen sorban.
A meccs legjobb jelenete viszont nem a kapuban történt: beindult a robotfűnyíró és elkezdte vegzálni a partjelzőt. Sapi egyből lecsapta a poént a hozzánk közelebbi partjelzőnek: „Barátod nagy pácban van”. A spori kinézett, elnevette magát. Mondtuk is neki: „Te jól lengetsz, rád nem uszítjuk a kis robotot” 😂
Magabiztos játék, szép gólok, jó cserék és egy legendás robotfűnyírós momentum. Felkészülésnek tökéletes volt. Ha ilyen lesz a következő szezon, akkor nagy baj nem lehet. Persze még nagyon sok munka áll az új keret előtt, de a mai játék több volt, mint bíztató. Hajrá Budafok!

Végeredmény: 6:0

Robotfűnyíró 1: Partjelző 0

Budafoki Zoli interjú 3. rész Ultras Promontor Band CD, túrák, jövő

Az Ultras Promontor Band CD elkészülésében is kulcsszereped volt. Röviden el tudnád mesélni a folyamatát? Honnan jött az ötlet, kik álltak össze, és mennyire volt nehéz felvenni az anyagot?

Azt vettem észre, hogy nehéz új dalokat betanítani a lelátón. Ekkor jött az ötlet: a bevezetésre váró új szurkolói dalokat könnyebben lehetne becsepegtetni a fülekbe, ha meg vannak zenésítve. Mondjuk egy hosszú buszos túrán útközben simán meg lehet tanulni őket.
Itt pattant ki a fejemből az is, hogy a már meglévő dalainkat is megzenésíthetnénk. Mivel zenefanatikus vagyok, és a gitározás sem áll távol tőlem, megkértem pár zenész ismerősömet: rakjunk össze pár focis dalt rockzenei köntösben. A folyamatos ötletelés eredményeképpen végül 9 dal állt össze.
Megbeszéltem Bálinttal, hogy olyan jól sikerültek a dalok, hogy akár CD formátumban is kiadhatnánk. A felvételek a legnagyobb titokban zajlottak, meg akartuk lepni a többieket.
A zenei alapok után pár jó hangú barátommal, zenész ismerősömmel stúdióba vonultunk. Vedres Joe barátom stúdiójában énekeltük fel csordavokálként a szerzeményeket. Nem volt könnyű munka, de végül sikerült, és minden a helyére került.
Emlékszem, az Ultras Promontor alapításának ötödik évfordulóját ünnepeltük a Nagytétényi Kohász pályán. Ott volt az elkészült dalok ősbemutatója, ami óriási meglepetés volt a résztvevőknek.
Számunkra ez a felvétel igazi mérföldkő. Nem tudjuk, mit hoz a jövő, de ez a felvétel örökre fennmarad utánunk. Büszke vagyok magunkra, hogy egy ilyen kis közösségnek, mint a miénk, saját szurkolói dalokat tartalmazó albuma jelent meg.

Fel tudnád sorolni a legkedvesebb pillanataidat az Táborral?

Rengeteg emléket őrzök a szívemben a Budafok-meccsekről. Poénok, nagy röhögések, őrült túrák vannak a hátunk mögött, amik soha nem történtek volna meg, ha nincs a Budafoki MTE.
Az egyik kedvenc pillanatom igazából az volt, amikor itthon játszottunk a Vasassal, én pedig épp Portugáliában voltam. Háromgólos hátrányban volt a csapat, sokkal jobb volt nálunk az ellenfél, esélyünk sem volt. A harmadik gól után a csüggedés lett úrrá a Táboron. Megint felmerült a „Vegyük le a drapit” gondolat pár ember fejében.
Ekkor Bálint, az előénekesünk, Gergő fiamhoz fordult: „Mit mondana most apád, ha itt lenne?” „Azt, hogy szurkoljunk tovább!” - felelte. És Bálintnak ez új erőt adott, azt mondta: „Ez az, nyomjuk tovább!”
Mikor meghallottam ezt a történetet, elöntötte a szívemet a boldogság: igen, ezért volt érdemes csinálni. Nem voltam ott személyesen, de a szellemem és a mentalitásom mégis ott volt a lelátón. És a srácok nélkülem is tovább szurkoltak, akkor is, mikor már esélyünk sem volt a pontszerzésre.

Mit adott neked az UP az elmúlt években, amit máshol nem kaptál meg?

Igazából teljesnek mondhatom az életem. Én már nem kapni szeretnék, hanem adni. Emlékeket, élményeket, jókedvet, hangulatot.
Egyfajta rögeszmém lett, hogy építeni akarom a közösséget Budafokon. Keresem az újabb kihívásokat, de közben a lelátón ugyanúgy megőrülök a 90 perc alatt, mint bárki más.
Próbálom minél magasabbra felhúzni a hangulatot, és szerencsére a srácok többsége vevő erre. Szeretnék nyomot hagyni magam után. Úgy, hogy ha egyszer majd nem leszek, a fiatalokban fel se merüljön, hogy feladják a szurkolást a lelátón.

Hol látod az Ultras Promontort 5 év múlva?

Azt nem tudom elképzelni, hogy ne legyen ott a brigád a lelátón 5 év múlva. Amit szeretnék: még többen csatlakozzanak hozzánk.
Több mint 56 000 ember él a kerületben. Ha ebből 1200 fő gondolná úgy, hogy minden hétvégén kijön Budafok-meccsre, én már elégedett lennék. Ez a lakosság 2%-a, talán nem nagy elvárás részünkről.
Ez egy fantasztikus társaság. Rengeteg jó szándékú helyi lakos jár közénk. Határ a csillagos ég.
Emlékszem, mikor néhány kerületi politikus kicsit irigykedve kérdezte Bálintot: "Nektek hogy sikerült ilyen remek közösséget építeni Budafokon?" Hát, így. Őszintén, jókedvűen, példát mutatva. Így születnek az igaz barátságok.

Van olyan álomkoreó vagy projekt, amit még mindenképp meg akartok valósítani?

Persze, mindig kellenek álmok az ember életében, amiket meg akar valósítani.
Egyelőre kevesen vagyunk még, de hatalmasat szólna egyszer egy egész stadionos óriáskoreó. Ez egy jó jövőbeli cél. Sokat kell még dolgoznunk azon, hogy megvalósulhasson. Sok ember kell hozzá. Ha egyszer elérjük azt a létszámot, amivel egy ilyet tető alá lehet hozni, akkor biztosan meg is fogjuk csinálni.
Addig építkezünk napról napra, meccsről meccsre, szezonról szezonra.

Mit üzensz azoknak a fiataloknak, akik most akarnak csatlakozni hozzátok?

Mint mindenhez az életben: először tedd meg az első lépést.
Gyere ki először hazai meccsekre, figyeld meg, hogy működnek nálunk a dolgok. Ha tetszik, gyere közelebb és szállj be a szurkolásba.
Ha akarsz zászlót lengetni, vagy kétrudast kifeszíteni, bátran lépj oda hozzánk. Ha elkap a gépszíj, gyere velünk idegenbeli meccsekre is. Azok a legnagyobb bulik, hiszen másik településen kell képviselnünk a csapatunkat, a színeinket, a kerületünket és a címerünket.
Legyél büszke rá, hogy budafoki vagy! Szurkolj velünk a BMTE csapatának! Hajrá Budafok!

Köszönjük a válaszaidat, és reméljük, hogy továbbra is ilyen lelkesedéssel végzed a munkádat! Hajrá Budafok, hajrá UP!

Budafoki Zoli riport 2. rész A szervezés, a munka, a közösségépítés

Hogyan zajlik nálatok egy új tag felvétele? Mitől lesz valaki igazi UP-s?

Nincs konkrét tagfelvételünk. Nekünk bőven elég, ha valaki közénk akar tartozni: először csak álljon be a közelünkbe és szurkoljon hangosan. Ha ez rendszeresen előfordul, egy idő után már arcról megismerjük, és barátsággal fogadjuk az új tagot.
Az igazi vízválasztó viszont az idegenbeli meccs. Idegenben minden szurkoló számít, és nagyon sokat jelent, ha valaki több száz kilométert is hajlandó megtenni a csapatért. Ott derül ki igazán, hogy lehet-e rá számítani.
Szóval akkor tudunk valakit megismerni és elfogadni, ha látjuk: ott van, amikor kell. Mi viszonylag könnyen barátkozunk, és szívesen a szárnyaink alá vesszük azt, aki eljárkál velünk. Onnantól már az új tagon múlik, hogy mennyire él a bizalommal.

Sokan talán nem is tudják, hogy a legtöbb Facebook-posztot te és Gergő készítitek. Hogyan lett ez a te feladatod? Mennyire nehéz elkészíteni egy-egy posztot?

Az elején azt láttam, hogy nincs nagyon pörgetve az Ultras Promontor Facebook-oldala. Volt a hagyományos programajánló rovat, de azon kívül ritkán került ki új poszt. Már nem emlékszem, melyik meccs után kérdeztem meg Bálintot: ne írjak egy beszámolót a meccsről? Ő persze rávágta, hogy dehogynem.
A meccsbeszámoló után jöttek a meccsre hangoló, szurkolni hívó posztok. Aztán megállapodtunk, hogy napi egy Facebook-poszttal tudjuk fenntartani a folyamatos érdeklődést a klub és a szurkolótábor eseményei iránt.
Az aktivitás nagyon jót tett a közösségnek. Több száz fővel nőtt a követőink száma, és nagy büszkeség számunkra, ha egy-egy posztunkat a kerületi polgármester vagy maga a labdarúgó klub is megosztja néha. Ezek a visszajelzések is azt mutatják, hogy valamit jól csinálunk.
Folyamatos, kitartó munkával, magabiztos léptekkel haladunk előre. Elég visszanézni a régebbi lelátói képeket és a mostaniakat: mennyivel többen vagyunk 2022 óta. Pedig nem vagyunk divatcsapat, általában a bennmaradásért küzdöttünk a másodosztályban.
Sokat nem kell gondolkodni egy új poszton. Ha megvan az alapgondolat, 10 perc alatt kész van.

Miben különbözik a budafoki szurkolótábor a többi csapat fanatikusaitól? Miért különleges a budafoki lelátó?

Talán abban, hogy ha mondjuk zsinórban ötször kikap a csapat, a hatodik meccsen is ugyanazok az arcok ott lesznek, és biztosak benne, hogy ma győzni fogunk.
A lokálpatriotizmus is a vérünkben van. Nem csak a csapatunkat imádjuk, a kerületünk is kiemelten fontos szerepet játszik az életünkben. A XXII. kerületnek rendkívül gazdag történelme van, sok jól látható és sok rejtett kinccsel. A közösségünk összetartó és hűséges.
A Tábor tagjai nem csak meccseken találkoznak. Számos közös programot szervezünk, együtt megjelenünk kerületi eseményeken, segítjük egymást. Ki lehet mondani: egy nagy család vagyunk, jókedvű és szenvedélyes családtagokkal.

Melyik idegenbeli túra volt a legemlékezetesebb? Miért pont az?

Nehéz egyre rábökni több száz közül. Minden túrán annyi poén és sztori születik, hogy még hetekig röhögünk utána.
Talán a 2022-es Soroksár elleni meccsen röhögtem a legtöbbet. Pityuval, Lacikával és Gergővel mentünk. Azután a meccs után írtam az első meccsbeszámolómat. Ha néha belefutok, még mindig könnyesre röhögöm magam rajta.
Emlékezetes volt az egyik pécsi túra is. Félidőben kiszúrtam három helyi maszkos suhancot, akik Bagoly Feriék Hajrá Budafok zászlóját szerették volna behúzni a kerítésről. Szerencsére egy rövid szócsata és a határozott fellépésem után elálltak a tervüktől, és inkább eloldalogtak.

Hogy tudod összeegyeztetni a munkát/családot az UP-val? Hányszor volt, hogy inkább a csoportot választottad?

Igyekszem minden meccsen ott lenni, bár a munka miatt ez nem mindig sikerül. Ilyenkor mindent megteszek, hogy valahogy kövessem a mérkőzést.
A család minden tagja fanatikus szurkoló, úgyhogy ebből nem szokott probléma lenni. Ez egy szent őrület. Aki benne van, érti, miről van szó.

Volt már olyan, hogy azt mondtad: „ezt most elengedem, elegem van”? Mi tartott mégis itt?

Nem emlékszem olyan mélypontra, ami azt mondatta volna velem, hogy nem jövök többet. A sorozatos vereségek sem szokták a kedvem szegni.
Én hiperoptimista ember vagyok. Inkább én szoktam lelket verni azokba, akik elkeseredettségükben néha a távolmaradással akarnak tüntetni a csapat gyenge szereplése ellen.

(folytatjuk…)

Következzen most egy újabb riport, ami olyan hosszú lett, hogy három részletben tudjuk csak leközölni.

„Legyél büszke rá, hogy budafoki vagy!” - Budafoki Zoli, akinek a rögeszméje a közösség

Szia, Zoli! Immár jó pár éve az Ultras Promontor egyik vezéregyénisége vagy, akiről talán sokan nem is tudják, mennyi munka áll a háttérben a részedről.
Mutatkozz be pár szóban, kérlek! Mit érdemes tudni rólad?

Sziasztok! Budafokon születtem, a Pannónia és a Dévény utcai iskolákban végeztem el az általánost. Szakközépbe pedig jó barátommal, Strausz Pistivel egy osztályba jártunk, sokat csibészkedtünk, aminek persze életre szóló barátság lett a vége. Később egy híres kelenföldi társaságba kerültem, amiben sokszor a kerületünk vagy lakóhelyünk szerint kaptuk a beceneveinket, így volt ott például „Érdi Pepe”, én pedig ott kaptam a „Budafoki Zoli” becenevet.

Mikor szeretted meg a labdarúgást?

A nyolcvanas években a zene - zenehallgatás, koncertre járás, zenélés - és a foci jelentett szórakozást és kiutat a hétköznapok szürkeségéből. Ebben az időszakban még csak felületesen követtem a labdarúgás eseményeit. 1989-ben kezdtem el meccsekre járni, nem rendszeresen, inkább csak akkor, amikor az osztálytársaim/iskolatársaim is ráértek, és együtt néha kimentünk. Fiatalon sokkal jobban érdekelt a zene. Emlékszem, egyik rokonom, Feri bácsi, aki rendszeresen járt Budafok-meccsekre, egyszer próbált felcsalni a pályára, hogy menjek focizni az utánpótlásba, de pont kánikula is volt, kedvem se volt kimozdulni, inkább zenét hallgattam. Így nem lettem focista a Budafokban… 😊

Az UP előtt a Budafoki Hooligansnek is tagja voltál. Mesélnél erről egy keveset?

2022-ben kezdtünk el rendszeresen Budafok-meccsekre járni, nagyobbik fiam, Gergő unszolására. Az egyik meccsen egy ismerős hangot hallottam, aki pont bekiabált valamit a pálya felé. Megfordultam, és ki állt ott? Ezeréves cimborám, Strausz Pisti! Nagyon megörültünk egymásnak, gyorsan barátságot kötöttem a „fenti brigád” akkori tagjaival, akikkel rengeteget röhögtünk a meccseken. Akkor merült fel, hogy jó lenne Budafok Hooligans pólókat csinálni. Mivel nekem elég kiterjedt kapcsolatrendszerem van, sok embert ismerek, mondtam, hogy én bármit meg tudok csináltatni, csak mondjátok, mi kell. Néhány héten belül el is készült 20-30 póló, aminek mindenki csodájára járt, és szeretett volna ilyen pólót. A tévedések elkerülése végett ez nem egy klasszikus értelemben vett huligáncsoport volt, hanem egy nagyhangú, piálós, vidám baráti társaság.

Mikor és miért csatlakoztál az Ultras Promontorhoz?

Ez egy érdekes időszak volt a Tábor életében. Ekkor már lezajlott a Lukács Miki-féle szakadás, amiről én nem sokat tudtam, de érezni lehetett, hogy valami nem stimmel. A fenti brigád, ahova jártam, jól szurkolt, de mivel elég nagy távolságra helyezkedett el az Ultras Promontortól, a két csoport szurkolása sokszor szétcsúszott egymáshoz képest és ez mindig nagyon zavaró volt. Azt is észrevettem, hogy a fenti brigád gúnyos megjegyzéseket tesz az ultrákra, ami nem tetszett egyáltalán, hiszen ugyanannak a csapatnak szurkolunk. Az egyik hazai meccs előtt megszólítottam Bálintot, hogy tisztázzunk egy azóta már elsimított dolgot, ő jól reagált és elkezdtünk egyre többet beszélgetni. Szerettem volna, hogyha a két csoport egyesítené az erejét és a hangját, ekkor lett az a célom, hogy a csapat érdekében mindenki tegye félre a sérelmeit és együtt szurkoljunk. Én megt***em az első lépést, lementem Gergővel az Ultras Promontor mellé szurkolni és reméltem, hogy a többiek is velem tartanak. Sajnos ez nem így lett, én lent maradtam és elkezdtem egyre nagyobb energiákat fordítani arra, hogy a budafoki lelátó hangos, sőt, egyre hangosabb legyen.

Mi a legnehezebb része az UP szervezésének, amit egy átlag szurkoló nem lát?

Mikor belecsöppentem a budafoki lelátói élet sűrűjébe, a brigád egy része egy adott szinten vegetált. Néhányan csak poénkodni, nevetgélni, szotyizni és meccset elemezni jártak ki az Ultras Promontor drapi mögé, oda, ahol szurkolni kéne. Az első hónapok elég döcögősen indultak, hiszen fel kellett rázni mindenkit, hogy kezdjünk el 90 percig folyamatosan szurkolni, 5-10 perces pihenőszünetek nélkül. Ez nem volt egyszerű időszak, hiszen senkit nem lehet kényszeríteni, hogy egész meccsen teli torokból üvöltsön, viszont kezdett egyre több jóhangú fiatal is körénk gyűlni, akiknek pont ez a mentalitás hiányzott eddig Budafokról.
Jöttek az új póló- és sálötletek, amiket folyamatosan megvalósítottam. Azt vettem észre, hogy legtöbben csak beszéltek arról, hogy ez kéne, az kéne, az de jó lenne, de igazából senki nem tett lépéseket azért, hogy bármi ezekből megvalósuljon. Én meg azt mondtam: gyerünk, ugorjunk neki, csináljuk meg! Ne csak dumáljunk, én vállalom, hogy megcsinálom, legyártatom, megszervezem! Mióta az eszemet tudom, maximalista voltam, és az volt a jelmondatom, hogy „Ha már csinálunk valamit, akkor azt csináljuk jól!”
Folyamatosan ötleteltem, tervezgettem, így készültek el az új pólók, sálak, egyrudas és kétrudas zászlók, különböző, a csapatot bíztató kiírások, amiket a meccseken feszítettünk ki. A közösségünket folyamatosan építeni kell. Én mindenkivel igyekszem kedves lenni, meccs előtt körbejárok, kezet fogok szurkolótársaimmal, mindenkihez van pár jó szavam, hogy érezzék: egy közös budafoki családhoz tartozunk. Ha valakinek szüksége van valamire, igyekszem a legrövidebb idő alatt elintézni. Ha kell, karitatív munkákban veszünk részt: támogattunk állatmenhelyeket, kisállattápokat gyűjtöttünk a tatabányai szurkolók felhívására, többször részt vettünk Zsuzsa hívására a Törley Mauzóleum kertjének rendbetételében.
Megpróbálok példát mutatni a környezetemnek, igyekszem, hogy mindenkinek segítsek, ha szükség van rá. Az egyik legnehezebb feladat az volt, hogy a srácokból kineveljem azokat a negatív gondolatokat, hogy mikor hátrányban volt a csapat, ne az legyen a lelátói reakció, hogy „Ne szurkoljunk.” vagy „Vegyük le a drapit.”, hanem ilyenkor továbbra is úgy kell szurkolni, mintha még döntetlen lenne az állás, vagy mintha mi vezetnénk. Ezt mára sikerült meghonosítani Budafokon, amire nagyon büszke vagyok.

(folytatjuk…)

Edzőmeccs: ESMTK - Budafok 1-1 (2026.07.04.)

Egy újabb nyári felkészülési mérkőzés napsütésben, amin néhány budafoki fanatikus tiszteletét t***e, hogy lássa az új csapatot és hogy egy kicsit jól érezze magát. Az erzsébeti pályán kicsit kiégett fű és két lelkes csapat fogadott minket. A végeredmény 1-1, ami papíron korrekt, de a játék képe alapján maradt bennünk hiányérzet.

A meccsről:

Az első félidő döcögősebb volt, kerestük a ritmust, félidőben a hazai csapat vezetett. Fordulás után viszont feljavultunk, többet volt nálunk a labda, megvoltak a helyzeteink is, a félidő közepén sikerült az egyenlítés. Jobbak voltunk a másodikban, de őszintén szólva ez most nem volt túl biztató teljesítmény.
És ha már helyzetek: lőttünk egy gyönyörű gólt beadásból. Csak sajnos a kapu mögötti kiskapura. Oda viszont csont nélkül beesett, tapsot is kapott. A mérkőzés jegyzőkönyvébe sajnos nem került be.

Misi és a legendás bedobás:

A meccs igazi csúcspontját friss diplomás szurkolótársunk, Misi hozta. Kiment a labda, Misi pedig komótosan elindult érte a kisdombon keresztül. A lelátóról már jött is a biztatás: "Siess már, mindenki a labdára vár!"
Misi vette a lapot, bár nem ért***e, hogy nyolc labda van a játéktér szélén, miért pont az az egy kell nekik, ami a legmesszebb van a pályától. Gondolta, visszadobja, hogy gyorsítsa a játékot. Vissza is repült a labda, csak nem a pályára, hanem egy elegáns ívvel egyenesen a pálya melletti lelátóra pörgött ki.
A nézők természetesen szakadtak a röhögéstől. Subi a pályán alig bírta elvégezni a bedobást, annyira röhögött. Májki meg közben elmondta, hogy ő nem is a meccset nézi, hanem a copfos partjelző hölgyet. Meg minden olyan járművet, ami villog vagy sípol. Villamos, kukásautó, takarítós kocsi, mindegy volt. Úgy lekötötte a figyelmét, mint egy izgatott kisgyereknek, és addig nézte őket, amíg el nem tűntek a láthatáron.

Pályán kívül:

A büfében azért akadt pozitív megnyilvánulás is. Egy sportszerű, helyi szurkoló odajött gratulálni a tavalyi szurkolásunkhoz, és elmondta, hogy reméli, visszajutunk az NB2-be.

Összkép:

Szóval nyári edzőmeccs hangulat, 1-1-es döntetlen, egy gól a kiskapuba, meg egy bedobás, amit még sokáig fogunk emlegetni. Hasznos 90 perc volt, szerencsére nem sérült meg senki, még sok munka áll az új keret előtt. Most várjuk a csoportbeosztást, aztán neki lehet menni az NB3-nak. Mi is reméljük, hogy visszajutunk az NB2-be, rajtunk nem fog múlni jövőre sem.

Hajrá Budafok!

Nyári életjel

Tombol a kánikula. Az uborkaszezont próbáljuk a vébé meccseivel enyhíteni - kevés sikerrel. Próbáljuk túlélni a Budafok-meccs nélküli napokat. Nincsenek azok a vasárnap délutánok, amikor a Promontor utca felé veszi az ember az irányt, és már az 58-as buszon érzi, hogy ma megint együtt dobban a szívünk. Figyeljük a távozókat, érkezőket, már ha a hírek eljutnak hozzánk.
Némán, összeszorult torokkal vettük tudomásul Kokó búcsúszavait, de minden tiszteletünk az övé a döntése miatt. Köszönünk mindent, Kapitány. És van, ami még a könnyet is kicsalja az ember szeméből: azok a fiúk, akik maradtak. Akik nemet mondtak a több pénzre, a könnyebb útra. Akik azt mondták: "Én itt maradok Budafokért, a bajban is." Ők már nem csak játékosok. Ők családtagok. Az ő nevüket örökre a szívünk legmélyebb, legfélt***ebb zugába zárjuk. Mert ők tartották bennünk a lelket, amikor minden sötét volt.
Nagy várakozással és örömmel fogadjuk az új játékosokat, és azokat is, akik most térnek vissza Budafokra. Minden meccs egy döntő lesz, minden párharc egy háború. De kérünk benneteket, ne roppanjatok össze a nyomás alatt. Mi mögöttetek leszünk. Rekedtre ordítjuk magunkat értetek. Csak ne most szaladjunk előre... most még csak álmodjunk. Reménykedjünk együtt.
Nem szabad pálcát törni azok felett sem, akik más csapathoz igazoltak: nekik is el kell tartaniuk a családjukat, fizetni kell a számlákat, kevesebb pénzből ez bizony nem könnyű feladat. Akinek jelentett valamit, hogy a BMTE soraiban játszott, egy pár soros elköszönés könnyebbé tehetné a búcsút…
Néhányan a felkészülési meccsekre is eljutnak és figyelik a csapat játékát. Eddig pozitív tapasztalatokat hallottunk. Csak így tovább, srácok!
Szurkolói csoportunk is jól van, néha hétvégén összefutunk különböző programokon. Barátságunk és jókedvünk továbbra is töretlen. Várjuk a lehűlést, várjuk az új szezont és várjuk az új kalandokat a Promontor utcában és új lelátókon, idegenben. Várjuk az első sípszót. Várjuk, hogy újra együtt legyen a budafoki focicsalád. Szurkolástól elszokott torkunk újra be fog melegedni, zászlóink tisztán várják a lobogtató kezeket, hiszen néhány hét múlva újra fel fog harsanni, hogy Álé!
Hajrá Budafok!

Köszönjük, Kokó! ❤️🖤

Több mint 10 év. Rengeteg meccs, felejthetetlen gólok, csúszás-mászás a pályán, küzdelem a budafoki címerért.
Kokó, a pályán talán utoljára látunk, de a lelátón, közöttünk mindig van helyed. A Promontor utcai szurkolótábor nem felejt. A hűséged, az alázatod, a szíved-lelked itt marad Budafokon.
Visszavonulsz, de közénk mindig tartozni fogsz. Ha eljössz egy sörre, ha csak kinézel a meccsre, tudd: a budafoki család tárt karokkal vár. Egy vagy közülünk!
Voltál, vagy és leszel is a miénk.
Egyszer budafoki, mindig budafoki!
Hajrá Budafok, köszönünk mindent Kokó!

Egy igazi budafoki példakép előtt hajtottunk fejet ma! ❤️🖤

A "Budafok 100" Centenáriumi ünnepség legszebb pillanatait élhettük át ma délután az Oroszlános udvarban. A kerület vezetői összesen 15 olyan lokálpatriótát köszöntöttek emlékplakettel, akik az elmúlt években, évtizedekben kiemelkedően sokat t***ek Budafokért.
Közülük az egyik díjazott szurkolótársunk, Dózsa Zsuzsa volt, aki Budafokért végzett áldozatos munkájáért vehetett át elismerést. Zsuzsa neve egyet jelent a Törley Mauzóleummal. Évek óta fáradhatatlanul dolgozik a mauzóleum megújításán, őrzi és ápolja Budafok egyik legszebb történelmi emlékét. Amit a kerületért tesz, az tiszta szívből jön nála. Mi, Ultras Promontor tagok ezt jól tudjuk, hiszen több alkalommal fűkaszát, gereblyét, metszőollót ragadtunk vele együtt a Mauzóleum kertjében. Minden közös munkával töltött perc egy közös ügyért szólt: szeretett Budafokunkért.
Az elismerés pillanatában a csoportunk nevében Misi egy gyönyörű, piros-fekete csokorral köszönte meg Zsuzsa munkáját. Az a meghatódottság az arcán mindent elmondott. Ez a könny nem csak az örömről szólt, hanem arról a közösségről is, ami mögötte áll.
Zsuzsa, köszönjük!
Köszönjük a kitartásod, a lokálpatriotizmusod és hogy példát mutatsz mindannyiunknak. Büszkék vagyunk rá, hogy a szurkolótársunk vagy. A te munkád is része annak a 100 budafoki évnek, amit idén ünneplünk.
És természetesen gratulálunk a többi 14 díjazottnak is - Budafok nektek is köszönheti, hogy ilyen erős közösség maradt 100 év után is. Zsuzsa, a Mauzóleum köveinél hagyott munkád örökre a budafoki Centenárium része marad. Köszönjük, hogy vagy nekünk!