Fradi Múzeum

A Fradi múzeum rejtett kincsei.



1985. augusztusában a Fradi ifjúsági labdarúgói Würzburgban vendégeskedtek az NSZK-ban, ahol tíz csapat részvételével nemzetközi tornát rendeztek. Csapatunk veretlen maradt, ám mindez csupán a harmadik hely megszerzéséhez volt elég, amiért a képen is látható díjat hozhatták haza.

A torna gólkirálya a nyolc gólig jutó Garas Zoltán lett, ám volt egy másik érdekesség is a Bayern Münhen - Ferencváros mérkőzésen, egy Beckenbauer-Albert párharc. Történt ugyanis, hogy a két legendás ikon, Franz Beckenbauer és Albert Flórián fia került egymással szembe a pályán, ahol "csatájuk", csakúgy, mint a mérkőzés döntetlenül végződött.

A Fradi Múzeum rejtett kincsei.



Nagy Béla 1944 - 2006.

A Fradi berkein belül Nagy Béla halhatatlan lett. Egyszerű, nem tanult emberként, ám hihetetlen munkabírással és szorgalommal olyat tett, amivel nevét örökre beírta a Fradi történelemkönyvébe. Ő volt az, aki papírra vet***e a Fradi történelmét, tengernyi adatot feldolgozott, majd publikus formában közkinccsé t***e. Kevés ember mondhatja el magáról, hogy próféta lett a saját hazájában, ő igen. Őt ugyanis a Fradi már életében a klub krónikásának tekint***e, eszerint bánt vele. Ahogy Nagy Béla rendkívül találékony volt a klub népszerűsítése terén, úgy a klub is találékonynak bizonyult, amikor a krónikás munkáját el kellett ismerni. Ennek egyik bizonyítéka az itt bemutatott tál, amelyet ma már ki tudja, milyen alkalomból, ám az biztos, hogy megérdemelten kapott a Fraditól Nagy Béla, a klub halhatatlan krónikása.

A Fradi Múzeum rejtett kincsei.



Ilyen az, amikor egy intézőt szeretnek a játékosai. Izsák Károly, a kor népszerű Zsazsa bácsija az FTC intézője ilyen ember volt. Ennek a szeretetnek a tárgyi lenyomata ez a márványlapra szerelt réz emléklap, amelyet az 1931/32-es bajnokság végén készítt***ek az FTC tartalék-, ifi- és Mill csapatának játékosai. Magyarázatra csak ez utóbbi, a MIll csapat szorul, ez a Magyar Ifjúsági Labdarúgó Liga (MILL) bajnokságaiban szereplő csapatot jelenti, amelyet ugyanúgy Izsák Károly "igazgatott", mint a többit. Szóval ezek a játékosok összefogtak, egy emléktáblát készítt***ek, amelyre mindannyiuk aláírását rágravírozták és ezzel lepték meg szeretett intézőjüket.

Egykori labdarúgóinkra emlékezünk.



106 évvel ezelőtt, 1920. július 12-én született Suhai István, a Ferencváros egykori jobbszélsője.

Székesfehérváron született, onnan Hódmezővásárhelyre került, ott kezdett el futballozni. Először hátvédet játszott, ám a gyorsaságát látva edzője a csatársorba küldte. Egy budapesti vakáción az egyik barátja invitálására ment el az FTC edzésére, ahol 1936-ban igazolást kapott. Az amatőr csapatban játszott, tehetségével hamar kitűnt a többiek közül, így nem csoda, hogy 1939-ben már az első csapatnál is felfigyeltek rá. Az 1939/40-es szezonban 11 bajnoki mérkőzést játszott a Ferencváros első csapatában, így mivel a csapat a szezon végén első lett, bajnoknak mondhatta magát. Azonban, mivel nem tudott állandó játéklehetőséghez jutni, a bajnokság megnyerése után a Zuglói Danuvia csapatához igazolt, onnan 1943-ban a diósgyőri DiMávag csapatában játszott. A második világháború után, a hadifogságból hazatérve az UTE játékosa lett, ahol 1950-ig további három magyar bajnoki címet nyert, majd játékospályafutását a Vasas Izzó színeiben fejezte be. Civil életéről nem sokat tudunk, ahogy halálának pontos idejét sem ismerjük, csupán annyit, hogy 1986-ban hunyt el.

A Fradi Múzeum rejtett kincsei.



Ma egy valódi kuriózumot mutatunk be., egy olyan vándorkupát, amelyet 1934-ben adtak át először. Nem ez a kuriózum, hiszen akkoriban sok vándordíj, vándorkupa volt. Sokkal inkább az, hogy ezt a kupát, amelynek teljes neve Mobiloil Vándorkupa volt, az autó-motorsportban írták ki, mégpedig KMAC (Királyi Magyar Automobil Club) szervezésében a kezdők részére rendezett motorkerékpár versenyeken. Akkoriban, 1934-ben az FTC-nek olyan erős volt az autó-motor szakosztálya, hogy a húsvétkor lebonyolított verseny végeredménye nem lehetett kérdés, a kupát az FTC "A-csapata" nyerte, Bécs Ferenc, Shmidt Károly, Pluhár Sándor összeállításban az FTC "B-csapata" előtt.

A kupán levő feliratok tanúsága szerint nem ez volt az FTC motorosainak egyetlen győzelme, 1936-ban és 1938-ban ugyancsak ők hódították el a vándorkupát

A Fradi Múzeum rejtett kincsei.



Egy nagyon régi kupát mutatunk be, amely 1909-ből való és nem a labdarúgók nyerték. Ez a kupa egy vándordíj volt, amelyet Budapest székesfőváros ajánlott fel a BAK rendezésében lebonyolított úszóversenyen az ifjúsági staféta győztesének. Mivel ez az FTC csapata lett, a míves díj ma a Fradi Múzeum gyűjteményét gyarapítja.

A Fradi Múzeum rejtett kincsei.



Volt idő, amikor a barátságos mérkőzések előtt is valamiféle emléktárggyal kedveskedtek egymásnak a csapatok. Ez történt 21 évvel ezelőtt, 2005. július 5-én is, amikor az FK Dukla Banská Bystrica (magyarul Besztercebánya) csapata vendégeskedett az Üllői úton.

Felkészülési időszak volt akkor is, a Fradi új csapatot épített, új játékosokkal is kísérletezett László Csaba vezetőedző, így a mérkőzést 1:0-ra a vendégek nyerték. Érdemes leírni a csapatunk összeállítását, 21 év után bizonyára vannak olyanok, akik nem is emlékeznek már egyes játékosainkra:

Kemenes – Bognár Zs., Tímár K., Budovinszky, Tőzsér – Grósz, Gyepes, Erős, Takács Á. – Nógrádi, Paleikov. Csere: Udvarácz, Balog Z., Nagy E., Keller, Szálkai, Csepregi, Laczkó, Szalai T., Rósa, Bajevski.

Viszont a vendégek által adott emléktárgy szép, azóta is a múzeumban emlékeztet a mérkőzésre.

A Fradi Múzeum rejtett kincsei.



1987. augusztus 17. és 20. között négy csapat részvételével nemzetközi ifjúsági labdarúgó-tornát rendezett a Ferencváros, egykori kiváló, sokszoros válogatott játékosa, Lázár Gyula emlékére. A vendéglátó zöld-fehéreken kívül két nyugatnémet és egy osztrák ifjúsági csapat vetélkedett a tornagyőzelemért. A ferencvárosi fiatalok a Tauberbischofsheim ellen 4:0-ra, a Würzburg ellen pedig 4:2-re győztek, ezzel megszerezték az elsőséget. Mögöttük az osztrák Guterbrunn végzett a második helyen, harmadik a Tauberbischofsheim, negyedik pedig a Würzburg lett. A kiírás értelmében különdíjakat is osztottak. A szakemberek a torna legjobb játékosának a 17 éves ifj. Albert Flóriánt,az egykori aranylabdás ferencvárosi csatár fiát választották meg. A gólkirály, sorsolás után — mivel öten egyaránt két gólt szereztek — a ferencvárosi Bleszák Csaba lett. A tornát hangulatos hajókirándulás zárta, egyik tárgyi emléke pedig a Fradi Múzeumot gazdagítja.

Egykori labdarúgóinkra emlékezünk.



115 évvel ezelőtt, 1911. július 7-én született Magda Béla, a Ferencváros egykori KK-győztes labdarúgója.

Tíz esztendősen kezdett focizni a grundon, majd labdarúgó karrierjét az Ifjúsági Labdarúgó Szövetség (ILSZ) berkein belül működő I. ker. ITE csapatában kezdte, ahol első igazolását 1926-ban kapta. "Felnőtté válva" első cspata 1928-ban az NSC volt, 1932-ben a TITE (Tabáni ITE) csapatához igazolt, majd még ugyanebben az évben a Budai 11 profi labdarúgója lett. Éveken át vezéregyénisége volt csapatának, ahonnan már mint a magyar válogatottban is bemutatkozott játékost, 1937. nyarán szerződt***e a Ferencváros. 1939. szeptemberéig volt a csapat játékosa, érdekesség, hogy az első és az utolsó tétmérkőzése is egy-egy KK döntő volt. 1937-ben a Lazio ellen kupagyőzelemnek örülhetett, 1939-ben az Újpest ellenében mindez nem sikerült, ott maradt a második helyezés. 1937/38-ban tagja volt a Ferencváros bajnokcsapatának , további két alkalommal újra bekerült a magyar válogatottba.

1939-ben nem volt szép az elválása a Ferencvárostól, miután klubja szerződésszegés miatt szerződést bontott vele, amit az MLSZ olymódon szentesített, hogy Magda Bélát várólistára helyezte, ami azt jelent***e, hogy több, mint egy évig nem futballozhatott. Végül 1940. nyarán kapott "kegyelmet", a Gamma FC csapatához szerződött. 1942-ben visszaamatőrizálási kérelmét elfogadták, a Gamma Szentimrevárosi SE csapatában amatőrként folytatta a pályafutását, amelyet aztán alsóbb osztályú csapatokban egészen 1951-ig folytatott.

Labdarúgó pályafutása utáni civil életéről keveset tudunk, nem sokkal 80. születésnapja előtt, 1991. június 3-án hunyt el.

Egykori labdarúgóinkra emlékezünk.



105 évvel ezelőtt, 1921. július 6-án született a Ferencvárosi Torna Club egykori emblematikus alakja, Rudas Ferenc.

Rudas Ferenc emberi léptékkel mérve kivételesen hosszú, eseményekben, eredményekben, sikerekben rendkívül gazdag életet élt meg. Olyan életet, amelyet 78 esztendőn keresztül átszőtt három betű: az FTC, azaz a Ferencvárosi Torna Club. 1938-ban, amikor az FTC labdarúgója lett, szívébe kitörölhetetlenül beleégett ennek a klubnak a feltétel nélküli tisztelete és szeretete. Megfogta őt a klubot átitató, jelmondatként is működő másik három betű, az EEE, azaz az Erkölcs, Erő, Egyetértés szellemisége. Az a szellemiség, amely egyesületen belül és kívül egyaránt közösségeket tud éltetni, amely apáról fiúra tud szállni, amely többé teszi ezt az egyesületet, mint egy egyszerű klubot, a KLUBBÁ teszi.

Rudas Ferenc jött, látott és győzött. Mint oly sokan előtte, majd kortársai és az utána jövők is, a maga személyiségét adta a nagy egészhez, miáltal a nagy egész még színesebb és gazdagabb lett. Már a kezdet kezdetén látszott, hogy hihetetlenül tehetséges játékos, aki igen nagyívű pályát futhat be a Fradiban és a magyar labdarúgásban. Ám egy pálya befutása nem törvényszerű. Hány ifjú futballistáról tudunk, akik egész életükben megmaradtak ígéretnek. Rudas Ferenc tett is azért, hogy kamatoztassa tehetségét. Az egész sportpályafutására jellemző volt az alázat. Ha edzett, akkor az edzésen, ha játszott, akkor a mérkőzésen mutatta meg, rá mindig, minden körülmények között lehet számítani. Mindig t***e a maga dolgát, hittel, becsülettel, őszintén. Nem véletlen, hogy csapatkapitány lehetett. Csapatkapitány, akire felnéztek, akit elismertek a társai. Amúgy, hozzá hasonlóan világklasszis társai, tán elegendő Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor nevét megemlíteni. A negyvenes évek második felében Rudas Ferenc volt a jobbhátvéd, akinek párja nem volt. Oszlopos tagja volt az alakuló Aranycsapatnak, a válogatottságban akkoriban előrébb járt, mint Bozsik vagy éppen Puskás. Mi minden másképp történhetett volna a magyar labdarúgásban, ha nem jön az a döbbenetes reccsenés, amely a szilánkosra tört láb szörnyű hangja volt. Az a lábtörés, amely lehet, genetikailag kódolva volt, hiszen édesapja korábban kísértetiesen azonos módon sérült meg. Lehet, a mai orvostudomány helyrehozta volna azt a lábat, akkoriban ez nem sikerült, Rudas Ferenc pályafutásának gyakorlatilag vége lett.

Elkezdődött Rudas Ferenc új élete, amely ugyancsak eredményekben és sikerekben gazdag volt. Mert akárcsak játékosként, bárhova is vet***e a sorsa, t***e a dolgát hittel, becsülettel, őszintén. Soha nem ajánlotta magát, ha hívták ment és segített. A Fradit soha nem hagyta el. Volt, hogy a Fradi Vendéglőt, volt, hogy az öregfiúk csapatot vezette, 1997 óta pedig az FTC Baráti Kört, amelynek tevékeny, aktív elnöke volt.

Egyik utolsó t***e, hogy létrehozta a Rudas-rendet, amelynek első 23 tagját (a szám Rudas Ferenc válogatottságainák számát jelenti) ő maga jelölte ki azon emberek széles köréből, akik önzetlenül t***ek valamit a Fradiért.

Életéről regényt lehetne írni, abból nem is egy könyv született is már. Ajánljuk a fiatalabb nemzedéknek, vegye kezébe ezen könyveket, olvassa el Rudas Ferenc gondolatait, sokat lehet belőlük tanulni. Attól az embertől, aki egész életét a Fradiban élte, rengeteget tett a Fradiért.