Keresztanyu.upfitness

Kezdolap
Magyarország
Gyomaendrod
Keresztanyu.upfitness

Edzés, ami számol a valódi életeddel. ✨
🏠 Otthoni edzések + UP! Klub
🤰 Kismama mozgás – szakmai tartalmak
💙 Női erő, rendszer és közösség
A Te szárnyaid.

A Te utad.

29/09/2026

Végre működik.
Gyorsan tegyünk rá még kétszer annyit.
Ismerem ezt a reflexet.

Ha néhány alkalom után már jobban bírom, nem lihegem végig az egészet, esetleg még jól is esik, az agyam rögtön ugrik:
jó, akkor most emeljünk.
Legyen hosszabb, nehezebb, gyakoribb, mert ami kicsiben működik, az kétszer annyiban nyilván kétszer olyan jól fog.
Hát… nem mindig. 😄

Az edzés attól fejleszt, hogy olyan terhelést adsz a testednek, amihez még alkalmazkodnia kell, de amiből regenerálódni is tud.
Ha mindent egyszerre tekersz fel, könnyű összekeverni a fejlődést azzal, hogy egyszerűen csak jól elfáradtál.

A következő lépés lehet nagyobb súly vagy hosszabb edzés.
Lehet viszont pontosabb kivitelezés, tudatosabban egymás mellé tett edzések, jobb terheléselosztás, vagy még egy hét ugyanazzal, mielőtt ráteszel.

Nem kell minden alkalommal bizonyítanod, hogy többre vagy képes.
Inkább azt érdemes tudnod, mitől fogsz valóban fejlődni, és merre szeretnél továbbmenni.

Ha az ingyenesen elérhető 7 napos Rutinindítóval már visszakapcsolódtál, innen jön a következő kérdés: hogyan építs tovább abból, amit elkezdtél?

Erre készült a GET UP! Program is.
Arra,hogy fokozatosan továbbépítsük azt, ami már működik.

Ha te még csak most kapcsolódsz vissza a mozgáshoz, semmiről nem maradtál le.
Neked továbbra is ott a 7 napos, ingyenes UP! Rutinindító. (Link : Insta Bio-ban )

Te is hajlamos vagy rögtön feltekerni mindent, amikor végre kezd jól menni? 😄

26/09/2026

Egyre kevésbé szeretném ahhoz kötni, hogy jól vagyok-e, hogy éppen mim van, mim nincs, vagy mi az, ami talán soha nem lesz.
Sokkal jobban érdekel, hogy közben mennyire tudok jelen lenni a saját életemben, és észrevenni, hol kell változtatnom, többet adnom vagy éppen visszavennem. 💙

25/09/2026

Nálam a mozgás egyébként nem huszonévesen kezdődött.

Már általános iskola első osztályától Judozni jártunk a tesómmal, és ebben is apa volt mögöttünk.
Ő valahogy végig ott volt a mozgásos életem hátterében.

Aztán amikor később már teljesen más formában kezdtem újra felépíteni a mozgást az életemben, megint ott volt mellettem.

Nem írt edzéstervet, nem hajtott, nem mondta meg, mennyit kellene teljesítenem.

Csak annyit mondott:

„Csak essen jól.”

Amikor újrakezdtem, heti háromszor edzettem.
Hétfőn, szerdán, pénteken.
Öt egyszerű saját testsúlyos gyakorlat, három körben.

És hónapokig ugyanazt csináltam!
Nem kellett minden alkalommal valami újat kitalálnom. Tudtam, mi következik, és egyszerűen csináltam.

A futás ugyanez volt: három kör a gyomaendrődi suli körül, aztán egyszer csak négy lett.
Később öt.
Majd meguntam a körözést, és elindultam egy irányba.

Az otthoni gyakorlataimat is meguntam idővel, jöttek a csoportos órák, később a futás lett a fő irány, mellette otthoni edzés és jóga.

Nem azért léptem tovább, mert valaki azt mondta, hogy most már többet KELL csinálnom. Egyszerűen egy idő után én kértem a többet.

A szervezetem alkalmazkodott én pedig előbb megszoktam, aztán megszerettem azt, amit csinálok.
Ebből a „csak essen jól”-ból lett később számtalan félmaraton, egy 27 kilós fogyás, az is, hogy edző lettem, szülés után újabb közel 30 kiló mínusz.

Előbb lett belőle szokás, mint teljesítmény.

Talán ezért gondolom ma is azt, hogy ha valaki tényleg életmódot szeretne változtatni, először nem az a dolga, hogy minél gyorsabban fejlődjön.

Előbb szokja meg.
Találja meg benne azt, amiért jó visszatérni hozzá a többnek, a nehezebbnek, a gyorsabbnak majd eljön az ideje.

Közben pedig elkezded megismerni saját magadat is: mikor kell még egy kicsit menni,
mikor kell visszavenni,
mi esik jól,
mi nem,
és mi az, amit csak azért erőltetsz, mert szerinted „így kell”.

Szerintem valahol itt kezdődik az önismeret is.

Lassan járj, tovább érsz.
Vagy ahogy apa mondta: csak essen jól. 💙

24/09/2026

Az újrakezdésnél hajlamosak vagyunk már az első héten úgy viselkedni, mintha bizonyítanunk kellene, hogy most aztán tényleg komolyan gondoljuk.

Legyen rendes edzés.
Legyen elég hosszú.
Legyen látványos.
Érezzem, hogy csináltam valamit.

Ha hosszú távon szeretnél változtatni, először nem az a feladatod, hogy megmutasd, mennyit bírsz.
Inkább az, hogy megtaláld azt a mozgást és azt a ritmust, amihez holnap is van kedved visszatérni.

Nálam annak idején a „csak essen jól” volt az egyik legfontosabb kapaszkodó. Nem gondoltam túl, csináltam. Aztán figyeltem. Hagytam időt magamnak. Egy idő után pedig már nem azért csináltam többet, mert „kellett”, hanem mert a testem és én is készen álltunk rá.

Előbb legyen valami, amihez jó visszatérni.
A fejlődés ráér utána megérkezni.

Lapozd végig, és válassz ki belőle egy mondatot, amit most neked kellene gyakrabban mondanod magadnak. 💙

Ha pedig még tényleg az első lépésnél tartasz,
a 7 napos UP! Rutinindító pont erre való:
rövid, otthon végezhető mozgásokkal segít visszakapcsolódni, mielőtt megint túl nagyot akarnál kezdeni.
Link Insta Bio-ban 🩵🩵🩵🩵

22/09/2026

Van egy jó hírem. 💙

Készítettem egy rövid videókból álló mini sorozatot, ami segíthet abban, hogy újra visszakapcsolódj a mozgáshoz, könnyebben elkezdj, és lassan kialakíts magadnak egy működőbb rutint.

Ez lett a 7 napos UP! Rutinindító.

7 rövid, otthon végezhető teljes te**es rutin, kezdéshez vagy újrakezdéshez.

Nem kihívás.
Nem kell minden nap tökéletesen teljesítened.
Ha kimarad egy nap, nem kell újrakezdened, csak folytatod onnan, ahol tartasz.

Ha most jól jönne egy egyszerű kapaszkodó, innen ingyenesen el tudod kérni:👇🏼

https://up-fitness-noknek-6xsssc.subscribepage.io/

A rendszeresség nem korlát, hanem kapaszkodó. 💙

21/09/2026

Az izomláz tök jó. Egészen addig, amíg a wc-re leülés nem válik az aznapi legnehezebb gyakorlatoddá.
😅
Ha új mozgást kezdesz, új gyakorlatokat végzel, vagy hosszabb kihagyás után térsz vissza, teljesen természetes, hogy másnap érzed az izmaidat.
Sőt, én is szeretem azt a kellemes izomlázat, amikor érzed, hogy dolgozott a tested.
Csak ennek is vannak fokozatai.

Van az:
„aha, tegnap lábaztam.”

És van az:
„Dávid, kérlek, tolj fel a lépcsőn.” 😂

A kettő között pedig elég nagy különbség van.
Az izomláz nem ellenség, de nem is olyan mérőeszköz, amiből meg lehet mondani, mennyire volt jó az edzésed.
Ha egy új inger után enyhén-közepesen érzed az izmaidat, teljesen rendben van.
Ha viszont napokig alig tudsz normálisan mozogni, minden lépcsőzés külön projekt, és a következő edzés gondolatától is kiráz a hideg, akkor valószínűleg nem az történt, hogy „na, ez aztán hatékony volt”.
Egy kicsit túllőttél a célon.
Ez újrakezdésnél különösen könnyű l, mert már mennél. A lelkesedés megvan.
Az izmaid viszont még csak most kapják újra sorozatban az ingert.

Az első néhány alkalomnak nem kell nyomtalanul elmúlnia csak nem kell három napra emlékezetessé tennie minden egyes székre leülést. 😅

A cél az, hogy kapjon ingert a tested, alkalmazkodjon hozzá, és pár nap múlva újra tudj edzeni.
Nem az, hogy egyszer nagyon odatedd magad, aztán egy hétig regeneráld a hőstettet. 💙

19/09/2026

Azt éreztem, ideje egy kicsit jobban elmondanom, ki vagyok és miért beszélek ennyiféle dologról ezen az oldalon. 😄

A mozgás a munkám és az UP! gerince, de az életemben nem különül el az anyaságtól, a nőiségtől, az önismerettől, a gyerekek világától, a pszichológiától vagy attól, hogyan próbálok én is egyensúlyozni a saját szerepeim között.

Szóval itt nem csak edzés lesz.

Ha valamelyik gondolatban magadra ismertél, írj vagy hagyj itt egy jelet.
Legalább tudom, hogy nem egyedül beszélek a falnak. 😄

17/09/2026

Vannak olyan életszakaszok, amikről kívülről úgy tűnik, mintha hátralépnél, közben pedig belül elképesztően sokat tanulsz, sokminden érik be.

Nekem ilyen volt az elmúlt 3 év.
Várandósság és 2 kisbabás év.

Nem egyszerűen kevesebbet dolgoztam, hanem egészen más dolgokat tanultam meg a munkáról, a saját határaimról, az időről, a pénzről, a felelősségről és arról, hogy a „még egy kicsit bírom” nem mindig erény.
Sőt, néha éppen az a fejlődés, amikor már időben felismered, hogy valamire azt kell mondanod: most nem.

Közben a magamba vetett hitemre is egészen másképp nézek.
Sokáig azt gondoltam, hogy az önbizalom egy pont, ahová egyszer majd megérkezünk, onnantól pontosan tudjuk, kik vagyunk, mire vagyunk képesek, és kész.
Mostanra már inkább azt érzem, hogy szintjei vannak.
Az élet időről időre elénk tesz valamit, amivel megkérdezi:
Tényleg látod már, mire vagy képes?

Egyre kevésbé hiszem, hogy ehhez mások engedélyére vagy visszaigazolására kell várnunk.
Nekünk kell végre tisztán látnunk magunkat.

Ezért szeretem azt a gondolatot is, hogy nem ugyanazt a leckét kapjuk újra és újra.
Ugyanannak a spirálnak egy következő fordulatán találkozunk vele.
Ismerős a helyzet, csak közben mi már máshol tartunk.

Ha ezt észre tudjuk venni, szerintem az már önmagában annak a jele, hogy haladunk.

Volt olyan időszak az életedben, amiről azt hitted, hogy visszavetett, aztán később rájöttél, mennyi mindent adott hozzá ahhoz, aki ma vagy? 💙

16/09/2026

Te melyikbe szoktál legkönnyebben belecsúszni? 1–5 jöhetnek a kommentek ⬇🥰😇

16/09/2026

Szerdai személyes gondolatok
Volt már olyan, hogy inkább nem csináltál semmit, mert úgy érezted, 10–15–20 percnek úgysem lenne értelme?

Szerintem nagyon könnyű belecsúszni ebbe.

Ha már edzek, akkor legyen rendes edzés.
Ha újrakezdem, akkor most tényleg odateszem magam.
Ha régen többet bírtam, nehogy már most húsz perccel bohóckodjak.
Másnál pedig nincs is ott a „régen”.
Lehet, hogy még sosem jutott el arra a pontra, ahol igazán erősnek vagy fittnek érezte magát.
Sokszor nekifutott, csak valahogy mindig túl nagy lett a terv ahhoz képest, ami akkor belefért az életébe.

Én sokáig inkább a másik véglet voltam.
Egy betegség után például nem egy könnyű futással tértem vissza.
Elmentem közel 18 kilométert futni hegyen, nagyjából olyan tempóban, mintha előtte semmi nem történt volna.
Fejben teljesen logikusnak tűnt.
Tudtam, hogy én ennél többre is képes vagyok.
Csak éppen akkor és ott nem voltam rá képes.
A térdem ezt utána elég egyértelműen közölte is velem.

Talán ezért sem értek egyet azzal, amikor azt hallom, hogy egy 10–15–20 perces edzésnek nincs értelme.

Lehet, hogy ma pont ennyi fér bele.
Lehet, hogy most innen tudsz elindulni.
Lehet, hogy ebből lesz jövő héten még egy alkalom, később harminc perc, egy nagyobb súly vagy egy erősebb edzés.

Nem az számít, hogy a kezdőpontod elég látványos-e.
Az számít, hogy tudsz-e rá építeni.

Nekem ma már sokkal többet ér egy húszperces edzés, ami után van következő, mint egy olyan, amivel egyetlen nap alatt akarom bebizonyítani, mire vagyok képes. 💙
❤️

Cím

Gyomaendrod

Telefonszám

+36202822797

Weboldal

http://www.upfitness.hu/

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Keresztanyu.upfitness új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.