23/09/2026
Az ADHD három arca – amit egy vizsgálati helyzet nem mindig mutat meg
Nemrég szakszolgálati vizsgálaton jártunk, saját kérésemre. A gyerekem a vizsgálaton intellektuális kihívást jelentő feladatokat oldott meg nagyon profin. Figyelt, együttműködött, gondolkodott, válaszolt, teljesített.
A vizsgáló személy a fentie miatt kétségbe vonta szülői állításomat, miszerint a gyereknél fenállnak az Adhd tünetei.
(Szerencsére a pszichiáter nem.)
De mi lehetett az oka annak, hogy így ítélte meg?
A szakember nem látta a gyereket korábban,
nem látja a mindennapokban,
és azt sem látta, milyen állapotban jött ki a vizsgálatról. Én viszont igen. :-(
Ez nyilván nem azt jelenti, hogy egy vizsgálati helyzetben látott teljesítmény ne lenne fontos információ. Az.
De egy összetett kérdésben ez csak egyetlen szelete annak a képnek, amelyből érdemes kiindulni.
Szerencsére pl. maga az ADHD diagnosztika nem egyetlen feladatra vagy egyetlen tesztre épül.
A kivizsgálás során többek között azt vizsgálják, hogy
a tünetek mióta állnak fenn,
több élethelyzetben is megjelennek-e,
milyen hatással vannak a mindennapi működésre,
és milyen információkat adnak a gyereket különböző helyzetekben ismerő emberek.
A lehetséges társuló vagy hasonló tüneteket okozó állapotokat is figyelembe kell venni.
Vagyis: nem csak azt érdemes nézni, hogy mit tud megcsinálni egy gyermek egy adott pillanatban, hanem azt is, hogyan működik hosszabb távon és különböző környezetekben.
Fontos kérdés, hogy egy adott szakembernek mi a kompetenciaterülete, milyen állapotok kivizsgálásában van tapasztalata, és mennyire gyakran találkozik összetett esetekkel.
Különösen akkor, amikor például autizmus mellett merül fel ADHD gyanúja, hiszen ilyenkor több, egymással részben átfedő tünetet és lehetséges magyarázatot kell elkülöníteni.
És ha már az ADHD-ról beszélünk, fontos azt is tudni, hogy az ADHD nem mindenkinél ugyanúgy jelenik meg.
A DSM-5 és a BNO-11 alapján az ADHD tünetei három fő megjelenési formában írhatók le: a főként figyelemhiányos, a főként hiperaktív-impulzív, illetve a kombinált megjelenési formában.
Az ADHD három megjelenési formája
1. Főként figyelemhiányos megjelenési forma
Ilyenkor előtérbe kerülhet a figyelem fenntartásának, a szervezésnek, a feladatok követésének és befejezésének nehézsége, a feledékenység, az elterelődés vagy a dolgok elvesztése.
2. Főként hiperaktív-impulzív megjelenési forma
Ilyenkor hangsúlyosabb lehet a nyugtalanság, a fokozott mozgásigény, az impulzivitás, a várakozás nehézsége vagy a közbeszólás.
3. Kombinált megjelenési forma
Ilyenkor a figyelemhiányos és a hiperaktív-impulzív tünetek egyaránt jelentős mértékben jelen vannak.
Ezek nem merev, egész életre szóló típusok, mert az ADHD megjelenési formája idővel változhat.
Ha az ADHD-ról elsősorban a látványos mozgásigény, a fészkelődés vagy az impulzivitás jut eszünkbe, könnyen elsiklhatunk egy olyan gyermek nehézségei felett, aki csendesebb, jó képességű, együttműködő, és egy strukturált helyzetben akár kifejezetten jól teljesít.
A jó teljesítmény önmagában nem zárja ki az ADHD-t.
A magas intellektuális képesség és az ADHD is jelen lehet ugyanannál a gyermeknél.
Sőt. Kutatások szerint a magasabb kognitív képességek és a kompenzációs stratégiák bizonyos esetekben kevésbé láthatóvá tehetik a nehézségeket, ami a felismerést is megnehezítheti.
Nálunk is évek óta rengeteg külső segítség van: napirendek, előrejelzések, emlékeztetők, rutinok, pozitív megerősítés, rengeteg gyakorlás. Ezek annyira beépültek a család életébe, hogy nem is gondollnám, hogy ilyen sokat jelentenek. Pedig amikor ezek a kapaszkodók valamilyen okból eltűnnek, egészen más kép jelenhet meg.
Valami otthon marad, amit el kellett volna vinni a suliba. Valami elveszik. Egy több lépésből álló feladatnál elakad. Nehéz elkezdeni vagy befejezni. Könnyen elterelődik. Vagy egyszerűen nem tudja, mi legyen a következő lépés.
A kérdés ezért nem csak az, hogy képes-e rá, hanem az is, hogy milyen körülmények között képes rá, mennyi támogatással, és mi történik akkor, amikor ezek a kapaszkodók nincsenek jelen.
Talán ezért fontos számomra ez az egész történet.
Mert egy gyermek működését nem mindig lehet egyetlen helyzetből megérteni.
Érdemes mellé tenni a fejlődéstörténetet, a hétköznapi működést, az iskolai tapasztalatokat, a szülői megfigyeléseket, a különböző környezetekben megjelenő mintázatokat – és természetesen a szakember vizsgálatát is.
A szülő nem diagnosztizál.
De a szülő látja a hétköznapokat.
És ezek az információk nem a szakmai kivizsgálás helyett vannak, hanem annak fontos részei lehetnek.
-----
Egészségügyi szakmai irányelv (2020): A hiperkinetikus zavar (figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar) kórismézéséről, kezeléséről és gondozásáról.
