Trifanny

CSB 🇭🇺 5000 m 💚 - 08.28.

A tavaszi pálya 10.000 után, itt volt az idő, hogy 5000-en is rajthoz álljak. Már régóta ígértem Gergely Palágyi -nak, hogy indulok a csapat bajnokságon, de mindig ütközés volt valamilyen triatlon versennyel. Na, de idén végre ott tudtam lenni. 😀

Életem első 5000 m-e volt pályán és most nagyon jól mutatna ide írni, hogy élveztem minden pillanatát, de nem így volt. 😅
Végig olyan érzésem volt, mintha valaki folyamatosan visszafelé tolna, plusz a meleg sem kímélt. Jó, most leírtam a kifogásokat, de az az érzésem, ha csak magam miatt futottam volna, lehet kiállok 2,5 km-nél. 😄
Végül sikerült 21:27-es idővel abszolválni és még egy plusz kört is lefutni (természetesen azt nem számolták bele az időmbe)

Először nagyon csalódott voltam, majd eszembe jutott, hogy nem erre készülünk kifejezetten. Persze ez nem egyenlő azzal, hogy elégedett lennék vele, de egy oké eredménynek fogom fel. Jövőre pedig lesz mit megjavítani. 🏃🏽‍♀️

Nagyon köszönöm a befogadást a csapatba, hihetetlen élmény, amikor mindenki szurkol mindenkinek és egy támogató közegben érzi magát az ember. 💚
Mindenki nagyon odatette magát és végül sikerült a feljutás is a második divízióba. 🔥

Legközelebb pedig vasárnap állok rajthoz, a Mondsee Triathlon féltávján. 🏁🌺

Zobákbánya Időfutam - 10 km ITT - WElit 🥇

Ismét verseny hétvége volt. Szuper nap egy szuper csapattal. 🤩
A pálya is nagyon tetszett, kifejezetten jó volt végre a megszokott sík helyett egy kicsit a dombok között bringázni. 🚴🏽‍♀️⛰️

Nagyon köszönöm a sok segítséget, hiszen így tényleg csak arra kellett koncentrálnom, hogy minél jobb időt tekerjek. 🔥

ZENGŐ Sportegyesület
Achilles Majzik
Pistyúr Bence

Időfutam Országos Bajnokság 🇭🇺
2026.06.24.

19 km 🚴🏽‍♀️

Idén már hatodik alkalommal indultam az időfutam OB-n, amely szokásosan Debrecenben, a Bocskaikertben került megrendezésre.

Az időjárás, ahogy illik, tartotta magát a hagyományokhoz. 🏜
Erről a versenyről soha nem írok hosszabb beszámolót, a pálya a szokásos, rajttól célig pedig túl kell élni és a maximumot hozni. 🙂⚡️
Tegnap sikerült 27:21-es idővel teljesíteni a 19 km-t, és ez az elit női 3. helyet jelentette. 🥉

Nagyon hálás vagyok a rengeteg segítségért, amit kaptam. Nekem kizárólag annyi volt a dolgom, hogy tekerjek.
Köszönöm a segítséget Lepold Zoltán és Achilles Majzik , valamint a kölcsön kerekeket és a felkészítést Bence Pistyúr .

ZENGŐ Sportegyesület

Most egy „hosszabb” edzős szakasz következik, majd jöhetnek újra a versenyek. 💥

Keszthely Triatlon '26 – Középtávú OB

1,9 🏊🏽‍♀️ - 86,3🚴🏽‍♀️ - 21🏃🏽‍♀️

Számomra ez volt a 4. középtávú OB Keszthelyen és ismét vegyes érzésekkel volt telített. 🎢

A verseny reggele szinte zökkenőmentesen telt. Időben odaértünk, bedepóztunk, az egyetlen „kellemetlenség” az volt, hogy kérnem kellett egy új számot a rajtszámtetkómhoz, mivel fordítva ragasztottam fel a 3-ast. 🙈

A rajtba állva jól éreztem magam, bár a víz elég hideg volt. Már csak arra vártam, hogy elinduljunk végre.
10:00 rajt. Annak ellenére, hogy sikerült jó helyre állni, maga a rajt nem volt kellemes élmény. Sőt, az első bójáig igazi küzdelem volt. Különösebb dolog nem történt, inkább csak szerencsétlen voltam. Beszorultam valaki mögé, majd összezártak előttem, a csípőmnél éreztem, hogy arrébb tolnak… A víz hőmérséklete sem segített, hiába volt rajtam neoprén, a lábfejemet teljesen átjárta a hideg, egy darabig azon aggódtam, nehogy elkezdjen görcsölni.
Valahol az első bóját elhagyva kezdtem rendeződni és megtalálni önmagam, felvettem egy ritmust, amiben tudtam haladni. A bal szélen maradva sikerült kicsit előzgetni, de valójában onnan már csak arra törekedtem, hogy haladjak és minél hamarabb partot érjek.
⏱️🏊🏽‍♀️ 30:36

A vízből kifutva rohantam is a depóba, ahol szokás szerint sikerült nem kevés időt töltenem. Hirtelen azt se tudtam, hova dobjam a neoprént, úgyhogy áthajítottam a futócipőm felett, minél közelebb a bringaállványhoz, hogy ne zavarjon senkit. Igyekeztem minél gyorsabban magamra venni mindent – na ez az, amiben senki ne rólam vegyen példát - majd felülve a bringára megpróbáltam rendezni a gondolataimat.
A kátyúkkal telített új kivezető nem igazán jött be, de nem volt mit tenni, valahol ki kellett jutni a pályára.
A bringa viszonylag jól telt. Figyeltem a frissítésre és próbáltam olyan tempóban haladni, hogy ne nyírjam szét a lábaimat az emelkedőkön, de azért haladjak is. Kicsit több, mint egy percet javítottam a tavalyi időmön. Nem sok, de ez is valami.
⏱️🚴🏽‍♀️ 02:35:04

Visszaérve a depóba, gyorsan leraktam a bringát, futócipő fel, bukó le, egy korty víz és indultam is futni.

Az első köröm még viszonylag jól telt, bár azon meglepődtem, hogy kimondottan terep verseny feeling volt a pálya bizonyos részein. Az első frissítőpont előtti kövek nagyon nem hiányoztak.
Szerettem volna átírni az eddigi rossz élményeket, amiket eddig átéltem a keszthelyi futókörökön és nem tagadom, kicsit motoszkált a fejemben, hogy a tavalyi és az az előtti kellemetlenségek meg fognak-e találni és hát…
Az első frissítőknél még úgy haladtam el, hogy nem kellett megállnom, (természetesen frissítettem, csak azt menet közben tettem) a Tuttos sátor előtt pedig egy külön élmény volt elfutni olyan szurkoló tábor gyűlt össze, de a pálya más pontjairól is hallottam a nevem, ami nagyon jól esett.
És hogy ez a keszthelyi élményem se legyen felhőtlen, a második körtől egyszerűen szétestem. Nem tudom mi történhetett, lehet előbb kellett volna megenni a futásra szánt gélt… Egyszerűen csak nem ment úgy, ahogy szerettem volna. Szégyen vagy nem szégyen, néhol belesétáltam. Ez a része most egyszerűen nem ment. De most nem akartam kiállni. Talán el van átkozva számomra ez a pálya. (Nem vagyok babonás, de lehet az leszek ezután, mivel még a rajtszámomban szerepelt a 13 😐 )
Na, de lehet a frissítést kell még tökéletesebbre csiszolni vagy fejben elhinni, hogy ott, azon a pályán is tudok 1:40 alatti félmaratont futni. ⚡️
⏱️🏃🏽‍♀️ 1:52:33 🫣

🥈 Végül 5 óra 3 perces idővel érkeztem a célba, ami korosztályban a 2. helyre volt elég. Volt, aki már megjegyezte, hogy sokan örülnének ennek az eredménynek, de nehéz ezt úgy elfogadni, hogy tudom, sokkal jobbra is képes vagyok. Igaz az előző hetekben eluralkodott felettem az allergiám és eléggé megnehezítette az edzéseimet, de nem akarok kifogásokat keresni, ez most ilyen lett.

Nagyon köszönöm mindenkinek, aki szurkolt és bíztatott, a helyszínen vagy épp a távolból. A hangulat ismét zseniális volt, de azért már jó lenne egyszer igazán jó idővel célba érni Keszthelyen.
Nagyon hálás vagyok minden apró segítségért, amit a felkészülés vagy a verseny alatt bárkitől kaptam, legyen az akár egy bíztató szó.
Külön köszönet edzőmnek, Bence Pistyúr és Nagy Gergely az úszóedzésekért. 🫶
Na meg persze anyának, Jolán Hajduné Horváth, aki nagyban hozzájárult, hogy ottlehettem. 🩷

Az edzések mennek tovább, a következő állomás pedig az Időfutam OB Debrecenben.

TuttoBici Bottecchia SE 💛🖤

Vivicitta Félmaraton - 2026

Már nagyon rég indultam kimondottan futóversenyen. Eddig mindig elvitte a triatlon a fókuszt, de az egyik célom idénre, hogy a futóversenyek is helyet kapjanak a naptárban. Természetesen még mindig triatlon prioritással.

Gondoltam, mivel ez most „csak” futóverseny lesz, értem ezalatt, hogy nem kell triatlonos holmikkal felpakolva útnak indulni, nem kell vinnem a biciklit, egyedül is meg tudom oldani a helyszínre jutást és majd stressz mentes lesz a készülődés is. Ez valamelyest így is volt, csakhogy jó ötletnek tűnt a 26-os buszt választani, hiszen az úgyis bemegy a Margitszigetre. Igen ám, csakhogy az Árpádhídról lekanyarodva kiderült, hogy nemcsak mi a buszon lévők akarunk versenyezni, és egy hosszú, araszoló kocsisorba kellett becsatlakoznunk. Hosszú percekig álltunk ott. Szerintem mindenkinek ugyanaz lehetett a fejében – Oké, most kéne leszállnom, aztán utolsó simítások: cipő csere, egy gélt enni, rajtszámot feltűzni, ruhatárba a cuccokat leadni, gyors mosdó, aztán a sziget másik végéből induló rajtot elérni úgy, hogy még egy érdemleges melegítés is férjen bele. És akkor ezt mindet letudni kevesebb, mint egy órán belül. (Pedig most kivételesen időben elindultam. 😅 )
Hosszas kérlelés után a sofőr ajtót nyitott és végre leszállhattunk.
Szerencsére találtam egy üres padot, ott át tudtam venni a cipőmet, a rajtszámot is magamra tettem, majd gyorsan még váltottam pár szót edzőmmel. Utána már nem volt sok időm, leadtam a táskámat és elindultam futva a rajtba, hogy a melegítés is meglegyen, a gélt pedig menetközben ettem meg. Szerencsére azért maradt még elegendő időm, így az uszoda előtt csináltam pár repülőt, majd beálltam a rajtba.
Pontban 9-kor el is rajtoltunk. Kíváncsian kezdtem, azt hiszem elszoktam a futóversenyektől, mivel meglepett, hogy mekkora tömeg van körülöttem. Triatlonban már megszoktam, hogy az úszás és a kerékpár jobban szétszedi a mezőnyt és a futópályán már nem kell előre törni, de ez most más kávéház volt, ezzel kellett kezdeni valamit.
Annyira nem voltam bátor az elején, mármint az előrébb jutás tekintetetében. Kicsit féltem, hogy rányomnak a padkára, így inkább elkerültem egy esetleges bokatörést. Mondjuk így is sikerült a végére tervezett tempót az első pár kilin megfutni, de azért annyira nem csúsztam szét, mint az elmúlt nyár legtöbb versenyének futásain. 🥴 Próbáltam egy olyan ritmust megtalálni, amit végig tudok tartani és haladok is. Maga a pálya is tetszett egyébként, kivéve amikor a macskaköves részhez értünk, ami még sunyin emelkedett is. Ott csak túl akartam lenni rajta. De szerencsére fel- fel tűntek ismerős arcok a pálya széléről szurkolva, így mindig megadták a kellő lendületet.
Valójában különösebb dolgok nem történtek a futás során, egyedül 11 kili környékén éreztem, hogy picit szúr az oldalam. Ott egy kicsit vissza kellett fogni magam, de megállnom szerencsére nem kellett. Néha még picit visszatért a szúró érzés, de igyekeztem arra koncentrálni, hogy csak futnom kell.
Ami még szintén szuper volt, hogy rengeteg baráttal futottam össze a mezőnyben (szó szerint hahaha), ezek a pillanatok is mind plusz erőt adtak, főleg a kietlenebb és hosszú, mindenféle szurkolástól mentes övezetekben, mert sajnos ilyenből is akadt. Az utolsó pár kilométeren már visszafelé számoltam fejben. „Már csak 5 kili. Az olyan, mintha egy sprint triatlon versenyen lennék, mindjárt itt a vége.” Ahogy befordultunk a szigetre hatalmas tömeg fogadott minket, üvöltött a zene, tudtam, hogy innen tényleg nincs messze a cél. De az utolsó km-re még elfordítottak minket a Hajós sétányra, ami számomra a legszörnyűbb kilométer volt a verseny alatt. Se egy hangfal, se egy dobos, itt- ott elszórva egy két szurkoló akadt csak. Nagyon fura érzés volt a nagy hangzavarból átkerülni abba az ingerszegény környezetbe. De csak eljöttek az utolsó méterek, és célba értem. 🏁

Az időm végül 1:36:54 lett. Nem ez volt a cél, jobban örültem volna egy 1:30 elejének, de csalódott sem vagyok. Podersdorf óta, ami augusztus végén volt, ez volt az első versenyem, én meg általában nyár végére kerülök a legjobb formámba. Szóval így szezon kezdésnek, kilépve a téli zsibbadtságból elégedett vagyok ezzel az eredménnyel.

Tényleg nagyon hálás vagyok a sok szurkolásért a pálya szélén, nagyon jól tud esni ilyenkor, mikor a nevemet hallom. 🫶
Mint általában a versenyek, ez is egy szuper nap volt, ilyenkor mindig jó ismerősökkel, barátokkal találkozni.
Úgy gondolom egy pozitív nappal indult a szezon. Remélem ennél már csak jobb lesz.

Még lógtam a szezonomat összefoglaló beszámolóval. Megpróbáltam megragadni a lényeget és nem egy hosszú és unalmas szöveget írni, úgyhogy, akit érdekel itt egy kis olvasni való. 😊

Nagy reményekkel vágtam neki a 2025-ös triatlon szezonnak. Az alapozás alatt sikerült jóval magasabb óraszámban edzenem, mint az előző években, így kicsit naivan azt gondoltam, bármilyen nehézség is legyen, ez már bőven elegendő lesz a jobb versenyeredményekhez. De annyira nem alakult ez zökkenőmentesen. Sőt...

Természetesen figyeltem alapvető dolgokra is és van, amit tudok, hogy még helyre kell tennem (például alvás). Olyan is volt, amiről azt hittem, hogy elég jó az ahogy csinálom (frissítés), majd konkrétan arcon vágott a valóság.
Mentális oldalról sem volt egyszerű. Néha úgy éreztem, annyi mindent kell egyszerre megoldanom, kézben tartanom, hogy sokszor még dél se volt, de egyszerűen már belefáradtam a sok agyalásba.

Most sikerült összeírnom jó sok negatív tényezőt, de nem azért, hogy ezekkel magyarázkodjak vagy, hogy komor hangvétele legyen az írásomnak. Inkább csak szeretném leírni, hogy mennyi mindent tanultam és remélem, hogy a jövőre már sokkal okosabban, összeszedettebben tudok majd versenyezni.

Szóval volt itt minden. Első verseny feladás, rengeteg kudarc élmény, szorongás (nem a sport miatti) majd nyár végére valahogy sikerült úgy rendezni a dolgokat, hogy mondhatni összeállt egy kép és sikerült eddigi legjobb időmet teljesíteni Podersdorfban egy féltávos versenyen.
Van bennem egy kis keserű érzés azzal kapcsolatban, hogy lehet a többi versenyem is alakulhatott volna jobban, ha már legalább pár dolgot tudok és alkalmazom is azokat, de azt hiszem ez az egész nyár nagyon sok szempontból egy hatalmas tanítás volt most számomra.

Elkezdtem jobban foglalkozni a frissítéssel. Meg kellett értenem, hogy a magasabb szénhidrát bevitel versenyen, valamint az edzéseken, nem a mumus, hanem az energiaforrás. És tudom, ez azért elég amatőr hiba, de talán nem is a megértéssel volt itt gond, hanem megtanulni helyén kezelni, mi is valóban a szénhidrát. Nem attól rettegni, hogy holnap szumóbirkózóként kelek ki az ágyból...

Egy másik dolog, ami pedig úg érzem mentálisan volt nagy segítség, az az, hogy írtam. Nem szépirodalmi alkotásokat, hanem csak úgy a naplómba. Szinte mindenhova vittem magammal és amikor úgy éreztem, csak leírtam a gondolatokat, érzéseket, amik bennem kavarogtak. Ezáltal néhány kérdésemre magam is megtaláltam a választ.

Persze ezek mind olyan dolgok, amiken még mindig van mit javítani, de ez is igazolja, hogy olykor elég csak pár apró dolgon változtatni, mert már annak is valamilyen hatása lesz.

Ami mellett még nem mehetek el, az az, hogy mennyire hálás vagyok azokért a barátokért, edzőstársakért, ismerősökért, akik bármilyen módon, de segítettek valamiben. Egy- egy jó tanács, egy beszélgetés, a hangulat, a légkör, amiben benne voltam/ vagyok. Köszönöm! 🫶

Szóval, ha összegezni szeretném a szezont, nem mondhatom rá, hogy rossz volt, ahogy azt sem, hogy jó. Tényleg nagyon sokat tanított és egy elég izgalmas fejezet volt az életemben. Megyünk tovább és jövőre remélhetőleg sokkal okosabban fogok tudni versenyezni. 🙌✨️

Austria Triathlon Podersdorf

Két éve rövid táv, most pedig közép.

1,9 🏊🏽‍♀️ 90 🚴🏽‍♀️ 21 🏃🏽‍♀️

Eddig nem igazán alakult úgy a szezon, ahogy szerettem volna, úgyhogy itt volt az idő revansot venni.
A cél pedig az volt, hogy okosan versenyezzek.

🏊🏽‍♀️ Úszás: 0:30:56
Ez az úszás most nem volt annyira jó élmény, mint az elmúlt két versenyen és az idővel se vagyok elégedett, de ez most így sikerült. Két hullámban rajtoltunk, minden nő a másodikból. Valamiért a wave1-be kerültek lassabb, mellező férfiak, így a két körös úszás miatt, pont bele rajtoltunk az utolsó körükbe. Ezt nem segítette, hogy alapból rögtön bezártak a rajt után és ki kellett küzdeni magam, hogy valamennyire haladni tudjak, de a második körre kitisztult a pálya és el tudtam kezdeni úszni. Innentől pedig egyre jobb lett számomra a verseny.

🚴🏽‍♀️ Bringa: 2:23:23
Itt valóban minden jól működött. Felszálltam, rendeztem magam, bekönyököltem és haladtam. Néhány jó baráti tanácsot megfogadva, most egy kicsit több szénhidrátot vittem magammal. Na jó, jóval többet, mint eddig. (5x45g volt a kulacsban)
Két és fél kört kellett teljesíteni a sík, de szeles pályán. Imádtam végig, szerencsére minden zökkenőmentesen ment. Egyszer felmerült bennem a gondolat, hogy mi lesz majd vajon a futáson, hiszen mostanában mindig ott szállt el minden, de csak annyit mondtam magamnak, hogy " Nem! Ez most máshogy lesz! " és tekertem tovább.

🏃🏽‍♀️ Futás: 1:37:50
Beérve a depóba gyorsan checkoltam, hogy minden megvan e, elraktam két gélt, elindítottam az órát és kimentem a futópályára. Nagyon figyeltem, hogy semmiképp ne fussam el az elejét, inkább legyek picit lassabb, de annál biztosabb. Szépen haladtam és éreztem, hogy ez most teljesen más érzés. Persze vártam, hogy mi lesz kilométerről kilométerre, de csak haladtam egy biztos tempóban és nem álltam meg. A pálya szélén szurkoló tömegnek megint hatalmas energiája volt, mintha valamilyen fesztiválon lettem volna. Többen is szurkoltak nekem, ami nagyon jól esett. Kb 7 km környékén jött egy olyan érzés, hogy ez meglesz, nincs min aggódni, innen már megvan amiért idejöttem. Úgyhogy szépen folytattam biztos tempóval a futást és szinte végig vigyorogtam, pacsiztam az emberekkel. Végre éreztem, hogy futás közben nem a meghalok érzések kerülgetnek, hanem tele van energiával minden. Imádtam, az elejétől a végéig. A befutóban még sprintelni is tudtam.

Így mindennel együtt az összidőm 4:35:56 lett, aminek most nagyon örülök, főleg az elmúlt időszak keserűségei után és hogy abszolút jó érzésekkel fejeztem be a versenyt.
Ez egyébként ez a női abszolút 12. helyre volt elég, egy elég erős mezőnyben.

Ami úgy gondolom segített, az a magasabb szénhidrát bevitel.
Mentális oldalról meg talán az, hogy elkezdtem rendszeresebben írni magamnak. Csak úgy random egy naplóba, amikor és amit kedvem tartotta. Gondolatokat, érzéseket, jókat, rosszakat, kérdéseket, amikre kerestem a választ.

Idénre azt hiszem ez volt az utolsó triatlon, pedig a mehetnék bennem van. 😅
De majd jövőre...

Austria Triathlon Podersdorf
TuttoBici Bottecchia SE
Hammer Nutrition Hungary