30/06/2026
A világ egyik leghálátlanabb sportja és a világ leghálásabb állatai:
BMX Flatland és kutyák
Annyi áldozatot követel az a pár perces - sokszor csak másodperces - öröm, mikor sikerül egy trükk. Hosszú hónapokat szenvedek rossz talajon, rossz helyen, több talicska pénzt is beletolva a BMX alkatrészekbe, gumikba, cipőkbe. Valahogy lekopott rólam mostanában ez a sport a mountainbike-ozással együtt, ami kevésbé megterhelő idegileg, viszont szintén mind pénz- idő- és energiaigényes.
„A drága az olcsó, mert azt egyszer kell megvenni” (Kondi Balázs)
… mert ha az „óccsójót” veszed, hamar tönkremegy, nem olyan vele a sport, kidobtad a pénzt, mégis vehetsz drágát és még az ideg is szétb…
A hobbi az olyan dolog, amire csak költ az ember, csak viszi a pénzt.
Az olyan sportoknál, amikhez egy rövidgatyánál többre van szükség - mondjuk a sporthoz kifejlesztett cipő – ott az ember kisebb vagyonokat költhet a kedvenc időtöltésére. Ha csak a cipőnél maradunk, nem mindegy, mi felel az ízületeinkért, kezdve a bokánál egészen a gerincig, és ez nem csak sportcipőkre igaz. Nem az én értékrendem és gondolkodásom szerint feleslegesen drága designer darabokra gondolok, hanem olyan cipőre, amit nem úgy veszel le egy munkanap végén, hogy ott rohadjon meg, alig várom, hogy levehessem.
A BMX Flatland-re igaz, hogy mindenért fizetnem kell, a pályától kezdve. Nem feltétlenül bérleti díjat, de benzint akár, ha messze van.
Én mindig úgy voltam vele, hogy legalább a gyakorlóhely legyen ingyé, mert kopik a drága BMX külsőgumi, a cipő, amiből, ha olcsót vesz az ember, az olyan is lesz.
Drága maga a jó BMX kerékpár is. Persze mikor a 80-as években elindult ez a sport, akkor nagyon nehéz, „mindenes” BMX-ekkel verettek az úttörők, de mára már minden sportágnak megvan a maga speciális BMX-e, amivel könnyebb gyakorolni.
A súly sem mindegy:
„Nem mindegy, hogy 30 évesen milyen nehéz bicót emelgetek. Ha egy fél órával többet bírok bringázni, mert nem ólomnehéz, már megérte, az izületeinkről nem is beszélve.”
– mondta Csöpi az örök igazságot. Ma már nem 30 évesek vagyunk, így ez hatványozottan igaz.
A sportból nehéz megélni
Mikor Gandalf azt mondta Frodónak, hogy: „Milyen jó nektek, hogy a munkátok a hobbitok!”,
nagy igazságot mondott. Na jó, nem hiszem, hogy elhangzott ez a mondat bármelyik Gyűrűk Ura filmben, de remélem, értitek, mire gondolok 😊
Nagyon szerencsésnek mondhatja magát az, aki olyan munkával keres pénzt, amit akkor is csinálna, ha nem fizetnének neki érte. Szerintem sok hobbi sportoló van, aki nagyon komolyan csinálja imádott sportját, úgy edz, mint egy versenyző.
15 éves korom óta minden sportot komolyan vettem, amivel foglalkoztam:
karate, aerobic (!), kajakozás, súlyzózás, úszás, futás, hegyikerékpár, kosárlabda, BMX Flatland és gördeszka.
Egész jól ment mindegyik sport. A BMX kivételével nem voltak versenyeredményeim, de nem is ezért csináltam egyiket sem. Oké, mondjuk kosárlabdában szerettem volna valami jó csapatban játszani, imádtam az NBA-t. Ez valahogy a 90-es évek Hip-hop zenéjével járt együtt, Shaquille O’Neal hatására húztam kosaras cipőt, de a küzdősportban is megvoltak a példaképeim.
„Te voltál az Ablak-Zsiráfban a BMX!”
Ez életem egyik legszebb dícsérete volt, jóval ,,fénykorom” után Csabitól. Rengetegen láttak az avastetői sportpályán hajnalban gyakorolni minden nap évekig. Sokan kérdezték, hogy versenyre készülök-e, mert annyira komolyan vettem a BMX Flatland-et. Nem csak biciklizgettem, addig csináltam, amíg össze nem jött, sokat esve-kelve. Ezt a mentalitást a Sh*to-ryu karaténak és mesteremnek, Csordás József senpai-nak (akkor még barnaöves volt) köszönhetem. Nyugodj békében!
Szerelem és gyűlölet: egy szemétláda, hálátlan sport sokszor ez a BMX Flatland!
(Angolul jobban üt szerintem a fenti frázis: „It’s a love-hate relationship”)
Szerelem és gyűlölet váltogatja egymást akár percenként, mikor az ember minden idegszálával összpontosítva mindent belead egy mozdulatba, de az nem jön össze. Nagyon sok a hibalehetőség alapból, és közre játszhatnak amellett, hogy az ember nincs toppon aznap olyan dolgok is, mint:
hideg van, kesztyű nélkül elfagy az ujjam, de a kesztyű meg csúszik
egy el nem söpört kavics a pályán
a betonon egy repedés vagy bucka kibillent az egyensúlyomból,
az izzadtságtól csúszó tenyeremből kicsúszik a BMX
beakad a nadrágom a nyeregbe vagy a kormányba, mikor átlépem
a hajtókar elfordul a beállított pozícióból és beleakadok
beakad az ujjam a küllő közé (ez fáj!) mikor az első vagy hátsó kereket kézbe fogom, vagy csak simán túllendítem a vázat, túl nagy vagy túl kevés lendülettel fordítom a biciklit első vagy hátsó keréken.
Ledefektelek, és a drága, kiszámolt időmet belsőgumi ragasztással vagy cserével töltöm. Hamar megtanulja az ember, hogy mindig legyen nála pumpa és pótbelső, főleg ha messzebb kell tekerni egy normális „spot” (gyakorlóhely) miatt, ami sajnos gyakori.
A legidegesítőbb talán az, mikor egy trükksort az ember az utolsó mozdulatnál ront el. Végig egyensúlyoz akár egy pálya hosszt is, és a legvégén elrontja.
- Jó, na és?
Akkor elmondom másképpen: a foci, mint sport megvan? Ez kb. olyan érzés, mint nagyon közelről a kapu mellé lőni a labdát, miután végigvitted (vagy jó esetben csapatjáték lévén végig vittétek) a labdát a pályán.
A BMX Flatland-ben minden mozdulatot nagyon pontosan kell végrehajtani, szinte nincs is lehetőség hibaszázalékra, mert akkor már nem úgy fog lendülni a váz, fordulni a bicikli.
Sorolhatnám még napestig, mennyi technikai, emberi, társadalmi (!) és időjárásbéli akadályok gördülhetnek az elszánt Flatland-esek útjába. Sorolom is. Hozz magadnak egy kávét/sört.
A jó „spot” fontossága: jó pályán jobb élmény BMX-ezni
Nem csak jobb élmény, de könnyebb megtanulni és „beadni” a trükköket. Egy jó gyakorlóhely ember, BMX gumi és bicikli kímélőbb is.
De milyen egy jó BMX Flatland spot?
1.Nincs focikapu és kosárlabda palánk.
Kedvenc pályámon sajnos volt, és ebből kifolyólag rendszeresen akadályoztak abban, hogy nyugodtan gyakoroljak. Nyilván nem vártam el, hogy egy egész pálya az enyém legyen, de a hosszabb, gurulós trükkjeimhez például kihasználtam az egész pályát hosszában. Ezeket a trükköket egyből az elején, hajnalban gyakoroltam, mert tudtam, hogy később jönni fognak ki mások is, és sajnos többnyire sem gyereknek, sem felnőttnek nem volt magától értetődő, hogy köszön, és megkérdezi, hogy jöhet-e focizni. Én egy idő után már elébe mentem a dolgoknak, és megkérdeztem én, hogy meccseznének-e mert akkor lemegyek. Igaz, nem szívesen, mert nekem a Flatland gyakorlások igen szigorú időgazdálkodással voltak beillesztve a napjaimba a munka és az akkori 3 „panelkutyáim” mellett.
2.Sima, egyenletes, sík, bucka-és repedésmentes, jó minőségű beton vagy márvány talaj:
A Flatland trükkök alapból olyan nehezek, hogy még jó talajon is akár hosszú hónapokba telhet, mire megtanul valamit az ember. Kosarazni is rossz repedt, göröngyös betonon, mert elesek és elpattan a labda, és ha a palánk és a gyűrű rossz, az megint lerongálja a sportélményt.
A rossz betonon hamarabb kopik a méregdrága BMX gumi is.
3.Nincsenek emberek:
Ha nincs ember, nincs, aki focizni akarjon jönni, nincsenek járókelők, csellengők, nem kell figyelni folyton a táskád, hogy ki akar lopni, nincs felesleges beszólogatás.
4.Nincs kisgyerek:
Nincs félelemérzet nélkül rohangászó kisgyerek, akire a szülei sokszor nem szólnak rá, hogy ne menjen közel a bácsihoz, mert veszélyes. Nagyon rossz úgy gyakorolni, hogy közben a szemem sarkából azt kell nézni, hogy miközben mondjuk elsőkeréken gurulok hátrafelé, beszalad-e a képbe Dezsőke vagy Julcsika, és pár centiről akar nézni engem, mert ilyen hülyét nem minden nap lát, egyem a szívét, de ilyenkor abszolút nem tartom cukinak, mert akadályoz. Nem is értem, hogy a szülő hogy nem félti a gyerekét ilyenkor, mert sajnos a gyerek sokszor azt csinál, amit akar, miközben anya a pálya szélén nyomja a telefont. Én nagyon türelmesen meg szoktam kérni a gyereket, hogy ne jöjjön közel, mert veszélyes, de pont nincs ehhez nekem már energiám, miközben trükközök, sokszor egy idegileg kimerítő munkanap után egy kis sikerélményt, kikapcsolódást keresve.
5.Jó a hely kisugárzása:
Ez mindenkinél másmilyen lehet. Én is gyakoroltam régen a miskolci Hősök terén más BMX-esekkel és voltak deszkások is. Akkor nagyon élveztem, de mára a csendesebb helyeket szeretem. A jó környezet nagyon sokat tud dobni az ember hangulatán
„Takinak lelki törést okoz, ha nem gyakorolhat”
Mondta egyszer Csöpi barátom, akinek rengeteget köszönhetek a BMX-ezésben is. Szakadó esőben járkáltam fel-alá az ablaknál, mint egy ketrecbe zárt oroszlán, és úgy éreztem, el van cseszve az egész napom, mert nem mehetek ki. Volt olyan is, hogy simán kimentem vizes pályára is, vagy meleg, szemerkélő esőben is gyakorolni.
Hajnalban, mikor a nap még fel sem jött, már kint voltam munka előtt a pályán, és gyakoroltam az emberek nagy része számára értelmetlen trükköket. Munka után is, mikor még világos volt télen, vagy nyáron, mikor nem volt embertelen hőség, kint voltam a pályán. Gyakorlás közben kaptam hideget-meleget.
Rengeteg kedves, elismerő szót, dicséretet járókelőktől és olyan BMX-esektől is, akik nálam korábban kezdték és jobbak voltak, de tisztelték a kitartásom, ami a tehetségemnél valószínűleg erősebb.
Ismét Csöpi nevéhez fűződik két mondat, amitől dagadt a mellyem. Most már jössz nekem tuti két (alkoholmentes) sörrel (vagy én neked?) 😊
1.:
„Ez meg mi a fa-gyi volt?”
Tudom, ez nem egy túl kultúrált vagy különleges mondat, de a lényeg az, ami kiváltotta belőle: Jezsu pályán bringázok, lejön, Taki mutass valamit, én meg ha jól emlékszem valami megaspin-kormánypöri-junkyard kombót vagy gerator-ból junkyard-ba átlépést mutattam be, elég gyorsan, és kb nem fogta fel amit látott.
Nekem ez azért kedves emlék, mert tőle tanultam BMX-ezni, és olyat mutattam neki, amit ő nem tudott (az idő tájt már street-el egyébként), és alig fogta fel a látottakat.
2.:
„Ez kicsit nagyképű volt”
Sztori ugyanaz, csak most avasi pálya. ,,P*csás” manuálból (nyergen ülök, hátsőkeréken gurulva és két lábam terpeszbe) beléptem egylábas manuálba. Egyik „signature” trükköm amúgy. Végig gurultam benne az Avason a sárgabolttól az Avasi Gimi buszmegállóig minden nap gyakorlásból hazafele.
Hajtókar nélkül évekig
Vert el sokszor eső, még azelőtt, hogy felrollereztem volna a pályára. Jó pár évig hajtókar nélkül BMX-eztem, nem volt hozzá szükség akkori tükkjeimhez, de ez úgy jött, hogy új vázat kellett vennem, és nem passzolt bele a régi hajtás. A hajtókar baromi drága, és előjött belőlem a skót.
Mivel alig használtam a trükkjeimhez, mert a kilépőkön álltam mindig, ezért nem vettem az új vázba passzoló hajtást. Cserébe nem tudtam tekerni, és az Avason egy ideig rollereztem, aztán toltam felfele. Ma már autóval vinném fel, de akkor úgy gondoltam, hogy amíg kiállok az autóval, addigra már fél úton vagyok felfele.
Miért tartok hosszabb szünetet a BMX Flatland-ben?
Két oka van, de igazából az első a döntő:
1. A kutyáim miatt, itthon és a menhelyen.
2. Nincs hátsókerekem.
A hátsókerekem meghibásodott, eladtam, és nem vettem még újat, de amúgy sem volt az utóbbi időben energiám biciklizni.
A prioritás a kutyáimé itthon és a menhelyen. Amíg ők nem sétáltak, én nem szórakozok a biciklimmel, utána meg már fáradt vagyok hozzá.
Jó esetben, ha az időjárás, munka és itthoni kutyáim megengedik, naponta járok a MÁSÁ-hoz kutyát sétáltatni. 11 kutya vár, hogy kivigyem kicsit sétálni minden nap. Ezt csak munka után tudom nagyrész megtenni, és nekem az a két óra non-stop séta akár 30 fokban (nyilván hőségriadóban nem megyek), akár mínuszban kiveszi nagyon az erőmet. Ezután itthon is megyek sétálni 3 örökbefogadott kutyámmal. Magyarul: fáradt vagyok BMX-ezni.
A Flatland-hez (talajhoz) koncentráció és kipihent izületek kellenek többek között. Én ennyi kutyázás után minden vagyok, csak kipihent nem, és ha fáradtan állnék neki a trükköknek, nem sok sikerélményem lenne, esetleg túlerőltetném magam, lesérülnék. Ráadásul normális gyakorlóhelyem sincs. Kényelmi szempontból itt a ház előtt trükköztem rettenetes trágya betonon. Itt Miskolcon nincs jó spot. Kerestem folyamatosan, de ami kicsit jobb volt talaj szempontból, azt megölte valami egyéb.
Szóval egyszerűen nem éri meg beleölnöm időt-energiát és pénzt.
De azért hiányzik
Basszus, most, hogy mindezt leírtam, belegondoltam megint, hogy ezért a sportért annyi áldozatot hoztam, hogy badarság lenne csak úgy abbahagyni.
Ha nagyon akarok, majd veszek egy freecoaster-es hátsó kereket, és ha nem is napi 8 órát, de valamennyit BMX-ezem majd, de egyelőre más küldetésem van.
Itt van egy másik írásom a témában ami a kutyákat helyezi a középpontba:
https://www.facebook.com/photo?fbid=122113568247080596&set=a.122102505495080596
30/05/2026
14/10/2023
28/09/2023
27/09/2023