23/09/2026
Él(ed) még az életed… vagy már csak épphogy létezik?
Felébredsz, eszel valamit, válaszolsz egy üzenetre, talán kimész a szabadba. De valahol mélyen mégis úgy érzed, mintha minden halott lenne benned.
Semmi sem lelkesít. Semmi sem igazán érdekes. A jövő olyan, mintha valaki más problémája lenne, a gondolataid pedig újra és újra ugyanazokhoz a kérdésekhez térnek vissza:
-Miért történt ez?
-Mi van, ha soha nem változik semmi?
-Mit kellene most tennem?
-Hogyan találhatnék vissza ahhoz, aki régen voltam?
Látsz ilyen embert körülötted? Neked vannak néha ilyen időszakaid? Aztán jönnek az okos tanácsok...
„Maradj pozitív, foglald el magad, és adj neki időt.”
De amikor tényleg lent vagy, ezek a mondatok úgy hathatnak, mintha olyan emberektől érkeznének, akik biztonságban állnak valahol odafent, mert ők aztán tudják a tutit.
Lehet, hogy nem egy újabb magyarázatra van szükséged a fájdalmadra. Lehet, hogy az elmédnek új információra van szüksége. Beszélj valakivel, akivel egyébként soha nem beszélnél. Olvass valamit, ami megkérdőjelezi azt, ahogyan eddig gondolkodtál.
Menj el egy olyan helyre, ahol még soha nem jártál. Tanulj meg néhány szót egy olyan nyelven, amit valószínűleg soha nem fogsz használni. Segíts valakinek egy olyan problémában, aminek semmi köze a sajátodhoz. Nézz meg egy filmet egy olyan országból, amelyről szinte semmit sem tudsz.
Ez a pszichológiai gazdagság – olyan élményeknek, amelyek újak, összetettek, és képesek megváltoztatni azt, ahogyan a világra tekintesz.
Nem feltétlenül tesznek boldoggá. Amikor szenvedsz, a boldogság elérhetetlen célnak tűnhet. A kíváncsiság ennél kisebb dolog. És ami kisebb, az elérhetőbb.
Néhány percre a fájdalmad már nem az egyetlen érdekes dolog az egész univerzumban. Legalább résnyire kinyitod ilyenkor az ajtót egy jobb jövő és reményteljesség felé. Hidd el nekem megéri, meg fogod látni... Lassan észreveszed, hogy az elméd új bizonyítékokat kezd kapni:
Vannak még emberek, akikkel nem találkoztál. Vannak még helyek, amelyeket nem láttál. Vannak még gondolatok, amelyek még meg sem születtek benned. És gondoltad-e volna, hogy vannak önmagadnak olyan változatai, amelyeket még nem fedeztél fel.
Egy idő után pedig a kérdés megváltozik:
„Hogyan kaphatom vissza a régi életemet, hogy valamit máshogy csináljak?”
helyett:
„Mi más van még itt?” "Mi vár még rám?"
Nem kell ma szeretned az életet, de legalább adj esélyt valami újnak.
Ne engedd, hogy a fájdalmad elhitesse veled, hogy már mindent láttál belőle. Nem véleltlen hogy itt vagy és élsz, valami fontos dolog es csodák várnak még rád.
Leforditottam a könyvem amely nem túl hosszú és abban segit hogy mielőbb magadra találj és igazán élj! Alul megtalálod a linked a kommentekben!
